69.fejezet
Szülinapi ajándék....


...az Úr 1779. évének májusában jártunk, ami arról nevezetes, hogy születésnapom közelgett. Épp hogy a temetés szomorúságát átvészeltük. A kis Flavia nagyon jól viselte szülei elvesztését, enyhítésében az egész baráti környezetem nagy segítségére volt. Még a grófnő is aki egyre jobban megszerettette magát, de még azért a múltat illetően némi fenntartásaim voltak.
     Szombatra terveztem, hogy egy kis partit összehozok, de Gyöngyim annyira ellenezte, hogy nem alkalmas most az idő ...a temetés meg hát már ha minden simán megy nemsokára megérkezünk...eceterá eceterá..., Fel sem tételeztem róluk, hogy valamiben sántikálnak, habár feltűnő volt számomra ez a viselkedés,nemkülönben Aranyvessző nyájaskodása..., Valinak azaz Fényescsillagnak valami furcsa huncut csillogás bujkált a szemében, van aki leplezni tudja van aki nem...,hát ő az utóbbiakhoz tartozott.
   Teljes ellentéte volt barátnőjének a „ minden hájjal megkent” Zarver grófnőnek alias Aranyvesszőnek. Még péntek este sem fogtam gyanút, mikor Gyöngyim az ígérete ellenére kártyázni indult,- csak most az egyszer mielőtt kikötünk Latrens...,! Nagyon fontos dolog amit el kell vele intéznem. Rendben van gondoltam az én asszonykám nem szokott átverni ha fontos akkor fontos.
      A szombat is úgy indult , mint bármely más nap , jó idő lévén fenn voltunk a fedélzeten a gyerekekkel sétálni és a folytonos kérdésekre válaszolgatással telt az idő, mondhatom remekül. Az én kislányom mindent tudni akart, hogy a bácsi miért húzgálja a kötelet, a másikat miért vágták hátba ( mert odaköpte a bagóját a frissen mosott fedélzetre) de ő ez nem látta. Ó azok az örökké morc alakok , hogy milyen kedvesen bántak és gyengéden ezekkel kis angyalokkal, szinte meg idvezültek ha szóba álltak velük a csöppségek.
     Az én kis Aranyfelhőm a legújabb énekét kántálta amit tanult tőlem, de csak még az elejét, de azt egyfolytában ; „ Nyista kanyiló nem pisil a víziló, csak a töke tízkiló” Csodálatosképpen ma nem szólt rá az anyja..., kicsit feltűnt , de betudtam a szülinapnak.
    A meglepetés még ezután jött , mert igazi nagy szemű tarkababból volt az ebéd, amit Jóska csak az én tiszteletemre készített. Akkor még nem tudtam miért néznek a nők rá oly gyilkos szemekkel, de az egészet betudtam annak, hogy tudták a következményeket. Az ebédnél z én kedvesem felállt és pohárköszöntője befejeztével , bejelentette miszerint a hajón utazó masszőrnőhöz névnapi ajándékként be vagyok jelentve, és egy jelentőségteljes kacsintással hozta tudomásomra, hogy ez „mindenütt simogató „ gyógymasszőr.
      Igencsak megörültem neki, mert a hosszú hajóút megviselte minden tagom. Nagyon megköszöntem amit hangos kacagás kísért..., ó én balga nem fogtam gyanút..., Délután ötre kellett mennem az egyik kabinba ahol az úton eddig nem látott nőszemély fogadott. Nos a nem kenyerem megbántani a hölgyeket, de ez minden képzeletet felülmúlt. Egy nagy kontyba feltűzött hajú, a bájait nem rejtő, amit nehéz is lett volna,- mivel rendesen el volt látva vele. Modora megnyerő volt sőt túlzottan is mézes-mázos..., a melleit nem lehetett volna egy tengerész zsákba elrejteni..., a kufferja …,az aztán...
     Kölcsönösen felmértük egymást beléptem után, s közölte, hogy feküdjek fel a kezelő ágyra..., a szemében valami furcsa fény villant, ezt annak tudtam be, hogy a hívatásával együtt járhat...,
     Minden rendben volt míg a hátam nyomkodta, az még jól is esett, habár volt jobb is már a szigeteken a „ Mindenütt Simogatoszban „ , de mindenki olyan kalappal köszön amilyen van, itt az óceánon nem válogatunk. Csak mikor átfordultam ért a meglepetés..., a matróna nekem esett és elkezdett kalandozni olyan helyen is ahol csak Gyöngyimnek szabad, de nem is ez volt a kellemetlen, mert úgy voltam vele, hogy hagy szórakozzon ha jól esik, hanem a sok nyomkodástól a déli bab nagyon kereste a kijáratot s kegyetlenül szenvedtem...,kínomban izzadtam..., ami egy érdekes vigyort rajzolt a képemre...,- erre megszólalt a matróna,- mi van kedvesem élvezed???...,- engedd el nyugodtan magad..., ó mondom elengedhetem...,
    - hát persze kincsem hisz azért vagy itt..., hóhóhóhó gondoltam te még nem ismered a világvégét..., …, és ekkor mintha a mennyország kapuja nyílt volna meg előttem...,a felgyülemlett gőz elemi erővel távozott..., az én masszőrnőm ebben a pillanatban öklendezni kezdett és úgy ahogy voltam letolt nadrággal úgy kipenderített a fedélzetre, hogy meg sem álltam a társalgó lejáratáig ahol már vártak rám , mint utólag kiderült.
    Belépve, mit belépve beesve az ajtón először néma döbbent csend fogadott majd kitört a nevetés...,a távolból , nevetésnek tűnő hörgés hallatszott..., Gyöngyim akkor mondta el, hogy mit fundáltak ki..., s csak ekkor volt a nagyobb nevetés, mikor Aranyvessző megjelent az ajtóban, még jelmezének maradványaiban...,akkor kezdett lecsorogni nekem is a dolog és hahotáztam.
     Nem győztem elnézést kérni a viselkedésemért..., és akkor Jóska köszörülte meg a torkát..., Minden szem felé fordult..., hát kezdte szemlesütve én mivel tudtam a merényletről a márki úr ellen, így azt gondoltam, hogy a régi sérelmekért cserébe főzök babot s ezzel a masszőrt lepem meg...,
   - ekkor tudott Aranyvessző megszólalni...,- sikerült is te csavaros eszű székely... Az est hátralevő részében mindenki jól érezte magát, Jóskának nem felejtem el , hogy kihúzott a csávából, mert ez a rafkós székely nő , így is bolonddá tett, mert nem ismertem fel.., de ha véghez viszi a tervét.., lehet hogy tényleg a szégyenemben a víz alatt teszem meg az út hátralevő részét...
     Az én kis angyalom, mert apja lánya magától énekelni kezdett: az én papám seggedejme mojog, mint a medve ne nyomkodd mejt szele ájulatba ejt... a legnagyobb ajándék volt az első saját költeménye....,úgy kifeszítettem a mellem a büszkeségtől..., Az úrinak nem mondható vendégek egy része leitta magát s így nem zavarta felhőtlen örömünket, mert akárhogy is nézzük jó barátok vagyunk, ha időnként beígérem Tantinak a Szurkálosz Bicskoszt, de megérdemli olyankor , mert tud ő is szurkálni, nem megy a szomszédba ötletért, mint azt a jelek mutatják...
 
folyt. köv. ui.: már érződik a szárazföld közelsége és egy kissé nyugtalanok vagyunk...