Gligorics Teréz / Harmatgyöngy/

Temetés után


A temetés után igen lehangoltak voltunk mindannyian, érthetően. Meglepetésemre Flavia volt a legerősebb közöttünk. Vali vigasztalta volna, magához ölelte, igyekezett volna egy kis anyáskodást adni neki. Flavia csak mosolygott.
 -Ne szomorkodjon a néni, - mondta neki. – Anyuka, apuka már az angyalokkal laknak, és egy nap megint együtt leszünk.
   Nem tudom ki mondta ezt neki, de néha a gyerekek ösztönösen tudják az igazságot.
  Tanulhatnánk tőlük...
  Nemsokára nekünk is kell kell zökkenni ebből a béna hangulatból, most már csak napok kérdése a hazaérés. Nem is igen mertem gondolni rá, hisz olyan szív dobogva várom azt a percet amikor ismét magamhoz ölelhetem édesanyámat, rokonaimat, barátaimat. Úgy tűnik mintha évtizedek óta nem láttam volna őket. Istenem, milyen jó is lesz! Otthon! Aki nem volt távol tőle soha, nem tudja mit jelent ez a szó...
  A másik meg az, hogy Latrensnek születésnapja lesz holnapután. Habár ajándékot nem tudok itt venni neki, egy kis ünnepséget azért szeretnék rendezni. Elég sok ismerőse van már a hajón, természetesen, hisz az én Szellőcském minden lében kanál, itt is. Sőt, a „betegségét” is ismerik eléggé, sokan látták a fedélzeten füst-jeleket össze kuszálni. Gondoltam összefogok Valival meg Aranyvesszővel, valamit majd kisütünk. Marist meg befőzöm hogy segítsen Józsinak a konyhán, de az istenért meg ne tudja Latrens mi készül! Bár Józsi nagyon jó szakács, Maris szerintem a világon a legjobb cukrász. Tudom, ha ő készíti el a születésnapi Napóleonokat, fellegeken repül mindenki tőle. Délután otthagytam a gyerekeket Latrensra, azzal az ürüggyel hogy fáj a fejem, egy kis friss levegő jót tesz. Vali már Aranyvessző fülkéjében várt, tea kikészítve, apró sütemény a megbeszéléshez. Persze szárazon nem lehet, nevette el a dolgot Aranyvessző. No még jó, kár hogy nincs rum is a teába. Dehogy nincs! Csillant meg Vali szeme, amint egy kis üveget húzott elő a zsebéből. Megvesztegette a kapitányt, remélem nem nagy árat szabott a lókötője.
   Úgy döntöttünk, hogy másnap este kártyázás ürügy alatt lemegyünk a „szalonba”, ami mondjuk inkább egy lebúj kocsmára hasonlít mint szalonra, de most ez van, ezt kell szeretni. Ott Maris meg Józsi előre lekészít mindent, megterítenek, stb. Valami ragályos betegség ürügye alatt lecsukatja a kapitány a többi utasoknak, csak a beavatottak fogják tudni, ez egy privát ünnepség. Aranyvesszőnek ez nem hangzott valami jó hangolatú ünnepségnek. Túl, túl szelíd...Erre felkaptam a fejem, ismerve fukaros eszét, de meg is ijedtem, úristen, mit tervez ez! De Őnagysága nem volt hajlandó elárulni magát, még.
 -Te Gyöngyi, kérdezte, -tudsz te varrni?
 -Persze hogy tudok, hisz mit gondolsz ki javítgatja itt a ruhaneműt a családnak?
 -Nem úgy, teeee, - mondta Aranyveszző-Zarver, - hanem maskarádét.
 Erre a szóra elmosolyodtam, ilyet csak Magyarországon mondanak, ott is csak falun.
 -Tudok hát! Tanútam én ám amikó a grófnő bilijit hortam ám!
 Erre Aranyvessző jót nevetett, majd megveregette a vállam.
 -Ha nem tudnám, megesküdnék Te vagy a Maris, - huncudkodtak szemei.
 -Mindenesetre, emlékszel, még te sem ismertél fel amikor kártyáztunk. Megtudom én azt csinálni megint. Már gondolom elváltoztatni magam. Panaszkodtál hogy Latrens igen sokat járt, vagy jár valami masszírozásra. Hát majd én megmaszirozom. De úgy, hogy nem felejti el.
 Persze engem sem kell biztatni az ilyesmire. Benne voltam talpig.
 -Vali, - adta ki az utasítást Aranyvessző, - a Te dolgod behálózni Józsit. Szükségünk van a segítségére. De úgy ijeszd ki a Krisztust belőle már előre, hogy el ne áruljon bennünket!
Itt a terv: Én már jó előre elkészülök, elvégre sok időbe telik csúnyának, öregnek, kövérnek csinálni magam. Te hallgass, Gyöngyi! – kiabált rám előre, mert az én szemeimben is csillogott már a huncutság eléggé. Ugyanis azt akartam mondani neki, hogy nem is tart az olyan soká. Hiába, ez a hölgy engem túl jól ismer.
 -Mindenesetre, én már jó előre elkészítem magam. A kapitánytól könnyű lesz kicsalni egy szobát valahol félórára. Majd én megzsarolom érte, van mivel.
 -Józsi a kulcs itt. Ha ő jól eljátssza amit kell, siker. Ha nem, valamelyikünknek a feje repül. Valószínűleg a tied, Gyöngyi.
 -Józsi előre felbiztatja Latrensot, jól besózza, ha tudja mi a jó neki. Mondja azt neki, hogy van itt egy hajón egy nő, aki még a tavalyelőtti görcsöt is kinyomkodja az emberből. De olyan gesztusokkal adja elő, hogy abból Latrens azt is megértse, sokkal, sokkal többről van szó...
 Én nem hittem a füleimnek. Az én Zarver-Emily-Aranyvesszőm ilyenre képes? Vali nem bírt magával. Elfogta valami nevetőgörcs, de annyira, Aranyvessző már azokért a bizonyos pisilás-elleni tablettákért kezdett nyúlkálni.
 -Aranyvessző! – nyögte ki végre Vali, -Téged a Latrens egyszerűen agyonüt!  
-Ne aggódj rajtam, - mondta Aranyvessző,- lesz ott annyi tanú, hogy egy újjal sem fog merni hozzám nyúlni.
 Végre elérkezett a másnap este. Látszólag minden simán ment, terv szerint. Legtöbb probléma a kártyázás körül volt, mert megígértem egyszer Latrensnak, hogy nem kártyázok többé. De olyan szépen könyörögtem neki, hogy végül is beleegyezett. Nem tudtam ma Emilyvel beszélni, fogalmam sem volt hogy halad terveivel, de gondoltam, ha probléma lett volna, Vali egész biztos üzent volna hogy nem megy a dolog. Terv szerint Maris feljött időbe, csak csendben intett. Ebből tudtam, a vacsora kész, a sütemények elkészítve, ott lent minden rendben van.
  Rendben is volt. Minden vendég a helyén, némelyik már eléggé „megvilágítva” ahogy a gyarmatokon nevezik az ittasakat. Remek volt a hangulat. Reméltem úgy is marad, amint egyre az órát néztem. Már jöhetnének.
 Egyszer csak szaladgálás, lárma kintről.
 -Erre, erre, gyorsan!, - hallatszott egy ismerős, ideges hang. Józsié...
  Minden szem az ajtón volt amikor kitárult Latrens előtt. Ilyet még nem láttam. Nem tudom mi volt jobban leesve: Az én Szellőcském álla, vagy a nadrágja. Ugyanis azt két kezével fogta fel szaladtában, a két kezével, melyet arcához kapott ijedtében amikor meglátta a vendégeket.
   Majdnem sajnáltam. De csak majdnem. Siri csend lett a teremben. S egyszerre hatalmas hahotázás hallatszott nem messziről, bizonyosan egy közeli vendégszobából. Ösztönösen tudtam, Aranyvessző....

Folytatás: Latrens kivágja magát Írta: Manitou