72. fejezet.

Az öblön végig a megérkezésig...,



…, nagyon sajnálom, hogy az áldozat bemutatásom a Nagy Monitounak nem járt sikerrel, de lányom és két gézengúz társa ezt nem tette lehetővé. Ugyanis az volt a tervem, hogy egy nagy tál babot viszek fel a fedélzetre és füstölés közben a tengerbe szórom indián varázsszavak kíséretében.
„ Éltessen és ne feszítsen nagy szellem a bab, köszönöm amit nekem adsz”
Így is sok bajom van...,kapom a sok szemrehányást a nevelésemért,- hát még ha a pogánynak mondott rituáléért mit kapnák.
Most már minden délután nyelvóra van, amelyet Gyöngyimmel közösen tartunk, hogy a megérkezéskor a kommunikáció zavartalan legyen. Mit mond a nagy törzsfőnök, hogy a leszármazottai egy kukamakát sem tudnak beszélni őseik nyelvén. Az eddig tanultak frissítésére alig három nap áll rendelkezésre.
Hajónk a bal parttól alig egy mérföldnyi távolságot tartva halad befelé. A partmentén tisztán kivehető volt minden kiszögelés, a dús vadon. A városi élethez szokott szemnek ez elég félelmetes látványt nyújtott. Majd megszokjátok mondogattam nekik nem olyan vészes aminek látszik. Időnként fel-fel tűnik egy lovas a part-menti magaslaton, szemlátomást a hajót kémleli és követi mióta beléptünk az öbölbe.
- Szerintem,- mondom Gyöngyimnek ezt a harcost Őszülő Bika küldte elénk,- az meglehet Latrensem. Jobban mondva Night Brease /Esti Szél/ ahogy most már itt fognak nevezni, mert remélem fűzte hozzá Aranyvesszőnek a története nem valós, csak bosszantásodra találta ki. Persze, hogy nem igaz és a háborúskodásnak , évődésnek vége kell legyen, mert itt nem szokás, könnyen félreértik.
Amint elnéztem, nemcsak a legénység kezdett a hosszú úttól elfásulni, hanem a kedves útitársaim is. Még szerencse, hogy a gyerekekkel semmi baj. Amint látom Fényescsillag kissé felvillanyozódott a híren, hogy egy dalia várja , mégpedig nem más mint a híres harcos dinasztia egyik tagja Szilaj Vágta. Ezt én már rég tudom csak oly kedves és törékeny hölgyet nem akartam ezzel terhelni, no meg nehogy Aranyvessző lecsapja a kezéről. Habár How Sterne ahogy itt mondják képes lenne a vérontásra is ha újból el akarnák venni tőle Aranyvesszőt. Swincer Emily alias Aranyvessző elég nyűgös, mert kikezdte a tengeri levegő az isiászát amit valamelyik börtön dohos, nyirkos levegőjén szerzett magának. Eldöntöttem magamban eszi nem eszi beajánlom a kötelező szűrővizsgálat után őt a dr. Neki9 is Páros terepeuta „ Pocsolyába Csomagollak” intézetébe ahol speciális iszap keverékkel gyógyítják az ilyen bántalmakat. Mert én szívemen viselem barátaim baját s ha tudok segítek pláne Emilynek. Messze földről járnak hozzá a törzsek előkelőségei , hogy élvezzék áldásos tevékenységét.
A szigorú keveréket ismerem ,- nagy kanyon vörös földjét ami nem más mint a lekopott sziklák pora, összekeverik bölényürülékkel s azzal vastagon bekenve napokig fektetik a napon. Ez mindenféle reumát kihúz. Ha meg nem akkor nincs vele baj addig se. Most már egyre izgatottabb a társaság, mi lesz , hogy lesz..., kik várnak bennünket. Habár most békeidő van, sehol nincs kiásva a csatabárd, de ez mint azt jól tudjuk csak pillanatnyi helyzet, mert elég egy kis szikra és perzsel a háború tüze. Abban reménykedem ,hogy Baltimore nagy forgatagában nem kötöttek bele az indiánokba, mert ezek a fehér telepesek előszeretettel kötözködnek ha túl sok tüzesvízet ittak. Hallottam, hogy egy egy ilyen kikötői zendülés alkalmával a Fort McHenry erődbe csukták a renitenseket és nagy összegű letét ellenében engedték szabadon legyen az indián vagy fehér.
Reggel nagy zajra és sürgés-forgásra ébredtünk. Régen érzett furcsa érzés vett hatalmába. Nem hallucináltam...,- Gyöngyim ujjongtam,- kikötöttünk..., erre aztán kipattantak az ágyból. Nem volt lustálkodás. Felvillanyozódott az egész család..., Aranyfelhőnek be nem állt a szája...,-anyuci, apuci...,indián tatájék itt vannak???,- hozták a poniainkat??? záporoztak a kérdések. Mindent sorjában kislányom. Úti ruháinkat magunkra kaptuk s felsiettünk a fedélzetre, ahol már várt a kapitány bennünket, hogy nyolcra jön a fedélzetre a helyi elöljáró az erődből az iratokat ellenőrizni s utána természetesen mindenki mehet az útjára.

Tudomásul vettem a közlését, de mondom akkor van időnk a költségeket rendezni. Ennek örült tán a legjobban és lementünk a kabinjába , hogy kiegyenlítsem a számlát.
A kikötő dokkjától nyugati irányban a magaslaton türelmesen várakozó csoport volt kivehető. Miután végeztünk lent a kapitány ideadta a távcsövét amivel kivehetők voltak a személyek akik várakoztak. Élmény volt a gyerekeknek is a látcsövezés. Legalább megnyugodtak, hogy látták a lovakat is amiért annyit nyaggattak bennünket.
A hivatalos eljárás igazán nem tartott sokáig, tényleg csupán formai volt az egész. Jó utat kívánt és ha van szükségünk segítségre szívesen rendelkezésre áll a hivatala. Nagyon megköszöntem az udvarias gesztust, de már nekünk a terveink kész voltak a továbbiakra. Legelőször is hiába vannak lovaink a felszereléseinket kocsin kell vinni. A kapitány valamelyik ismerőséhez elszalasztotta Szélesvigyort az egyik matrózát és egy echós szekeret vásárolt két jó erős lóval nekünk, mert mikor kifizettem az utat még ezt belevettük. Egy-két csengő arany megtette a hatását s a poggyászunk gyorsan a kocsira került. Búcsút vettünk a hajó személyzetétől s a többi utastól s megindultunk a magaslat felé és egy kicsit a jövőnk felé is.
Ahogy közeledtünk egyre jobban toporogtak a várakozók és kémlelték a rég nem látott családtagjaikat. A büszke harcosoknak is nagy megpróbáltatás volt az érzelmeiket kordában tartani.
No de ahogy közel értünk a vér szava megszólalt s mindenki megtalálta a párját.
Aranyvesszőt apja Nagy Medve várta s öccse Fergeteg , aki örömében akkorát rottyintott, hogy az erődben elkezdték tölteni az ágyúkat támadástól félve. How Storne Nagy Medve jobbján állt s rég nem látott kedvesét magához húzta s úgy zokogott mindkettő. Az öreg brumi megbánta amit tett velük, de sajnos késő az idő kereke nem forog vissza.
Gyöngyimet apósom Üvöltő Bölény és Fojton Beszélő kapta közre s ölelték csókolták,pláne mikor a kis gézengúz megrángatta a nagyapja köpenyét...,tata hol a ponyim ??? a nagy harcos minden etikettet félretéve kapta fel és vitte a lovához. Kisharang sem maradt szerető szív nélkül, mert ő ment a tesojával a lovacskájához. A nagy öröm közepette észre sem vettük, hogy bemutatás nélkül egymásra talált Szílaj Vágta és Fényescsillag. Ahogy csitult a kezdeti kavarodás, bemutattam Marist és Jóskát akiknek tiszta szívből örültek és biztosították affelől, hogy törzs anyakönyv vezetője Aki Nevet Ad, majd elkereszteli a vének tanácsa javallatára őket, s így családtagokká vállnak. A szekér felügyeletét Jóska és Maris vállalta, de két ló rendelkezésükre állt, és felváltva lovagolni kellett nekik. A csapat így indult neki a kontinens belseje felé vezető útnak s közben mindenki a saját családjával beszélgetett, volt miről. Gyöngyim az anyjával nagyon elmélyülten beszélgetett a gyerekeknek meg köztünk kellett lovagolni, amit szörnyen élveztek. Az én kislányom mintha mindig rajta ült volna olyan jól megülte a lovat.


Folyt. köv.