Oberhauser Csaba ( Mec'Old )



                                                  Ma ünnep...

Ez a nap is úgy indult, mint bármely más, szürke hétköznap.
Alig volt a városban lövöldözés, hulla is csak egy-kettő.
Nyugodt voltam, tehát betértem kedvenc szórakozóhelyemre, a szokásos asztalomhoz, talpig ünnepi hangulatban.
Az asztalnál pillanatokkal később már hárman tartózkodtunk, jómagam és két-kedés.
Nem úgy nézett ki a dolog ugyan is, hogy még a dagály beálltáig odatéved valami ételfutár. Pedig ma ünnepelni jöttem ide. Azért is vettem fel erre az alkalomra, vadonatúj farkasbőr (vízhatlan) ruhámat és eltökélt szándékom volt, hogy az étlapról a legdrágább ételt rendelem meg. Áfonyás szarvassült, marisch szósszal. Ez itt a cég specialitása volt. Megjegyzem, a szarvast ugyanaz lőtte ki, aki a ruhám alapanyagául szolgáló farkast is hazavágta.
Hogy gyorsabban teljen az idő, fogadást kötöttem a szomszéd asztalnál űlő - bár ez túlzás - mondjuk úgy támaszkodó alakkal, hogy ki fizeti meg az összetört tányérokat, ha képen törlöm azt a rongyokba csavart szakácsnak álcázott alakot, ha rögvest nem csámpázik ide, azzal a rozoga testivel.
A szomszéd szerint a az fizet akinek ilyesmire futja...és nem ő maga fut el a tulajdonos elől.
Mondtam neki, ez nem jó, mert én magam nem szoktam elfutni, az gyáva dolog lenne.
-De hasznos.. mondta, mert a korház is drága és rém pocsék a kaja is.
Nem vitatkoztam vele, ő már biztos tapasztalt ügyfél ilyen ügyekben.
Szó, szót követett, én meg a szememmel azt a kehes londinerivadékot, mert kezdtem egyre éhesebb lenni, meg hát az a koszlott farkasbőr gúnya is cefetül meleg volt.
Ja kint 37 fok volt árnyékban. Igaz árnyék nem igen volt, tegnap vágták ki az utolsó szúette fát is koporsónak.
Valami előlmászkáló ígérte, hogy hamarosan ideszállítanak valami facsemetéket, de sejtettem ennek a fele se igaz és a másik feliről meg konkrétan tudtam, hogy hazugság.
Szóval itt tartott a ünnepi napom kezdete, mikor felvettem a szomszédot a földről, de még sem vittem haza, bár ennek a tulaj kimondottan örült volna.
Nem szerzem meg neki ezt az örömöt, mert még mindig nem hozzák a kajámat - bocs, az ünnepi fogást.
Eddig csak azt értem el, hogy többen a pártomra álltak és biztattak, hogy ha nem kapom meg a szarvashúst a marischszósszal együtt, segítenek szétverni ezt a csehót.
Mondtam, hogy nagyon rendes tőlük, de hát én ma ünnepelni szeretnék, nem igazságot osztani. Ja és valamit inni is, de az nem olyan fontos.
Na végre látom elindult felém a kotyvahuszár. Na most végre rendelek és jól megtömöm a bedőmet. Bár éhes nem is nagyon voltam, inkább csak az ünneplés kedvéért csinálom ezt a faxnit. Had lássák a népek..megszaladt nekem.
Na fizetni azt nem fogok, azt már tudtam és ebből nagy elégedetlenkedések lesznek, de szerintem ez is csak emeli az ünnep hangulatát. És gondolok felebarátaimra, kell az akis szórakozás a cimboráknak, még ha nem is egy tálból cseresznyézős a viszonyunk.
Vártam hát hogy hozzám csámpázzon ez a delikátbajnok, de mit ad a jó sorsom, pont mikor hozzám ért volna, valaki hátulról szigorú megrovásba részesítette. Egy félig telt italosüveggel. Puff. Lőttek az ebédemnek..ja és rögtön utána a megrovást elkövetőnek is. Vele szemben, a tulaj próbálta menteni a mundér becsületét, bár szerintem azt se tudta mi az.
Ekkorra már többen is kifogásolták a tulaj viselkedését és ennek nyomatékot is adtak, azt hiszem őt vitte el először a szanitéc egység.
Kisebb mozgolódás támad, amit én - bár roppant sajnáltam, hogy kimaradtam belőle, de már nem várhattam meg a végkifejletet, mert valaki húzott a karomnál fogva az utcára kifelé.
Na ezzel, azt hiszem a mai ünneplés mintha véget is ért volna, bár ki tudhatja, hol van még az este....

utólag írom:
nem tudom, hogy ki terjeszti rólam,hogy az én nevem Fürge Pisztráng, mikor ez egy nagy marhaság. Az úgy volt, hogy megkérdezték mi a kedvenc kajám?
Én mondtam: sülve, pisztráng.
Valami okoska meg úgy értette - a fele fülivel kagylózhatott a lelkem - hogy a nevem Fürge Pisztráng.
Na ezt csak úgy mondom, az okulás és félreértések elkerülése végett, mert jó lelkű, ártatlan embernek láccom. (néha)
De mi van, ha még se vagyok az? ...akkor meg jön a csőstül.
Aki ugye a baj maga. És ennek elkerülése, nem jelent feltétlen pótolhatatlan hiányt.

Addig is maradok (amíg lehet)
a csudába elfogyott a tentám..