70. fejezet.
A szárazföld szele megcsapott...,

     Szülinapi incidens után másnap, nyugodt volt az óceán és csak a part-menti áramlatok vitték előre jobbára a hajót, mert a szél csak imitt-amott lengedezett. Az árbocon megjelentek a part menti madarak megpihenve azután tovább repüljenek. Ez inkább terveimnek kedvezett, mert így jelzéseket adhatok le. Az árbocon megjelentek a part menti madarak, hogy megpihenve azután tovább repüljenek.
     Csak ez a fránya vakaródzás ne lenne..., csak hat a Tanti kréme. Az éjszaka alig hunytam le a szemem. Gyöngyim kértem meg, hogy az útipoggyászból keresse ki a kis üvegcsét amelyen az áll..., Viscetus Vacarus Concentrát és ezzel dörzsöljön be majd a lepedőbe csavarom magam. Minden rendben ment volna , csak Gyöngyimnek reszketett a keze a nevetéstől s a hasamról átterjedt a viszketés a nem kívánt részekre is , ezért Tantit nem az imában használatos szavakkal emlegettem. S egy indián káromkodást is elnyomtam; „ Igyon rád a grizzlimedve”. Nagy nehezen hajnalban a fáradságtól elaludtam és valamennyit pihentem.
      Reggelinél mindenki az asztalt nézte úgy evett, de nem azért mert szégyenlősek voltak, de nem ám, fojtogatta őket a nevetés. Csak voltak annyira udvariasak, hogy amennyire lehetett palástolták. Valamire megint készülnek, mert Gyöngyim bejelentette, hogy du. 3-ra teára hívja a kabinunkba. Az étkezés befejeztével a fedélzeten sétálgattak az asszonyok s előkerültek az utazóládákból a puccos ruhák, cipők. Kezdik Fényescsillagot teljesen behálózni és ebben Aranyvessző ( Jolán ) a főkolompos.
    A három gyereket teljesen lepasszolták nekem, amit nem is bánok, mert így mehet a továbbképzés és tanítgatás ...,mivel erre nemsokára igen nagy szükségük lesz. Az asszonyok még kiskorukban elkerültek itthonról, úgyhogy nem ismerik a vadon törvényeit. Sajnos azt hiszik ez is európa. Itt a fennmaradást az erősebb törvénye határozza meg. Ebéd előtt nyíllal célba lövést gyakoroltuk a hátsó fedélzeten a kapitányunk jóvoltából, mert a hajóraktárban felkutatott számomra két nyilat , vesszőkkel s egy nagy zsákra festettünk a gyerkőcökkel célkarikákat. Óriási kacagások közepette voltunk a három gyerekkel s az arra sétáló hölgyek nem is sejtették a nagy vigalom okát. Az én kis Aranyfelhőm meglátva Tanti nagy kontyát előbukkanni a korlátok között ,- rám nézett és azzal anyjára jellemző huncut mosollyal megkérdezte,- apuci ? ,- lőjek a Tantinak egy diszt a kontyába , a vakajodzó pojért ?,- jaj csak azt ne kislányom, mert sose mossák le rólam, hogy nem én bíztattalak fel.
     Majd jön ő még az én utcámba, majd mikor napokat lovagolunk s a ló feltöri az ülőkéjét. Nekem van Valagus Pirulus kenc. Eszébe jut majd mikor úgy világít a seggedelme , mint a hajólámpa. A kis hallgató táborom magam köré ültettem pihenésképp, mert már napok óta regnált Aranyfelhő, hogy ha a nagypapiékkkal találkozunk ,- akkoj mi jesz apuci, meg a pónit megkapom ugye?,- nemcsak te kapod meg Csillagszövő és Kisharang is, mert itt azzal közlekednek. Igaz vannak utak, de amerre mi megyünk ott nagy füves prérik vannak. Bölénycsordák, medvék ,farkasok, prérikutyák, - a gyerekek szájtátva hallgatták a mesét. Elröpült az idő a játék és beszélgetés közben;
      - a gyerekek emlékeztettek, hogy ígértem egy új dalt amit megtanulunk, ami pár nappal ezelőtti ebédről jutott eszembe;
                   Egy tál dödölle, ettél belőle?
                   Kertbe mentek a tikok 
                   mind megették a babot 
                   durrogtak is jó nagyot
                   nem tojtak csak,
                   fújták a habot 
                   Éliás-Tóbiás 
                   kapd fel a lótojást
  a kis kórusom gyorsan tanult, így már ebédelni a dalt hangosan énekelve vonultunk.
     Mikor a hölgy társaság közelébe értünk s elcsendesült a kórus. Az én kis rafkos kislányom beszólt mint mindig; - mondd apuci..., mit kislányom mondom én gyanútlanul...,- a kis gézengúz fojtatja az Emily néni olyan masszőrnéni aki Mindenhova Nyulkál?,- olyan igazi?,- na most rajtam volt sor, hogy szégyenembe a hajókötelek közé bújjak..., na erre mit mondjak neki..., angyalom kitől hallottál ilyet ?,- hát nem aludtam még és a falon áthallatszott a szülinapi buli. Na erre aztán senki sem számított, még jó, hogy a gyerek nem érti, így el lehetett simítani a dolgot, azzal, hogy ez amolyan szülinapi csíny volt, s látszólag be is érte ennyivel.
    Na gondoltam lányom kapok anyádtól ezért megint. Mindenki a kabinjába ment felkészülni az ebédhez. Nálunk egy kis fejmosás is volt a kézmosás előtt, mármint nekem, mert a gyerek szerinte semmiről sem tehetett. Pedig állítom , hogy háromszor annyi esze volt már így kicsinek, mint a hajó világítás felelősének Lengosz Lámposznak.
     Levonultunk az ebédlőbe , hogy elköltsük egyre szűkösebb ebédünk, mivel a hajóút vége felé járva a készletek kezdenek kifogyni. Az asztalnál velem szemben Fényescsillag ült. Feltűnően sápadtnak tűnt. A leves után nem bírtam tovább és megkérdeztem tőle,- Kedves Csillag mi a baj ?,- s csak legyintett, nem tudom mi lehet a baj , de a hajózás megkezdése óta egyre jobban erősödő hallás és memória zavarom van. Ó ezen nagyon gyorsan segíteni tudunk, ebéd után gyere át a kabinunkba teázás előtt és majd a teával be tudod venni amit adok. Tanti gyanúsan nézett rám, amit nem hagyhattam szó nélkül,- nem kuruzslás ez kedves Jolánka mondtam neki..., ez népi tudomány.
       A memória zavara a hallással és a látással van összefüggésben. Ezért ajánlani tudom a Halluspirinus ; orvosi nevén ( hallus-hallus sugus ) a népi eredete a lapulólevél párlata a ( sumacus-lapulus )..., látásra pedig a kukálus aiusus , tudományosan „kukuts-kukuts latus ( kíváncsifű ) ezt még Franciaországban Dr. Gerard Kavingtoune mutatta meg és tanított meg rá. Fényescsillag megérdemli a segítséget, mert már nem lesz ideje elrontani a három Gráciának; nevezetesen Harmatgyöngynek, Marisnak, és Swincer Jolán Emilynek...,
        No gyerekek délután írunk Füstben Mindent Látó bácsinak üzenetet, hogy merre tartunk. Baltimortól már nem messzire vagyunk csak a szél gyenge, de a füst-távíróhoz meg pont jó. Remélem ha a csillogó nap a látóhatárra ér jól olvasható lesz az üzenet is. No a kis csapattal felindultam a fedélzetre a felszereléssel, de még Gyöngyim lelkére kötöttem a gyógyszerek adagolását Fényescsillagnak,
    - Latrens szólt utánam,- aztán semmi disznóság elég volt délelőtt. Szentül meg volt győződve róla, hogy én tanítom rá Aranyfelhőt, pedig ha tudná milyen a lánya ha felszabadul. Szerintem a préri réme lesz, csak akkor ki mer udvarolni majd neki...,
      A hátsó fedélzeten külön erre a célra fenntartott helyet adott a kapitány , ahol önfeledten játszva tanulhattak a gyerekek. Itt volt felállítva a napóránk amiről mindhárom gyerek ismerte az időt leolvasni. A bolondozás mellett sok értékeset is tanultak , észre sem véve azt, hogy ez most komoly dolog. Nagyon élvezték a füstölést mert abban volt egy kis tüzeskedés is. Legjobban annak örültem , hogy miután elment az üzenetünk, nem sokra rá jött a válasz; a következő...,

--ooo--OOOOOO—oooo—OOOO—OOOO—oooo—OOOO--oo-OO-O-O-oooo-uff

tömörítve azt jelentette, hogy mindent megértettünk , mindannyian itt vagyunk a többit élőszóban.
    Nos így nyugodtan térhetünk nyugovóra majd este, mert várnak bennünket a parton, élelemmel és minden egyéb szükséges holmival. Aranyfelhő nagy lelkendezéssel mesélte az anyjának, hogy nagypapuci azt írta, hogy mindhármuknak van pónilova. Azt, hogy ezt honnan olvasta nem tudom, de míg oda voltam füstölni valóért, biztos valamit alakított,- kitelik tőle.
   Kíváncsi vagyok mit tárgyaltak az asszonyok, de ezt majd elmondja Gyöngyim biztos. Legfontosabb most már az elkövetkezendő napokban a pakolás, előkészületek a hajóút végére.

folyt.köv.