75. fejezet.


A Takahama tanácsa meghozza a döntést...



Az Úr 1779. esztendejének május utolsó szombatján a Vének Tanácsa meghozta a döntést. Péntek este a napnyugtával összeült tapasztalt öreg harcosok egész éjjel tanácskoztak a felvetett pontokon, mivel ez a törzs jövőjét jelentősen befolyásolta. Mivel kilenc tagból állt nevezték őket „ a Kilencek Tanácsának” is, s a szavazatok összeszámlálása után nyolc igen és egy tartózkodás ellenében, elfogadták a letelepedési okmányt, amelyet egy nagy őzbőrre írtak fel az utódoknak követésre.
Ezek szerint, másnap május utolsó vasárnapján veszi kezdetét a honalapítás, amely kiterjed az egész „Szagos völgyre” hegyeire és folyójára. Megbízták a törzs anyakönyv vezetőjét Na Minek Hívjalak-ot, hogy a másnapi ünnepségen a törzs népesség tekercsére skrajbolja fel az újak nevét és házasságát.
Füstben Mindent Látót lett felszólítva, hogy még szombat este essen rohadt nagy transzba és szervezze meg másnapra a „ Nagy Szellemtáncot”, hogy a völgy szellemeit kiengesztelve engedélyt kapjunk a további ittlétre és védjen meg a betolakodók ellen.
Péntek este már későn jöttek meg fáradtan a gyógykúrából barátaink, így sok szót nem válthattunk velük. Annál többet ma, mert Aranyvessző valami érthetetlen módon mérges volt és valami olyat emlegetett, hogy igyon rám a medve vizet, de hogy ezt miért mondta máig nem értem, pedig amit csak lehetett az egészségéért megtettem mindent. Suttogásnak nem nevezhető hangerővel azt magyarázta, hogy Dr. Neki9 is Páros, egy hólyag aki egy pancser nem orvos.
- Úgy gondolom ez a pancser szó ugye Aranyvessző a sárba pancsolásból származik ?
- ezek után azt mondta Aranyvessző, hogy ha nem fejezem be , a folyóparton a pocsolyába csomagolást elvégzik rajtam...,
- így jobbnak láttam a dolgot tovább nem forszírozni, csak egy kedves mosolyt küldeni...,
- de magunk közt megjegyzem, hogy jót tett neki a kúra, mert két számmal kisebb ruhát kell viselnie...,már ez megérte. Már azért is , mert az ünnepség egyik részében lesz az” új asszonyok tánca”, melyen egy fűszoknya lesz csak az összes ruha..., - azokat a csodálkozó tekinteteket:)))
- mind egyszerre ,- erről nem volt szó...,
- Szellő ez csak vicc ugye? - kezdte Maris, nem kedves Riadt Őz mivelhogy meg kell szoknod most már így fognak nevezni,- ez komoly dolog a törzs életében és hogy nagyobb nyomatékot kapjon a dolog. Mintha végszóra várt volna megjelent Szürke Bagoly aki a szertartás felügyeletével lett megbízva a sámán részéről és hívta az asszonyokat „ fűszoknya” próbára...,
Ezek után jobbnak láttam témát váltani és elmondani terveinket amelyhez kértük, hogy csatlakozzanak. Hónalj Stórne felajánlotta építői tudását, így együtt volt a csapat a kivitelezés irányítására. Az ünnepséget követő hétfő reggelen megkezdjük az alkalmas fák kijelőlését és utána a kitermelést megszervezzük. Meg kell állapodni a házak elrendezésén is. Nem utolsó sorban a higénia miatt a falu lakóinak anyagkibocsátásának eltüntetését is meg kell oldani. Erre a folyó fölött az erdős domboldalban a rekettyést találtuk a legalkalmasabb helynek. Ugyanis az én Gyöngyim panaszkodott, hogy amikor a folyónál leguggolt akkor egy csapat gyerek leselkedett...,
A „retyi-potyi” a háború nagy veteránjáról kapta a nevét , Mcbe Rettyentek tábornokról.
Tehát a kiszemelt helyen mély gödröt ásunk, amellyel párhuzamosan két cölöpöt leverünk és keresztbe egy rudat erősítünk. Erre ül a rottyantó személy, a két álló cölöpön meghagyunk fogantyúnak egy-egy ágat nehogy beleszédüljön a gödörbe a szagtól.
- Jobb oldalon elhelyezünk egy bunkósbotot a nagyvadak ellen, a bal oldalon nyírfa ágat a legyek ellen, amit lehet sűrűn cserélni . A kiásott föld félkörben felhalmozva takarást jelent a kíváncsi szemek elől.
- az asszonyok nagy nevetgéléssel jöttek vissza...,- nem is olyan vészes ,- mondta Riadt Őz, nagyobb volt az ijedtség ez itt a legtermészetesebb dolog.
- Gyöngyimnek elmondtam terveimet, hogy retyit építünk és ezzel majdnem minden bűnöm meg lett bocsájtva. Hátra volt még a gyerekekkel a tervem amit Gyöngyimnek kell felkarolni.

Mert arra gondoltam, mondom az asszonyoknak, hogy Gyöngyim Fényescsillag segítségével és ha lehet kérni s nagy nyomatékot adtam szavaimnak Aranyvesszőt és Riadt Őzet, hogy speciális tanítását kezdjék el a törzs gyerekeinek. Míg a férfiak akiket a vadászatból nélkülözni tudnak az építéssel vannak elfoglalva. Mert az a szokást, hagyomány ápolást, hogy a fiúk nyíllal való lövést megtanulják azzal már nem elégedhetünk meg. A lányok házimunkáján túl , nekik is meg kell tanulni amit hoztunk európából. A hajón s az úton erről sokat beszéltünk Gyöngyimmel. Itt most lehet megvalósítani a terveket a lehetőség adott. A főtéren amit nekünk építettek egy kis átalakítással közösségi házzá lehet alakítani, ahol össze jöhet a falu esténként.
Ahogy elnéztem a társaság teljesen feldobódottan és boldogan nézett a jövő felé.
A társaság szétvált, mindenki ment a dolga után. Mi fiúk a retyi ásáshoz fogtunk, hogy holnap estére már ünnepi keretek közt fel is avassuk.
Este mikor már minden elcsendesül, még sokat beszélgettünk halkan Gyöngyimmel, hogy most itt a lehetőség kiemelni a törzset, de vigyázni a hagyományok őrzésére is. Hallottam, hogy Füstölő Orr és Riadt Őz is sutyorog. A gyerekek az egész napi szaladgálástól úgy aludtak , mint a bunda. Itt aztán volt lehetőség a mozgásra. Ahogy hallottam Aranyfelhő nem hajlandó a lányokkal játszani , nagyapjának neki is kellett egy nyilat adni, és a fiúkat meghazudtolva lőtt célba.
A falu nagy vadászai kora reggel indultak útnak, hogy estére vadat hozzanak az ünnepségre. Nyárson sült szarvast szoktak ilyen nagy ünnepen amikor a a „Szellem Táncot” és az „Új-asszony táncot” rendezik egyszerre.
- már jól benne jártunk a délutánban mikorra végeztünk a retyivel és lementünk a folyóra megfürdeni. Akkor hallottuk a falu felől a nagy örömzsivajt..., ezek szerint szerencsével jártak vadászok. Mire a faluba értünk , már kizsigerelték a két nagy szarvast és forgatóra húzva az ágasokon várta a tűzgyújtásra a jelet a sámántól, hogy aztán mindannyiunk kedvére piruljon. A sámán se levegőből él így a tűz meggyulladt és ezzel kezdetét vette az ünnep. Amit nem kis izgalommal vártunk mi is.
- ahogy a nap elbújt a dombok mögött az emberek el kezdtek szállingózni a főtérre és foglalták el a törzsben betöltött rangjuknak megfelelő helyet. A gyerekeket nem győztük a tűztől visszaparancsolni, nehogy baleset legyen.
A tűztől északi irányba foglaltak helyet a törzs vénei és vezetői, tőlük jobbra – balra a harcosok és a vadászok a családtagjaikkal. Mi mint a törzsfőnök rokonai és leszármazottjai a főhelyen ültünk.
Asszonyaink az öltöztető tipiben várták a jelet, hogy táncukat megkezdjék a többi új asszonnyal.
A műsort a szüzek tánca nyitotta meg, szemet gyönyörködtető látvánnyal, már ami a fényes csillogó fényt illette a bőrükön, valósággal vibrált a levegő. Őket a fiatal harcosok követték akik a vadászatot imitáló tánccal mutatkoztak be. Lassan kezdett belefájdulni a fejünk ebbe a forgatagba, láttam a többieken is, hogy erősen kell tartaniuk magukat..., bele ne szédüljenek a tűzbe.
A harcosok után egy rövid szünet következett, amikor is a sámán.., Füstben Mindent Látó táncolta többször körbe a tűzet s közben gallyakat dobálva rá mormolt valamit s látszott rajta mind jobban transzba esik. Lassan a sámánunk kitáncolt a körből és ez volt a jel az asszonyoknak a belépőre.
- hát ilyet a szem még nem látott ez szerintem Gyöngyim meglepetése volt..., az asszonyokon a fűszoknyán kívül, gyönyörű tollakból készült fejdísz volt..., ebben a párosításban csodálatosan néztek ki és ami először furcsa volt, hogy mind bronz színűre volt festve...a fényre érve valósággal villódzott és káprázott a szem tőle..., a műsoruk frenetikus sikert aratott...,
- majd ezután jött az öregebb harcosok tánca a sámánnal együtt azaz „ A Nagy Szellem tánc” a múlt s a jövő engesztelője. Amikor ennek vége lesz akkor adja meg a törzsfőnök a lakmározásra a jelet, de ekkorra már a feleségek is csatlakoznak hozzánk.
Dagadt a mellem a büszkeségtől, mert az én asszonyom volt legalábbis nekem a legcsinosabb és legszebb. Itt már sok írnivaló nincs reggelig állt a mulatság..., a hétköznapokról a későbbiekben.


folyt. köv.