108. fejezet Az a szegény gyerek
2006.04.04. 20:54
Gligorics Teréz / Maris /
Az a szegény gyerek...
Hát hogy mi vót, Jesszusom! Hát ebbe bele kell halni, ijjen szégynet! Ha én tudom Gyöngyi meg a Naccságák mire készűnek, dehogy is segítek nekik! De hát én avva vótam hogy valami meglepetést készítenek a szeretett Márki Úrnak. Áldott jó ember. Emlékszem mijjen szeretette tanított olvasni, irni, verseket megtanúni, csakhogy egy kis művelődés féle is ragadjon rám. Még az operába is evitt egysző, mer érdekelt mijjen az. Hát, hog őszinte legyek, nem éppen ojjan nagy valami. Amíg csak a banda húzta még jó vót, de amikó ekesztek nyikorogni mint a deszkák, akkó csak mentem vóna onnét. Nem tudom az uraság mit eszik rajta annyit...Mindegy no, nagyon etértem mán a tárgytú itt. A Márki születésnapjárú vót szó...Én csak másnap tuttam meg hogy Aranyvessző asszonyság meg Vali Úrihölgy mit eszetek ki Gyönyive. Gyöngyi mentségire annyit még tudok mondani, hogy a kislány miatt vót. Jobban mondva, egy kis bosszú vót, amijé olyan csuúnyaságokra tanítja azt a kislány. De hogy a két naccsága mié ment bele a dologba, nem értem. Hogy nem vót szép, az biztos. Szegény Latrens Úr, vakaródzik oszt vakaródzik világnak, még tán ott is vakari ahun nem viszket neki. Gyöngyi meg csak kuncog magába a naccágákkal. Csak lenne nekem is ojjan merszem, majd megviszketném én őket úgy hogy csak na! De nekem nincs ojjan porom hozzá, a Márki úrtól meg nem merem kérni, úgyse anná, pláne ha tudja mire kell. Ma délután megint nagy készülődés van, sürgés-forgás, gyünnek a Hölgyek teára. Természetesen engem is meghíttak, habár tudom, csak illembű. Nem is nagyon érzem jó magam közöttük, hiszen valamikó Zarver Grófnő cseléggye vótam, na...Most meg hogy lehetnék vele „egyenlő”, ahogy Gyöngyi mindig próbájja a fejembe verni. De mán csak azé is beleegyeztem, mer érdekel, mit tárgyanak ezek itt. Persze a Márki urat felküldték a fedélzetre a gyerekekke. Még jóformán el se kezdtük inni a teát amikó bele kezdtek a dumába. Nekem nagyon úgy hangzott, hogy errű mán beszétek, mert mindenki tutta mirű van szó, csak én nem. Valahogy csak kibögözztem, hogy Vali Úrnőnek meg Aranyvesszőnek nincs hova menniük, legalább is egyenlőre. Aranyvesszőnek van ott családja, de nem tudja hogy fogadják majd ennyi idő után. Valikának viszont senkije se nincs. Gyöngyi azt sütötte ki, hogy van Latrensnak egy egyszerű háza „az úri negyedbe”, amit én úgy értelmeztem, hogy nem az indián faluba. Azt vegyék a hölgyek igénybe, amíg kitapasztalják szívesen látják-e Aranyvesszőt odahaza. Mert hiába megyen haza pézzel, ott annak nem sok értelme van, no de meg házat sem vesz rajta az biztos, nem az indiánoknál. A hölgyek látszatra beleegyeztek ebbe a megoldásba, különösen mert hogy csak kis időről volna szó. Ekkor Gyöngyi előhozta Aranyfelhőt meg az apját. Nagyon aggódik a kislányon. Amint mondtam mán nekem se tetszik hogy mi mindent tud az a kislány. Valamelyik nap bejött Csillagocskámhoz játszani nagyban dalolva: Jásajt a madáj Az újamja, de fáj, Jápisij a nuszi Apu, ide puszi
Meg ijjeneket. Ez még az ártatlanjából van. Ami legjobban aggaszt, hogy a többijeket is tanitgatja. A Márki Úr meg nemhogy lecsittitaná, hanem még új dalokat is ígérget neki, meg dícsérgeti hogy mijjen ügyes. Erre gondóva, talán meg is érdemelte azt a viszketősport... Arra lettem figyelmes, hogy Gyöngyi valamijjen dadát emleget a Hölgyeknek. ...Mert csakis így tudjuk megszüntetni Latrens kihatását a kislányra!.. Ennyit hallottam csak úgy félfüllel. Elég az hozzá, hogy állítólag Vali Úrnő veszi kezébe a kislány nevelését, legalább is addig, amíg megtanul úrilányhoz méltóan viselkedni. No gondótam, evve nem sokat mondtak, me én ismerek ojjan úrilányokat, hogy csak na! A Hatcsecsűbe is szebben viselkednek mint azok, de úgy ám! Ne is menjünk messzire, itt van ugye Emily-Zarver-Aranyvessző naccsága, mán annyi minden vót, hogy ő maga sem tudja kicsoda. Meg aztán hunnan tudjuk Vali Naccsága hunnan pottyant elő? Mondani könnyű! Na, maj meglátjuk, ezt mán az urakra hagyom. Ha engem békibe hagynak, tüllem lehetnek urak. Na. Ennyit, mán evve is többet monttam mint akartam, de nem mindig tudok hallgatni én sem, elvégre fehér is vagyok meg cseléd is vagyok. Na. Jesszusom, hogy eszalatt az idő, mingyá gyün haza a Józsi, hát befal ha nem lesz megfürdetve meg ágybadugva a gyerek. Ő is be van nagyon szappanozva mán, alig várja szárazfődön legyünk. Jaj Istenem, de jó is lesz! Már csak pár nap...
folyt. köv.
|