Gligorics Teréz ( Gyöngyi ) Mosolygó Szem? A tegnap esti ünnepségnek gyorsan elszállt boldog emléke. A tűz-tánc után elmentünk egyet sétálni Latrenssal, kézenfogva, mint jegyeskorunkban. Latrens nagyon boldog a kisfiunkért, alig várja, habár gondolom tisztán olyan lesz mint ő, ha ismerem drága férjemet. Nemcsak hogy el fogja piszkosul kényeztetni, de minden rossz szokását átveszi az a gyerek, ebben biztos vagyok. Párom boldog nevetését hallgatva, azon gondolkoztam, talán nincs is olyan sok rossz szokása... Másnap reggel idegen érkezett a faluba, egy fiatal hölgy. Díszes ruhája nagyon ellentétben volt szerény falunk kopottságával. Természetesen mindenki őt bámulta, Sebesnek egyszerűen leesett az álla...Aranyszarvast kereste. Valika ugrott segítségére. -Aranyszarvas? Igen, itt lakik, de jelenleg kint van az erdőben, gyógyfüveket szed. Mostanában minden éjjel odajár, csak azt nem értem, milyen füveket keres? Mert minden reggel üres kézzel jön haza... Erre kutyaugatás kezdődött a falu szélén, Aranyszarvas jött, kezében egy nagy csokor vadvirág. Amikor közelebb ért hozzánk, megtorpant. Nézte, csak nézte a lányt, szinte nem akart hinni szemeinek! -Te? Hogy kerülsz te ide? Fogalmam sem volt, rá sem gondoltam! És miért? Tudod jól, hogy már késő, hiszen megírtam! Amikor rádöbbent, hogy mindannyian őket nézzük, hirtelen elhallgatott. -Gyere, menjünk be a sátorba! – ragadta meg a nő karját hirtelen, majdnem húzva maga után. A lány magassarkú, úri cipője nem ezekre a sáros falusi utakra lett teremtve. Megcsúszott és mielőtt bárki is segítségére lehetett volna, fenékre esett alaposan. Latrens érte el legelőbb. Kiemelte a sárból, mire a lány vállára borult, suttogva, hogy érted jöttem, miattad jöttem... Engem az ájuldozás kezdett környékezni. Nem voltam benne biztos hogy állapotom, vagy ez a jelenet volt az okozója, mindenesetre megkapaszkodtam Szepike karjaiba, aki gyorsan bevezetett a házba. Leerőltettett egy székre és már szaladt is egy pohár vízzel. -Ezt idd ki gyorsan- , mondotta – majd utána beszélhetsz. Amilyen drága teremtés ez a Szepike, éppolyan erőszakos is tud lenni amikor akar. Tudtam, jobb ha szót fogadok neki, addig úgysem hagy békén. -Most idefigyusz Gyöngyi – igazította meg pápaszemét aprócska orrán – nem kezdünk el hisztizni, sem idegeskedni, sem férjeket lekiabálni. Szépen megvárod amíg Üvöltő Farkas elmondja, ki ez a nő, honnan ismeri, és miért jött el utána egész ide. Ha Farkas ártatlan, majd egy jó veszett lóra ültessük azt a hölgyet. Ha Farkas nem ártatlan, akkor mind a kettőjüket négy ló közé tesszük. Így a Szepiek. Én már láttam verekedni, olyan mint a vadmacska ha arra van szükség. Tudtam, ezt a nőt elintézi innen, ha kérem... Egy félóra múlva megjött Latrens is. Nem mertem ránézni sem, féltem attól, amit esetleg kifejez az arca. Leült mellém. -Gyöngyi , -kezdte, - valamit el kell mondjak neked. Itt jön...gondoltam magamban... Mielőtt téged megismertelek, ismeretségem volt ezzel a lánnyal. Én nem vettem komolyan, de ő sajnos igen. Monique a neve, és Aranyszarvasnak valami rokona, habár az is lehet hogy a Tánti név csak megtisztelés egy nála idősebb hölgynek, nem tudom. Mindenesetre, akkor Aranyszarvasnál lakott. A grófnő, ahogy akkor mindenki ismerte Aranyszarvast, nem bírt vele, én már vagy a hatodik férfi voltam az életében. A grófnő betette egy zárdába, remélve hogy valami kis illemet vagy becsületet nevelnek bele. Kétszer megszökött onnan, kétszer visszavitték. Mindenkinek azt bizonygatta, hogy én elveszem feleségül. Gyöngyi, hidd el, soha nem ígértem neki ilyesmit! Ha jól tudom Aranyszarvas minden évben egy nagy összeget utalt át neki. Reméltem azóta férjhez ment vagy megszökött valakivel. Sajnos, nem... Muszáj volt elhinni neki, mert ha nem...Erre gondolni sem mertem. Ott vannak a gyerekek, egy még útban...Igen, van valamennyi pénzem, de nem lesz elég. Anyám, apám, nem gazdag emberek...Mindegy!!! forrt fel bennem az igazság, muszáj lesz tudni, így nem tudok napról-napra vele élni! -Latrens, lehet hogy igazat mondasz, de nagyon nehezen nyelem el. Hadd gondolkozzak rajta egy kicsit, jó? És a nővel is szeretnék beszélni, de főleg Aranyszarvassal. Neki tudnia kell mi volt, mi történt. Ő szeret engem, tudom, nem fog becsapni... Latrens erre szó nélkül kiment, nem tudtam hova, nem is érdekelt. Szepike! Szent isten, Szepike bent volt a szobában a gyerekekkel, mindent hallott! -Szepike! – szóltam be neki. Ő kijött, szemeiben könnyek csillogtak. -Gyöngyi, ne félj, nem mondom én senkinek. Sokat jár a szám, de pletykázni nem szokásom... -Szepikém, köszönöm...Tégy meg nekem egy szívességet, szólj Aranyszarvasnak hogy beszélni szeretnék vele minél előbb. Már késő délután volt amikor Aranyszarvas átjött végre. Meg sem lepődött kiírt szemeimen. Grófnő, - szólítottam meg hidegen a régi, megszokott nevén , - mi igaz ebből az egészből? Nekem tudnom kell! -Gyöngyi, tudom nagyon fog fájni. Mielőtt Latrens megismert téged, megkérte ennek a lánynak a kezét... Velem hirtelen összedőlt a világ. Amikor végre magamhoz tértem, korom sötét volt kint is, bent is. Sehol senki... Messziről dörgést hallottam, majd szép lassan elkezdett esni az eső....