71. fejezet

Áldozat bemutatás..


Napok óta az áramlatra vagyunk hagyatkozva a haladásban. A szélcsend miatt nem tudja úgy tartani az irányt a hajó. Még tegnap előtt megláttuk a partot a horizonton azóta is csak a sziluettje látszik.
Ahogy a kapitány fogalmazott a minap, hogy már egy-két nap és a nagy öböl bejáratához érünk. Itt általában valami oknál fogva , mintha szippantó hatása lenne..., feltámad a szél és nyugat-északnyugat irányt vesz a hajónk. Remélem ez már holnap bekövetkezik, mert mindenki nyugtalan és a gyerekek millió kérdésére már nincs elég válasz.
Ezek tudatában utolsó nyugalmas esténk közeledett és ezért tervem végrehajtásához készülődtem miszerint-…, elérkezettnek láttam az időt arra, hogy az est folyamán áldozatot mutassak be a nagy szellemnek. Igazán hálát adhatunk védőszentjeinknek, hogy aránylag békés nyugodt utunk volt. Gondoltam én, hogy nyugodtan elvonulok..., csakhogy nem számoltam az én éles-szemű lányommal, mert ahogy magamhoz vettem a füst-távíró készletem,- abban a pillanatban csicsergett,- hurrá megyünk jelezni a szejjemnek!!! - nos mit ne mondja a két tettestársa szintén ugrált örömében, így a Nagy Monitou hasát foghatja sok badarságtól amit mi négyen összehozunk.
Szerintem ez a szellem műve, hogy idegeljen...,szerintem mikor egy pár csepp víz hullik alá a füstölés közben..,akkor ő megbújik a felhő mögött és ott röhög rajtam..., bocsika szellem...!!!
Na mindegy gyerünk a helyünkre a fedélzetre, addig is nyugalmuk van az asszonyoknak tőlünk.
Már mindent becsomagoltak , csak a legszükségesebb holmik maradtak elő így unatkoztak. Kártyázni már nem mertek, nehogy az eddigi siker megszakadjon. Emilynek megbocsájtottam a vakarusz porért, de nem mutattam neki, mert még a lyukas zsebemen becsempészne egy adagot csak, hogy az idő jobban teljen. Látom ideges a szerelme után..., szerencsés ember ez a Honalj Storne.
Komoly füstöt sikerült gerjesztenem..., a gyerekek csak azt kiabálták,- aztaaaa!!! Mindháromnál volt egy-egy tárcsa amelyen különböző nagyságú lyuk volt vágva és felváltva hol Aranyfelhő, hol Kisharang vagy Csillagszövő húzta el felette. Gondolom Füstben Mindent Látó a nem létező kalapját csapkodta a földhöz, mert ezt még a dadogós sem tudná értelmezni. Semmi jó nem sült ki, mivel a közelébe nem engedett a három gyerkőc. A sötétedés szakította meg a játékot, mert hálaadás nem kerekedett belőle, de azt hiszem megbocsát a szellem. Jó büdös füstszagúan tértünk vissza a kabinba …, az asszonyok csak úgy csavargatták az orrukat,- Gyöngyikém mondom feleségemnek,- sajnos ezt meg kell szokni, mert a táborban mindent szabad tűz fölött főznek és elég sokat fog érni a füst. No a csutakolás után elcsendesült mindenki és eltettük magunkat másnapra.
Reggel egy nagy rándulásra ébredtünk, mármint a hajót mintha meglökték volna. Gyorsan magamra kapkodtam a ruhám kis cicamosdás követően és felfutottam a fedélzetre. A rándulás a feltámadt szélnek volt köszönhető amiről a kapitány mesélt. Ezek szerint az öböl bejáratát elértük, legalábbis egy-vonalba kerültünk vele. Ilyenkor emel le az áramlatról. Hallottam is a kapitány tömör pattogó parancsait a navigációs hídon. Nyugat-északnyugat három fok …,lassú ív...,vitorlákat fokozatosan felvonni,...mert ha hirtelen történik a szélbe kapaszkodás az beláthatatlan következményekkel járna. Felmentem a kapitányhoz a hídra, hogy információhoz jussak. Közölte amit már sejtettem, hogy elértük a végcélunk kapuját s innen már csak az öblön kell végig hajózni és megérkezünk. Ha ráállunk az útvonalra akkor teljes vitorlázattal hajózva két-három nap és a végére érünk..., azaz Baltimore kikötöjébe.
Már mindenki talpon volt mire visszaértem, s csak úgy röpködtek a kérdések...,mi törtét ? Merre vagyunk? Mennyi van hátra ? - mindent sorjában kedveskéim. Mire megreggelizünk és felmegyünk a fedélzetre teljesen kivehető lesz a part és az öböl bejárata, de csak egyik oldalt látjuk, mert itt nagyon széles..., több mérföld hosszú. Mondanom sem kell a reggelit ily gyorsan még nem fogyasztotta el a társaság. Ez azt hiszem érthető is a jelen helyzetben. Boldogan mentünk fel a fedélzetre , a gyerekek ujjongtak, mi felnőttek egy kissé homályos tekintettel néztük a távolt ahol az elkövetkező életünk színtere rajzolódott ki. Most mindenki a gondolatával legyen elfoglalva.
Folyt. köv.: Az öblön végig a megérkezésig