79. fejezet Még hogy a füstjelek …, azt hiszi mindenki, hogy bedőlök ennek a füstjel titoknak, én aki feltalálta a „ füst-távírót”. Aranyszarvasláb” díjas magántanár és néprajzkutató meg újságíró..cö cö cö... Van nekem egy nagyon megbízható sürgönyhordóm, aki Baltimore-ba hordja a tudósításokat a Winer Cejtungnak csak ezzel és mással sem szoktam dicsekedni. Ő mesélte, hogy a delavár rablási história sántít, mert a törzs nyugalomban él a csatabárdot úgy elásták, hogy ha kellene is nehezen találnák meg. Csak mivel idegenek voltak azért vitték a táborba biztonsági okból. Az őröket kár volt leütni, de ezt férfias cselekedetnek veszik. A légköri viszonyok elég rosszak és így nem tudtam rendes üzenetváltást eszközölni Gyöngyimmel , de az utolsó infom az, hogy „ne aggódj Ordas” majd minden elmondok rövidesen. Neki maradéktalanul hiszek. Nem úgy Fergetegnek,- az a beste lelke nem megkörnyékezte a dadusnak szerződtettet Gügye Rügyet !!! A minap arra mentem haza, hogy a gyerekek magukban játszanak a tipi előtt,- kérdem én a lányaimat, drága kicsi Aranyfelhőm hol a dadus ?..., - hamiskásan ahogy az anyja tud nézni..., hát apuci, - itt járt Fergeteg bácsi és elmentek az erdő felé valami fontos ügyben azt mondták...,- nohát kíváncsivá tett,- mi lehetett az a fontos. Az erdő felé vettem az irányt s nem is kellett nagyon behaladni, mert a közeli bokrok közül félre érthetetlen hangok s Fergeteges nevét meg nem hazudtoló ropogás hallatszott ki. Na mondom magamban a mi dadusunknak mostantól lőttek, mert Fergeteg a tipijébe viszi. Vissza is fordultam, nem zavarok..., - no kereshetek másik dadust ha hazajön Gyöngy... Leültem a ház elé és néztem a gyerekeket ahogy céllövösdit játszottak, azon imádkoztam nehogy az erdőbe lőjenek és eltalálják őket :))) Ahogy ott üldögélek magányomban s a gondolataim a jövőben barangolnak,- halk neszezést hallok..., felkapom a fejem, mert itt a vadonban könnyen meglepik az embert. Megnyugodva látom, hogy Arany Szarvas városi emberének az indián kísérője keresett fel. - Uff üdvözöllek Üvöltő Farkas népem nagy barátja..., - Uff üdvözöllek Szélsebes Sólyom kiváló harcosa a delevároknak..., Beinvitáltam a tipink teraszára ahonnan szemmel tarthattam a gyerekeket s elővettem pipámat ami mindig elkészítve volt a tartóján s meggyújtottam. Az első szívás után átnyújtottam vendégemnek ahogy azt illik és ezzel kezdetét vette eszmecserénk. - nem igazán kellett kérdezni, mert megeredt a nyelve. A városról kezdett beszélni, hogy nem indiánnak való hely, sokkal kellemesebb ez a kis város amit felépítettünk magunknak. Jólesően nyugtáztam a dicséretet.., megvallom kenegette a májam. Ő nyugtatott meg végképp Gyöngy felől. Ne idegeskedj testvér az asszonyod jó helyen van és biztonságban kis kitérővel jön. No és a városban mi volt, hogy nem tetszett neked testvér ? .- kérdeztem kíváncsiságom alig leplezve. Asszonyoddal ,- kezdte, - utoljára a keleti part egyik leghírhedtebb kocsmájában és egyben szállójában találkoztunk a „ Víg Bicskázóban” a fehér emberrel ott találkozott és megbeszéltek valamit s aztán eltűnt. Az az igazság nagyon nem is figyeltem, mert elég feszült volt a hangulat az ívóban. Egy különös alak , már megbocsáss és szippantott egyet a pipából,- farkasbőr ruhában ült az egyik asztalnál és hangosan követelte a „ Szarvaspörijét áfonyásan marisch” mártással. Majd kitörik a nyelvem míg kimondom..., ez a Mec'Old mert így hívták oda hívta citerást és azt játszatta, hogy: A városban zúg a kocsma szarvas pörit a lábosba zime-zum zime-zum reszket az ina bum bum bum farkas koma jókat kuncog neki a combja jutott zime-zum zime-zum áfonyáspöri bum bum bum igyuk rá a jó söröket szarvas anyó nagyot nyöghet zime-zum zime-zum szügyén van a totemunk... - folytathatnám de alig emlékszem az összes strófára, mert nálunk ilyen dalok nincsenek, csak a nagy vadászatokat szoktuk megénekelni a tűz körül. Még elpipázgattunk egy darabig és utána békében távozott, mert közben a gyerekek mindenáron a folyóhoz csaltak úszkálni. Aranyfelhőnek és Kisharangnak sem lehetett egyenlőre felügyelet nélkül lejárni a vízre. No , hogy elment a harcos barátom, leindultunk a folyóhoz. A füzesben ahogy azt illik mindannyian levetettük ruháinkat s bele a vízbe. Volt nagy lubickolás és pancsolás. A három gyerekkel, mert Csillagszövő is velünk lógott mindig, mélyen beúsztunk a folyóba s kit látnak szemeim a lányokkal asszonyokkal Arany Szarvas is ott úszkál. Mindent félre téve a nyilvánosság előtt feledve a sok szurka-piszkát szívélyesen üdvözöltem,- mire Ő valami olyasmi megjegyzést tett, hogy csak gyerekek között merek lenni, mert félek az asszonyoktól..,- meg hogy kikapok Gyöngyitől ha köztük mutatkozok....,- ejha gondoltam várj csak csípősnyelvű asszonyság. Úgy tettem mint akinek a füle mellett elment a megjegyzés..- s a következő pillanatban alámerültem. Még lemerülőben hallottam a harsány női kacajt..., jó mély levegővétellel alattuk teremtem és nyakából leakasztottam a nagy becsben tartott varázskeverékes orvosságos zacskóját. Gyorsan elúszva onnan ismét a gyerekeknél bukkantam fel..., hallom ám, hogy keresik az asszonyok...találgatják,- biztos egy nagyhal vihette el, mert érezte ahogy elsuhan, :))) nekem is elsuhant a mosoly az arcomon..., na kifürkészem a titkod... A gyerekek rövidesen új játékot találtak ki , így kiúsztunk a partra és felöltöztünk. Olyan jó kedvem támadt, hogy önfeledt játékba merültem velük. Egész ránk esteledett, mikor észbe kaptam, hogy Csillagszövőt is keresi már Riadt Őz..., jött is elénk Füstölő Orral, de megnyugodott mikor látta, hogy nincs felügyelet nélkül. Hazafelé vették az irányt s mi is , hogy elköltsük a vacsoránkat. A gyógyital keverését holnapra kell halasztanom, amit Fényescsillagnak ígértem, mert valakit meg kell bíznom a gyerekek felügyeletével. Nincs elegendő növényem s ezt be kell gyűjtenem és ahhoz még az ősök hegyét is meg kell másznom. Nem volt mit tennem, reggel átmentem Riadt Őzhőz és megkértem, hogy had legyen a két lány náluk, míg megjövök a hegyről,- nyugodtan bízd rám el leszünk mi. Nagyon köszöntem és így nyugodt szívvel mentem erre a fontos útra. Útközben volt időm elgondolkodni a történteken,- hely mit is akar azzal a pletyivel az asszonykám???,- valami disznóságot szimatolok :))) Ilyen és ehhez hasonló zavaros gondolatok kerengtek a fejemben, miközben a hegyre értem. Ez roppant csendes hely, mert még a harcosok sem mernek a szellemek miatt feljönni. Itt a hely varázsa és a jó föld hatására sok olyan gyógynövény megterem ami máshol nagy ritkaság. - Ide még Arany Szarvas sem mer feljönni, csak henceg..., még mindig a cigány asszony kotyvalékával henceg, de annak akkor se volt ereje, azóta meg talán az állott víz miatt csak megfosatja azt aki megissza, s ráfogja a szellemekre. No megoldottam gyűjtő szatyrom száját s munkához láttam, mert álmodozással nem megyek semmire. Legelőször is az állandó feledékenység,- tudatkiesés ellenszerét kell megfőznöm, mert ebből adódik az állandó üldözési mánia irántam is és félő , hogy másokra is át terjed. Jaj és ha még elfelejti, hogy Szílaj Vágta a kedvese és másnak a tipijében köt ki,-- jobb erre nem is gondolni. Erre a legalkalmasabb a sárga virágú” memoris gazus”, népies nevén „hosszú haj rövid ész”, - ehhez szednem kell serkentőt, amely nemcsak a memóriát gyógyítja másra is jó..., élénk piros” kard-virág” lat. neve „ ferrumus fallosus” még nevezik acél dárdának is. Még szedtem ha már itt vagyok hascsikarásra is, meg fáradság ellen füveket és mivel kezdett késő délutánba érni az idő, ideje volt hazafelé venni az irányt, ne éljek vissza Riadt Őz kedvességével. No meg abban reménykedtem, hogy híreket hallok a falunkban a távollevőkről. Itt a hegyen nem szabad füstjelezni, mert az ősök szelleme kisérteni fog a háborgatásért. Ha nem leszek fáradt még ma este megfőzöm az esenciát Fényescsillagnak...,