64fejezet.
Angra kikötője Cartegna...,


…,Tengeri Medve kapitány a sok hajó között nagyon ügyes manőverezéssel vezényelte le a kikötést. Eléggé zsúfolt volt méreteihez képest a dokk. A hajó rögzítése után kihirdette , hogy csak öt kerek órát áll a hajó...,aki akkorra nincs a fedélzeten az sajna marad nem vár mert az öt órai dagállyal ki akar hajózni. Tehát bő három óránk lesz a parton és a kikötőben szétnézni. Az asszonyok mellé a kapitány kísérőt adott, hogy az esetleges kellemetlenségeket elkerüljék. Jóska a konyhában levezényelte a mosogatást és a rendcsinálást s szabad volt ő is az indulásig.
Lenyűgöző Cartegna kikötő erődítmény rendszere , tiszteletet parancsol az erre járónak. Az utasok nyomban éltek a lehetőséggel amint megállt a hajó. A két család is kiszállt a lányok a gyerekekkel a kikötő forgatagába vetették be magukat a kísérővel akit a kapitány adott mellénk, mi pedig Jóskával elindultunk a Angra főutcáján a Via Azures-n felfelé, hogy valami jó ajándékboltot keressünk, de ne is legyen drága. A Hotel Atlantisz után nem messzire észrevett Jóska egy bizalom keltő hirdetést , amely közölte a vásárlóval, hogy 50 méterre van a Nukusz Bizsusz eredeti ajándékok boltja. Tehát nem holmi utánzatokról van szó. Betértünk hát..., az ajtóban fogadott az eladó és egyben a tulaj Nix Alkusz és tessékelt udvariasan a bolt belseje felé. A vitrinekben szebbnél szebb kézimunkával készült ajándéktárgyak sokasága volt. Csak kapkodtam a fejem. Úgy gondoltam, hogy egyben a keresztelői ajándékot is megpótolom Mariséknak és Csillagszövőnek is kinézek valami maradandó személyes ajándékot. Jóska hiába tiltakozott egy pecsétgyűrűt vettem neki amin egy „J” monogram volt látható. Marisnak és a gyereknek egy-egy nyakláncot aranyból kis függővel. Gyöngyimmel voltam bajban, hogy mit vegyek neki a póker-kártyán kívül, mert ezt ki nem hagyom. Végül is Aranyfelhő arany-nyakláncot kapott egy kis angyal medailonnal és Gyöngyim egy szép kék köves gyűrűt ami úgy ragyogott , mint az ég és kék tenger együtt. Jól vásároltunk, elégedett voltam nem is voltunk kicsinyesek de túl sem lőttünk a célon.
Kilépve az üzletből támadt egy ötletem, hogy az esti kártyázáshoz és a kapitány kedvességéért vigyünk valami jó féle bort. A Pint Nuku tájjellegű borozóból. Vettünk is egy tucat palackkal , mert nem egynapos ám az út. Több nap , mint palack.
A nap már kezdett a kikötő végén a tengerhez közeledni mikor visszaértünk. A lányok szokás szerint aggódtak, de megnyugtattam őket, hogy nem bírnak meglógni előlünk, mire a viccért kaptam a fejemre. Az ajándéknak nagyon örültek Gyöngyim még meg is könnyezte s mondta,- Szellőkém hát nem felejtetted el a házassági évfordulót? ,- már hogy is lehetne azt. Az este szélcsendes időnek ígérkezik és az árboc mesterrel felkapaszkodunk a füst-távírómmal a középső kosárig és jeleket küldök, hogy minél hamarabb odaérjen, mert hogy tudjátok meg a vastag füst éjjel is száll..., hoppá teli titokkal az élet ugyebár. Pláne ha megérkezünk és nyugi lesz átalakítom füst-kép távíróvá, és úgy nevezem el, hogy „ Füstvideofon de Fax „.
A hajó nemsokára horgonyt szedett és megindult a dagállyal kifele az öbölből a nyílt vízre. Megint megcsodálhattuk Tengeri Medve ügyes manőverező tudását. Felmutattam neki a hídra a palackot, hogy vacsora után a kártya asztalnál találkozunk. Gyöngyim kipróbálhatja az új póker kártyáját. A kapitány meg előveheti a bugyellárisát.
Ez már egy másik történet..., most pihi a napra.

folyt. köv.