68. fejezet.
Flavia..., Kisharang...a kis jövevény


…, a családunk szaporodott, ha nem is úgy ahogy kellett volna. Sajnálatos volt ez az eset a szülőkkel. Másnap a tengerész szokás szerint volt a temetés. A fedélzeten csak a legénység a kapitány és pár utas volt aki vállalta , hogy elkíséri az utolsó útjára a két szülőt. Flavia / Kisharang / a kabinunkban Gyöngyivel és Marissal , no meg a két jóságossal Aranyfelhő lányommal és Csillagszövővel játszottak valami mondókásat. Elterelték a gyerekek figyelmét a nagy jövés menésről, mert az én cserfes kislányom megkérdezte ,
   - hova méc apuci ? Olyan édesen tudta mondani s hirtelen nem tudtam mit is mondjak,- megyek Jóska bácsihoz a konyhára beszélni vele ,- válaszoltam,- már meg is bántam, hogy ezt mondtam, mert oda szabad bejárása volt a kapitány engedélyével. Hála a kaporszakállúnak nem kapcsolt, mert akkor bajban lettem volna.
    Mondtam nekik ha visszajövök lesz dal tanulás,- a lányom huncutul kacsintott,- olyan mint a múltkor apuci?- ahan és most én kacsintottam,- no azon én is ott leszek ,- kapta fel a fejét Gyöngyim...., disznóságot nem tanítunk a gyerekkel !!! Le a kalappal a kapitány előtt, nagyon megható beszédet mondott a vízbe eresztés előtt.
    A fedélzetmester a kapitány intésére a puskájával a levegőbe lőtt és a lepedőbe csavart holttesteket a csúszópadról a vízbe eresztették. A ceremónia levezetését megköszöntem a kapitánynak és biztosítottam a , hogy gyerek felől nyugodt legyen gondoskodni fogunk róla mint nevelő szülei és ehhez , mint a hajó parancsnokát kérem, hogy foglaljuk írásba. Mert a tengeren ő a „ pap, a bíró, a hivatalos személy, tehát a továbbiakban a kislánynak meglegyenek a hivatalos papírjai. Estére beszéltük meg a kabinjába a találkozót, mert most még a hajóval vannak teendői. A temetés után még a tatra siettem, mert várható volt, hogy jön valami jelzés az újvilágból, mert már napok óta szelesebbre fordult az idő és szétfújta a szöveget.
    A fedélzeten összefutottam Zarver grófnővel / akit most már magunk közt Aranyvesszőnek hívunk / oldalán újdonsült ismerősünkkel Vali úrhölggyel. A grófnőn még mindig látszott a Pipás Julis név miatti harag, de kit érdekel, nem kellett volna azzal a szélhámossal foglalkozni s elejét vette volna minden bajnak. Magamban adtam is neki indián nevet mármint Vali úrhölgynek „ Fényescsillag” el is mondom Gyöngyimnek ha leérek....
    Nagyon szakadozottan jött az üzenet így túl nagy jelentőséget nem is tulajdonítottam neki, mert hol azt írta,,,How Sterne...hol Hópernye...majd Sterne de Hó...valamit ezzel az ürgével kapcsolatban akartak leadni... no majd holnap...van bőven időnk míg kikötünk...
   Leindultam a kabinba és egy pillanatra megálltam a kabinajtó előtt, hogy az előzőleg történteken túltegyem magam...s hallom a kabinon belüli egészséges kacagást....megnyugodtam.. Beléptem és az én kis cserfesem a nyakamba ugrott,- de vájtalak már apuci !!! ...tanuljuk az éneket...
   - hüha simogattam meg a tarkóm..., ez a lány nem felejt ezt aztán nem verik át a pasik...ha felnő... …., no magam köré gyűjtöttem a három lurkót és elkezdtem a dalt s mondtam nekik, hogy majd ők is ha megjegyzik együtt énekeljék velem.....,
      „ Eresz alatt fészkel a zsiráf
        cérnaszálon lóg az elefánt
        száraz ágon turbékol a vaddisznó
        ó de szép madár a víziló „
    … tapsoltak a kicsik örömükben,- de nem úgy a nagyok..., Gyöngyim egy egész tár nyilat kilőtt a szemével felém, de látva a gyerekek boldogságát inkább félre ültek Marissal , Aranyvesszővel és Fényescsillaggal...., ...a kicsik rázendítettek a maguk módján....Aranyfelhő vitte a prímet...,
 - hogy aszonygya... Ejesz ajatt féckel a zijáf
                             lóg a céna ejefánt
                             szájaz ágon tujbékol a gyisznyó       
                             szép madáj a vízijó... …,
     potyogott a könnyem a nevetéstől oly ennivaló volt ez a kis cserfes.... és a három gyerek ment körbe-körbe a kabinban és mondták a magukét..., na erre már az anyjuk is megbékélt mert ez igazán nem csúnya csak hülyeség, de most azt hiszem a jelen szituációban erre volt szükség, Gyöngyim a nagy hangzavart kihasználva félre hívott és elmeséltem neki a temetést, majd elmondtam neki a névadást amivel teljesen egyetértett, mert igazán illik rá.
   Úgyhogy ezentúl Vali úrhölgyet Fényescsillagnak hívjuk. A gyerekeket nagy nehezen ágyba tudták az asszonyok parancsolni, de még ott is szólt „ a zijáf” …, én a megbeszéltek szerint felmentem Gyöngyivel a kapitányhoz egy üveg portói társaságában, hogy az örökbefogadást hivatalos formába öntsük. … a friss okmánnyal visszafelé a fedélzeten egy pillanatra megálltunk...,
     Gyöngyim nem félreérthető célzást tett, hogy oly szép csillagos az éjjel nem mennénk -e a tatra hisz ott nincs most senki..., gondoltam, hogy nem kifejezetten csillagszámlálásról lesz szó...:)))))
     Mire a kabinba értünk, a lurkók már az igazak álmát aludták, Maris meg Jóska ott ültek és vártak bennünket. Csillagszövő is ott aludt ma nálunk, úgyhogy nekik is kimenőjük lesz ma éjszaka... ...elköszöntünk s mi is ágyba bújtunk...., a kis kabin ablakon még egy darabig néztük a csillagokat amelyek ma eggyel szaporodott és Fláviának hívják....

folyt. köv.