Verzár Éva (Arany Szarvas)

A füstjelek titka

Gyöngyi elment… Üvöltő Farkas nevet kapott, és visszatért táborunkban Sebes Pisztráng, aki a delavároknál nevelkedett. Nyugodtnak kellene lennem, de valami azt súgja, hogy baj van.
A füstjelek a megbeszélés szerint értesítettek bennünket, hogy Gyöngyi szerencsésen megérkezett a pihenőhelyre. Onnan már nem történhet baj. Úgy számoltam, hogy másnap délre, amikor a nap a fejük fölé ér, már a városban lesznek.  A megbízatásom nem vesz sok időt igénybe, így már harmadnapra indulhatnak vissza. Ismét a táborhelyen pihennek, ahonnan jelzik, mikor érkeznek.
Így is történt. Hiába aggódtam. Megkönnyülten figyeltem Üvöltő Farkast és a falunk embereit. Vadászatra indultak. Az asszonyok már izzították a tüzet, aszalták télire a vadhúst, meg a halat. Sebes Pisztráng szerencsés volt, rengeteg hal várakozott a füstre.
Aztán a távolban hatalmas por, és egy lovas nagy sebességgel közeledett. Megismertem. A városbeli barátom volt, egy ismerős indián kíséretében. Eléjük mentem. Örömre nem volt időnk, mert szaggatottan, a levegőt kapkodva mesélték, hogy nagy baj történt. A városba nem érkezett meg a húgom. Mindjárt sejtették, hogy baj van. A táborhelyen egy harci nyilat találtak a fába beledöfve, és egy kendő sarkát, ami az én Gyöngyimé volt.
- Elrabolták? – kiáltottam fel – Hogy történhetett, hisz az nem az ő területük.
- Eltévedtek, csak egy pár métert, de a delavárok tisztásán táboroztak le – válaszolt a barátom.
-Hogy lehet az, hisz a jeleket láttuk?
-Igen, a delavárok kényszeríttették rá, hogy jelezzen.
- Azonnal a törzsfőnökhöz kell menjetek, én sietek hívom a táltost. – azzal elindultam a
tábor felé. Láttam, hogy Üvöltő Farkas különösen néz rám, de nem mertem neki megmondani, ami történt. Azért sem, mert újhold volt aznap este. Nem tudtam kiszámítani, hogy miként reagál a hírre. Lehet megbolondul, vagy átváltozik farkasemberré. Ilyen már megtörtént. Nem szerettem volna, mert olyan gondosan nevelte a kislányát Gyöngyi távollétében, hogy megesett a szívem rajta. Tudom, azt gondolja, hogy túljárt az eszemen. Nem emlékezik semmire, én számítottam a csalásra. Ezért a fontos füveket már a cigánytáborban eldugtam, egy kis zacskóban őrzöm, a két mellem közé csúsztatva, egy kis bőrzacskóba. Azt adtam neki, miután rájöttem, miben mesterkedik. A dobpergés és a tánc hevében nem vette észre, de az italát kicseréltem. Ez most a legkisebb gondom, csak a nézését látva jutott eszembe.
Már a tűz mellett ülnek a harcosok. Üvöltő Farkast is oda hívták. Amikor meghallotta mi történt óriásit ordított, csak úgy zengett a tábor a hangjától. Már indult volna, amikor Sebes Pisztráng lefogta, helyére ültette, aztán a Sámánhoz fordult.
-Ismerem a delavárokat – mondta -. Valami tévedés történhetett, mert az évnek e
szakaszában nem szívesen harcolnak. Minden férfi a téli élelmet gyűjti. S a Hold állása sem nekik kedvez. A szertartásaikat jól belevéstem az agyamba. Tudom, hogy, ha elmegyek hozzuk barátként fogadnak. Beszélem a nyelvüket, bízzátok rám és az isteneinkre.
A törzs mélyen hallgatott, majd elvonultak. Kis idő múlva tértek vissza. Ezalatt folyamatosan Farkast támogatták, aki kivetkőzött volna magából, ha Sebes Pisztráng nem tartja olyan keményen.
- Meghoztuk a döntést – szólt a törzsfőnök -. Sebes Pisztráng egy hetet kap, hogy visszahozza Gyöngyit, ha addig nem érkezik vissza felvonulunk a sereggel és visszahozzuk mi, mindenáron. Uff! Befejeztem. –
Sebes Pisztráng felállt, nem nézett se jobbra, se balra elővezette a lovát, már vágtázott is. Csak néztem utána. Nem bízok meg benne, bár az érvei őt igazolták. De tipijéből éjszakánként nem horkolás hallatszott ki, hanem egészen más. A törzsünk lányai másnap meg nagyon titokzatosan lesték, mikor vonul pihenni a hűset adó lombok közé. Ez igen. Éjjel-nappal! Nem beszélt sokat, nem tudtuk milyen tervei vannak. Ő volt a legtitokzatosabb ember jelenleg a táborban. Nappal horgászott és éjjel… Az biztos, nem a szellemekkel beszélgetett.
Üvöltő Farkas mellé négy fiatal harcost adott a Varázsló, akiknek megparancsolta, hogy le ne vegyék szemüket róla. Egy hétig mellette a helyük.

Kart-karba öltve végre sikerült elvonulni a tábor népének szeme elől. A vízparton, egy korhad fatörzsre ültünk barátommal. Az égen már pislákoltak a csillagok, sok megbeszélni valónk volt. Erről addig nem szólhatok, amíg húgomat nem látom családja körében. A szellemek vezessék útját Sebes Pisztrángnak, hogy minél hamarabb véget érjen ez a szörnyűség.