82. fejezet. Kísért a múlt …, szerintem tartozom annyival, hogy tisztázzam ezt a félreértést, de ehhez vissza kell nyúlnom egy kicsit a múltba. Így hát teljesen lesújtva elindultam az erdő felé s nem érdekelt a közelgő vihar sem, mert a lelkemben annál nagyobb csete-paté volt. Zúgj, üvölts szél fák lombját tépd ne kíméld háborgó lelkem végtelen bánat öli szívemet az ármány férge rágja újból kését döfi belém a múltból rútul megforgatva bennem... Bár a múltat felidézni nem szívesen teszem egy-két momentum miatt, amit örömmel kihagynák az életemből. Az a sok ármánykodás az unatkozó udvaroncok között. Mikor kit tudtak a úgynevezett jól informáltak a szájukra venni s legtöbb esetben irigységből besározni, pedig akit rajta kaptak , ha firkász volt az illető az enyhébb büntetés a karlevágás, a súlyosabb a fővesztés. Így is akadtak szép számmal akik ebből sportot űztek. Nem mondanám, hogy Zarver grófnő közéjük tartozott, de szerette a lapokat kavarni hogy az ő szerelmi légyottjairól a figyelem elterelődjön. Szegény férje a gróf is gyanús körülmények között tűnt el. Szerintem, de nem tisztem ítélkezni,- az erdélyi vadászaton a békésen málnázó medvét felbőszítették és az tépte szét és nem ágyban náthában halt meg. Akkoriban nagyon dúlt a plátói szerelem Legrand gróffal akiről végül is kiderült, nem is ez a neve csak álnév az igazi és most fogockodj meg Gyöngyim Saint Germain gróf aki nem más , mint Lady Saint Germain Beatrice édesapja,- és most fogockodj! ,- és Beatrice a jelenlegi új barátunkkal Mosolygó Szemmel azonos. A gróf nem véletlenül féltette, mert tizenhét évesnek már egy gyönyörűen fejlett hölgy volt, aki után úgy forogtak a férfiak, mint a napraforgó. Abban a zavaros forradalmi világban bízta rá szemefényét a grófnőre, aki a vagyon megszerzése reményében össze akarta hozni a lökött unokaöccsével a „ bilihuszárral” akiből herceget kreáltak, még azt is tudom, hogy Bécs külvárosában egy rossz hírű okirat hamisítónál készült egy kóborkutyabőrre a herceg keresztlevele. A sintérnek egy fél lyukas garast adtak érte, mivel nemhogy nem ért többet, de örült a gazdája, hogy a bolhatenyészettől megszabadult. A hercegi rangot is jó messzire, Pétervárra jegyezték be, mert tudták, hogy senki nem meri megkérdőjelezni eredetiségét. Akkoriban már elég kiterjed hálózata volt az úgynevezett, de csak suttogva merték kiejteni a maffia nevét „ muzsik” ez nem tévesztendő össze semmilyen zenei irányzattal, inkább ha ők rávetik magukat valakire akkor a páciens zenél. Visszatérve e kis kitérő után, mert a megértéshez szükségeltetett a mi kedves Beánk, mert magunk közt így neveztük , sok-sok támadás érte a szépsége miatt. Nekem elárulta egy beszélgetésünkkor , hogy a gárdakapitányba szerelmes, nevezetesen gróf Alfonz de Cardél kapitányba. Csak ezt a grófnő , mint kinevezett gyám nem nézte jó szemmel. Erre eszeltük ki a tervet, hogy azt híreszteljük el amit már te is tudsz, hogy eljegyeztem titokban és így nem kell „ brunya herceggel” frigyre lépni. Csakhogy a bökkenő az volt, hogy én beléd voltam és vagyok szerelmes Gyöngyikém. Nem véletlenül tettem meg annyi ezer mérföldet, hogy itt egy ármány áldozata legyek. Ezután írtam meg a cikket a Winer Cejtung társasági rovatába, mely szerint Lady Saint Germain Beatrice a „ Notre Dame-i „Miasszonyunk ha a tied Nem” zárdába vonult vissza a külvilágtól, vállalva inkább a szent életet, mintsem azé legyen akit nem szeret. Aztán , hogy miképp alakult sorsa azt csak „ Ármány grófnő” és ő tudja, vagy csak Beatrice. Majd alkalomadtán elmeséli ha itt lesz az ideje, bizonyosan tudom, mert ő egy úrinő.