Gligorics Teréz ( Harmatgyöngy ) Gyöngyi hazaér, végre Elszorult a torkom amikor végre megpillantottuk kis falunkat. A néhány faodu a falu közepén egész civilizálttá tette ezt az ős települést. Szokás szerint az egész falu szaladt elébünk, a felnőttek integettek, a gyerekek sikítoztak, ugráltak, a kutyák meg igyekeztek mindenkit túl ugatni. Amikor Aranyfelhő megismert, elkezdett szaladva mint a nyíl, jócskán maga mögött hagyva mindenkit. -Anyuci, anyuci, - kiabálta nevetve, tapsolva, nem bírt magával örömében. Két útitársamat meglátva kissé meghökkent, de sosem volt szégyenlős, gyorsan megtalálta lélekjelenlétét. -Anyuci, bácsikat is vettél? kérdezte ártatlan hanggal. Apuci csak nénit vett, a Szepike nénit, most ott lakik nálunk, nagyon ajanyos, és engem Cicám-nak hív és szépet mesél mindig. Gyeje, anyuci, megmutatjuk, jó? gügyögte, szinte nem tudtam betelni vele, olyan aranyos volt. Latrens is odaért hozzánk, lesegített a lóról és magához ölelt ott mindenki előtt, pedig ezt nem szokás. Talán az aggodalom feloldotta kicsit gátlásait. Mindenesetre a történtek után jól esett a gyengéd ölelés. -Milyen nénit vettél te apuci? - kérdeztem tőle tréfálkodva. Eddig Kisharang és Csillagszövő is odaértek, a szoknyámba kapaszkodott mind a kettő, le sem lehetett volna rázni őket. Különben itt a faluban az a szokás, hogy jóformán mindenki minden gyerek anyja, ha az igazi édesanyja nincs jelen, tehát nem volt furcsa ez a ragaszkodás. Az első örömökön túlesve, mindenki szeme a két idegenre tapadt. Voltak akik már ismerték Fürge Pisztrángot a faluból, többnyire nem. Az újonnan jötteket mindig előbb a falu vénjének kellett bemutatni, s ő azután hivatalosan bemutatta őket a falu népének. - Ez itt Deli Bika, - mutattam rá a nagyon is urasan öltözött új barátomra, - ez meg Fürge Pisztráng, Aranyszarvas küldöttje. A falu véne, Szellem Árnyéka, bólintott és intett hogy vezessem elé a két jövevényt. Az öreg megérintette vállaikat egyenként pipájával, valamit mormogott majd a falu felé fordulva majdnem szóról-szóra elismételte amit én mondtam. Jópofa volt, de hát a formaságot muszáj betartani. Meghívta őket éjszakára a saját sátrába, utána holnap meg majd valami tartósabb idejű lakot keresünk nekik. Egy ismeretlen nő egyre kerülgette őket, nézegette erről-arról. Elég csinos hölgy volt, habár érdekes öltözetben. Régimódi városi ruha volt rajta, haja szép göndör, nem az a szög-egyenes mint az itteni nőknek. Viszont a lábán mokaszin, nyakában a megszokott színes gyöngyök. Furcsa. Az is, hogy ha falubeli, miért nem ismerem? Hirtelen Aranyfelhő kézen fogta és odacipelte hozzám. Anyuci! kiabálta már messziről , - ezt a nénit vette apuci neked! -Örülök hogy megismertelek kedves Gyöngyi drága férjed éjjel-nappal rólad beszélt. Jaj, mennyit aggódott, mennyit aggódtunk mindannyian! Na de lám, megint milyen sokat beszélek. A nevem Hajnali Simogatás, de mindenki csak Szepikének hív, bár nem tudom miért. Kedves férjed felfogadott a gyerekek mellé dadának. Különben iskolába jártam, tanítani is tudok őket amíg a fejemre nem nőnek, - mondta nevetve. Bájos teremtés, egyből megszerettem, tudtam, erre ha kell, az egész falut rá lehet bízni. - Gyöngyi, kérdezte ismét az idegenekre sandítva, - ki az a daliás férfi ott? Az, amelyiken az a szép barna öltöny van. -Deli Bika, - mondtam neki, de nem adtam további magyarázatot, egyenlőre. -Hm...- mondta Szepike,- hm.... Magamban jót mosolyogtam, habár keserűség is elfogott, tegnap én is eldobtam volna érte mindent... Amint haladtunk kis faházunk felé, egy ismeretlen táblát láttam az egyik ajtója mellé kitűzve: Lupus Paticus Med, Rex Ez mi? kérdeztem Latrensot. -Mi az hogy mi? Hát az én üzletem az! - felelte majdnem mérgesen. Mi van vele? - tűnődtem magamban. Latrens maga adta meg a választ.- -Miért van mindenki ezzel felakadva? Mintha nem a legtermészetesebb dolog lenne a világon! Ekkor értettem meg, az egész falu tudja már mekkorát nőtt a feje hirtelen, csak én nem. Még hogy Rex!!!!! Odahaza leraktam az utazótáskámat és elküldtem Marist Aranyszarvashoz. -Mond meg neki, hogy ma este okvetlenül össze kell hívni a tanácsot. Mellette még hívják el Szepikét meg Valinkat is, be kell avatni őket is. Te meg, ha nem bánod, vigyázz a gyerekekre estére, jó? Maris szívesen vállalta. Olyan jó lélek, nem tudom sokszor mit csinálnánk nélküle. Latrensnak nem igen tetszett hogy este el kell menjek. Szégyenszemre hazudtam neki, azt mondtam beteg egy rokonom, azt kell meglátogatni. Már vártak. Aranyszarvas ült a főhelyen, a többiek körülötte. Vali meg Szepike még nem voltak beavatva, ugyanis előbb be kell bizonyítaniuk hogy varázserejük van. Addig figyelnek, tanulnak, néha egy-egy kisebb feladatot kapnak gyakorlatul. -Testvéreim a Szellemekben , -kezdte el Aranyszarvas, - azt hiszem mindannyian tudjátok miért vagytok itt. Ti mindannyian földöntúli erőkkel rendelkeztek. Ez a Szellemek ajándéka és ezt az ajándékot csak jótékony célokra lehet használni. Én magam is ily erőkkel rendelkezek. Álmomban nagyon sokszor meglátogat a Fű Szellem és bizonyos titkokat árul el. Néha fű alakjában jön, néha különleges növény alakjában, sokszor csak szavakban található meg ez az erő, vagy gyógy kavicsokban. Titkaimat mindig az övem alatt hordom, bárhol vagyok, bármit teszek, soha le nem veszem Meg van tiltva. Ezt a zacskót lopta el tőlem Üvöltő Farkas amikor a folyóban fürödtünk. Általában egy egyszerű halandó nem érti meg ezeket a titkokat. Üvöltő valahogy feltörte őket. Láttátok mi történt: Paticus Maximus... A MI titkainkkal, a MI gyógyfüveinkkel. És még Rex-nek nevezi magát! Szerintem megzavarodott. Amint tudjuk, ha a füveket nem pontosan keverjük össze, akár halált is okozhat. Kakukk-ülés fű, három leheletnyi, kaktusz nyet fű két leheletnyi, kukuccs ki fű négy leheletnyi mindig sikert hoz. Ha bármelyikből csak egy leheletettel több vagy kevesebb van, terméktelenné teheti akár a férfit, akár a nőt...Ord...akarom mondani Farkas ezt nem tudja. Ha rosszul kevert össze valamit, attól akár Mánusz Bolonduszt is kaphatott, amint látjátok, minden bizonyíték ott van... Hirtelen Vali felállt és szót kért, mely már magában szokatlan volt, hisz szegény, együgyű Valikám még akkor sem tudta mit mond ha kérdezték... -Tudom, én még nem vagyok beavatva, de nagyanyám, a Nagy Kifőz-ő hires fűkeverő volt, sokat tanultam tőle. Volt egy ilyen eset a falunkban. Nagyanyámnak van egy régi receptje, mely felmutatja ha valakinek megfutott az esze...Ez mellett, ha a próba sikerül, rám bízta a recepted a gyógymódjára, is... Mindenkinek nagyon tetszett ez az ötlet, ám Aranyszarvas egyre vakarta a hátsó részét tőle. -És ha nem sikerül, megölhetjük vele? Mert ezt nem szabad, megbüntetnek a szellemek! Igy is félek, mert nagyon fontos milyen okból akarjuk ezt csinálni. Azért-e mert irigyek vagyunk Üvöltő Farkas sikerére, vagy azért, mert félünk hogy tudatlansága embereket öl? Egyik jótékony cél, a másik nem... Szepiek valami olyasmit nyünnyögött hot ő biz nem eszik meg iszik Latrens patikájában semmit amíg helyre nem tolják a szekerét, de nem figyelt oda senki. Azzal a döntéssel mentünk haza, hogy másnap egy kis adagot beadunk a próba-orvosságból Latrensnak, majd teába főzzük vagy valahogy. Ha hasmenést kap tőle, akkor jó, tényleg agy-bajos. Abban az esetben beadjuk neki a tisztító-szert ami minden gonoszságot kihajt belőle, hasmenés alakjában. Kissé kellemetlen, különösen most hogy ilyen rengeteg szúnyog van mindenfelé, de nem lesz komolyabb baja tőle. Ha nem kap hasmenést...De erre gondolni sem merek, mert borzalmas lenne drága Latrensomat, egyetlen Szellőcskémet elképzelni női hanggal üvölteni..... Folytatás: Üvöltő Farkas észre tér