Verzár Éva ( Arany Szarvas )

A próba második része és Fürge Pisztráng története

Gyöngyi ügyesen ugrott fel lovára, ránéztem, és megdöbbenve láttam, milyen keményen üli meg a lovat. Visszaemlékeztem Bécs melletti kastélyunkban rendezett mulatságainkra, amikor

Még a hajadon lány féloldalasan ült a lovon. Mást nem tehetett volna, a hosszú, bő aljú ruha, meg az etikett nem engedte, hogy férfiasságot mutasson egy nő. Most nem tehetett mást, sietnie kell, de én láttam szemében a könnyet, amint kedvesére néz, aki a tűz mellett állva várja a próbatételt. Sietségének más oka is van, bár elástuk a csatabárdot, békében élünk szomszédainkkal, nem árt az óvatosság. Naplemente előtt a kijelölt pihenőhelyre kell, hogy érjen. Sötétben eltévedhetnek, és mindenki féltve őrzi határait. Nem lehet elfeledni, hogy aki ma barát, holnap lehet ellenség.

Közben pörögnek a dobok, a márki, mint tudjuk kiállta a próba első felét. Csalással, de kiállta! Csak azon csodálkozom, hogy a Sámán nem vette észre, hogy valami nincs rendben Szeles Durrancs körül. Miközben ezen gondolkoztam, szemem rátévedt Fürge Pisztrángnak nevezett, úgymond delavár harcosra. Ismerős volt az arca, tudom, láttam valahol. Olyan velem egykorú lehet. Honnan ismerem. Beugrott. Kislányként a táborban találkoztam vele, és akkor is meglepett, mert játszópajtásaim közt nem volt. A fiúk gyülekeztek, hogy elvonuljanak felkészülni a férfiasság próbára. Akkor láttam őt. A mi törzsünkből való gyermek, akit delavár fogoly asszony szoptatott, mert mástól nem fogadta el a tejet. Az asszony szabadulása után magával vitte, és addig nevelte, amíg a próba ideje el nem következett. Furcsa gyermek volt, mesélte anyám. Mindig a fellegekben járt a feje. Madárnak képzelte magát és repülni akart mindenáron. Ezt a táborban is eljátszotta párszor, de szerencsétlenségére rosszul alakult a dolog. Egy nap sas tollakkal díszítette fel karjait. Felmászott a folyó parti legmagasabb fára, azt mondják úgy mászott, mint egy mókus. Amikor fenn volt elengedte az ágat, széttárta karjait, de nem felfelé szállt, hanem a patakba zuhant. A víz felszínére emelkedve, pisztrángokkal volt tele sas szárnya. Ekkor kapta a nevét Fürge Pisztráng. Most, hogy elnézem, sokat változott, az idő meglátszik arcán, de teste megfeszül, mint az íj, és úgy látom nem beszédes. Bár a szeme tüzes, amit nem csodálok, hisz a falu össze lánya előtte ejti a táncot. A táncosok megelégelték, hogy egy olyan harcosnak mutassák bájaikat, aki NEM FÉRFI.

Még mindig pörögnek a dobok, amikor nekem eszembe jut, hogy nagy szerencsém lehet Fürge Pisztránggal. Ő az én emberem. Elosonok, megnézem a tipijét, igazam volt, nyoma sincs az asszonyi kéznek. Fellélegezve mentem a tűz mellé, és jól szemügyre vettem.

Tervem van vele. A városban jól megfigyeltem, hogyan terjeszkednek a fehér emberek. Tudom, hogy hamarosan a vadonban is megjelennek. Ide hozták már a tüzes vizet, van már puska is, nemsokára ők is itt lesznek. Főleg, ha aranyra fáj a foguk. Itt sok a sárga fém, de nem használjuk semmire, csak ékszereket készítenek belőle, meg dísztárgyakat. A nekünk fontos elemek, a hal, amiben dúskálnak folyóink, a vad, amivel erdeink még tele vannak.

Azért kell nekem egy megbízható harcos, hogy pénzemmel, és a sárga fémmel a városba menjen és felvásárolja a telkeiket, hogy egyszer majd legyen népemnek helye, ahol élhet szabadon. Ezt a küldetést szánom neki, én, aki láttam Európa gaztetteit.

A dobok még mindig pörögnek. A Sámán kihirdette az első próba eredményét. A Vének Tanácsa azonnal füstjelekkel jelezte az eredményt, amit Gyöngyi viszonzott. Szerencsénk volt, csendes volt az este. Most a próba második része következik. Előtte még a harcosok eljárták a győzelmi táncot, aztán a Sámán lépett középre. A Szellő Márki szájába csurgatta az igazmondó vizet, amit egykor a cigányasszony adott nekem. Hatását nem kívánom még az ellenségemnek sem. Hideglelés váltakozik a kibírhatatlan hőséggel, és ez eltart hajnalig. Közben a Sámán a titkairól faggatja a harcost, aki még azt is elmondja, amit nem vétett, de ebben az esetben nem úgy történt. A mi márkinknak volt bűne elég, és eltartott hajnalig, amikor kínjában felüvöltött: ŰVÖLTŐ FARKAS – kiáltotta el magát a Sámán! Megpördültek a dobok, eljött az igazság pillanata. Nevet kapott, becsületes nevet, amiért meg is szenvedett, ami még eltart nála pár napig, de megtisztulva állhat kedvese elé, új névvel.

Az örömünnepben nem vettem részt, mert gondolataimban a tervem mocorgott, és kíváncsiságom, hogy méltó ember lesz-e Fürge Pisztráng e nemes célra. Nem is maradhattam volna, mert most már ÜVÖLTŐ FARKAS, igencsak csúnya szemekkel nézett rám. Nem érdekelt, de örvendtem, hogy Gyöngyim ennél a próbánál nem volt jelen, mert csúnya dolgok kerültek napvilágra, amit ha mindenki nem is értett, de én értettem. Volt olyan ravasz, hogy németül mondta a legnagyobb gaztetteit. Előttem nyitott könyv ezen túl ez, az ember, de én a másikra vagyok kíváncsi.

Arany Szarvas