67. fejezet.
A dolgok rendeződni látszanak...,


…, mondanom sem kell , majdhogynem fel kellett locsolni a sok bankó láttán. Mennyit kell nekem ezért gürizni a Winer Cejtungnak. No de ha Gyöngyim azt mondja, hogy abbahagyja akkor én leszek a legboldogabb, mert ilyen körökben a bicska is hamar előkerül. Most, hogy vannak új híreink még aktuálisabb, hogy üzenjünk haza. Így hát az est hátraevő részében mikor ár a kis Aranyfelhő is az igazak álmát aludta, elkészítettem a holnapi füst-jel kódsorát a lyukkártya csíkon.
     Legfőképp Fehér Szarvasnak , hogy lánya, Aranyvessző a hajón van épségben egészségben. Most azt hiszem ez a legfontosabb. Ma este szolgálat után még Jóskával felmegyek a fedélzetre és megbeszélem a holnapi ebédet amit a kapitánynak adunk, mert Gyöngyim nyereményéből ítélve elég lehangolt állapotban és anyagi helyzetben lehet. Habár marad még balek aki kártyázik vele. Ha Gyöngyim kiszáll lehetősége adódik a nyerésre is. A meglepetés ételhez Angrában sikerült mindent beszerezni, így nem lesz akadálya, hogy a tiszti ebédlő asztalára kerüljön. Angrában Káp Hozé zöldségesboltjában minden ami a déli tengereken ínyencség megkapható. Jóska az elindulás óta kezelte a ratylit amit nagy körültekintéssel vásároltam, mert nem mindegy melyik szigetről való.
    A Terceirai a legjobb hozzá. A konyha ablakában van felakasztva „posvásztani”. Ezt az ételt, még magyar barátaimtól tanultam. Ez a „ Tüttyölt Ratyli „. Mikor elmeséltem a kapitánynak , hogy mi is ez azóta rágta a fülem, hogy készítsük el Jóskával, hát itt a ragyogó alkalom. A recept védett így nyugodtan közzé tehetem. Holnap megérkezünk a szigetek közt az utolsó kikötőnkbe Santa Cruz-ba , és aztán már csak Isten segedelmével csak Baltimoorban. Reggel én korán kelek és leadom még tiszta időben a füstjeleket majd lemegyek segíteni az ételt elkészíteni. Mikor mindezt megbeszéltük Jóskával és ő egy jó tömött pipát kivégzett, mindketten nyugovóra tértünk. Gyöngyim még a hajólámpa mellett olvasott mikor beléptem a kabinba. Nagyon szeret olvasni és ezzel jó példa van lányunk előtt akit lassan nem csak a képek érdeklik a könyvből...,mindig kérdezi, hogy azok a kis bogarak amik a papiron vannak miért nem szaladnak el ha kinyitjuk a mesekönyvet.
   Megbeszéltétek ?,- kérdezte.., meg igen és holnap megfőzzük közösen, no meg leadom a jeleket, remélhetőleg Füstben Mindent Látó válaszol időben és fogható minőségben. Abban a tudatban aludtam el, hogy most már teljes körű feleségem lesz..., hamar mély nyugtató álomba merültem. Reggel , mint ígértem korán keltem és a füst-távírómmal a hátsó fedélzetre húzódva kezdtem leadni a jeleket. Az idő optimális volt hozzá. Mikor ezzel végeztem a családdal egy könnyű reggeli, majd az asszonyok sétára indultak a fedélzetre a legújabb rokonnal , Swincer Emily nagyon jól játszotta továbbra is a szerepét, nem adva jelét a közelebbi rokoni szálaknak, de ez így helyes.
    Én lementem Jóskához a konyhára. Hoztam magammal portóit is, mondtam ahogy beléptem..., az úgy tudom nem kell az ételbe,- mondja Jóska nekem,- nos nem is abba hanem a szakácsokba hoztam. Jót nevettünk s elővettem az étel leírását. A következő, aki akarja most leírhatja.
     " Kedves háziasszonyok akkor elő papírt és ceruzát:
    Kezdjük a hozzávalókkal : - másfél kiló nyersratyli
                                         - egy jókora pese
                                         - 2 csobolyó gönyézde ( ha lehet pöcörgösi )
                                          - 3 csipet ciháta
    Elkészítés : a nyersratylit fertályórát posvásztjuk ( ez a mi esetünkben már megvolt) , míg csurmót nem enged. Szépen höllyén kipicskázzuk, a nyesedékből pedig apró csulmákat gyúrunk, ezek kerülnek a koshadtba. Közben a pocadékot megpeccsentjük, a ratylit pedig hagyjuk slottyanni. Tüttyölni csak akkor kezdjük, ha már jó vatyálós. A pesét lesolyvasztjuk, aztán már csak töttyöntgetjük, mert hamar odakaphat..., ahova nem szeretnénk."(sz.ismeretlen)
       Az ebédet nagy várakozás előzte meg, mert nagyon kíváncsiak voltunk a kapitány reakciójára. Az ebédhez még elég morózusan ült le. Csakhamar kiderül, hogy amint Gyöngyim eljött a kártyaasztaltól a kapitány szerencséje nyerőre fordult és megkopasztott másik két új játékost. Így nem lehet lelkiismeret furdalása Gyöngyimnek. Ahogy haladt az evéssel , mind jobban alakult a kedve és mire végeztünk már viccelődött.
     Akkora dicséretet kapott Jóska, hogy nem győzte beseperni, Marisnak is dagadt az amúgy is dús halma. Ebéd után a fedélzeten beszélgettünk és sétáltunk s a kapitány is egy pipa erejéig velünk tartott. Jó is volt, hogy csak egyig, mert ahogy húzódott nyugovóra a nap, nyugat felől ismerős karikák kezdtek kirajzolódni. Fejből mentek a kódok, és oly boldog voltam, hogy a kislányom is ott volt ezen a nem mindennapi eseményen. ---OOOOO--OOOOoooOOOO---ooOOOOOooOO---oOOOoooOOOoo---OOOO--OOOOO-ooo boldogok vagyunk–Aranyvesszőnek—Fehér Szarvas—velünk van–gyerekekre vigyázzatok–uff --ooOOOoooOOOoo—OOOOOOOOO----oooOOOOooo---oooOOOOoo---oooOOOOoo---ooo kis ponít kap mindkét gyerek–How Sterne előkerült—száműzetése lejárt—várunk benneteket-uff Öröm ujjongásban tört ki az egész társaság.
         Legjobban talán Emily és a gyerekek örültek az egyik a szerelme megkerülésének, a gyerekek meg a kis ponilovaknak. Milyen bolondok a nagyszülők. Erre a sok jó hírre pezsgőt bontottunk és ott a fedélzeten elfogyasztottuk. A kapitány csodálkozott is, mert ilyen nm sűrűn fordul elő.
   Az est hátralevő része mindenki szempontjából a boldog jövőképben telt el. A lenyugvó nap utolsó sugarainál kötöttünk ki Santa Cruzban, ahol mivel az utolsó megállónk a több mint két és félezer mérföldnyi út előtt több időt töltünk.

folyt. köv.