Gligorics Teréz ( Gyöngyi )

Ünnep után...,



Mindannyian egy kicsit szomorúak lettünk az ünnep elmúltával. A nagy sürgölődés, készülődés, titkolódzás kiverte tudatunkból az előttünk álló a nagy utat, a herceg és Zarver gondokat, a pénz gondokat. Egy kis időre. Az ünnep elmúltával viszont mindannyiunknak le kellett szállni a fellegekből és talp alá venni a valóságot. Latrens, tudom, takarja aggodalmát, de szemeiben ott ég a holnap terhe. Elvégre sok emberért felelős, majdnem az egész társaság itt reá vár, rá számít. Nagy teher ez egy nyugalmat, békességet szerető embernek. Még három hét, aztán talán végre útra kelhetünk. Bármennyire is rettegek tőle, jó lenne már átesni rajta. Jaj, csak ne történjen semmi az úton, ne legyen beteg senki, főleg a gyerekek...,Fohászkodtam...,Szellőm egyre próbál lelkierőt erőltetni mindenkibe, olyannyira, hogy már attól félek, magára nem jut...

Végül is Józsi hozott végre valami jó hírt. Tudtunk nélkül, elment a kikötőbe, felkereste a hajótársaság irodáit, jobban mondva egy öreg, alacsony épület valamit ami összesen két helységből állt: egy váróterem féle valamiből, meg egy belső helyiség, ami egyformán szolgált raktárnak meg irodának is. Mindenesetre Józsi felkínálta szolgálatait az íróasztal fölé görnyedt hivatalnoknak. Szerencséje volt. A hajó szakácsát valaki jól meglékelte valami talián sajtos, paradicsomos étel miatt, melytől állítólag a késelő nagyon beteg lett. Később kiderült hogy nem is attól lett beteg, hanem a szervezete megsokallta a másfél üveg rumot amit a szakácstól lopott el s mikor kiderült, a szakács hirtelen a cápákat kezdte sajnálni, mert hogy ők is éhesek.

Igy Józsink főszakács lesz a hajón, ami sok problémát megold. Elsősorban nem kell aggódni azon, hogy ételmérgezést kapunk, sem attól hogy ehetetlen lesz amit kapunk. Másodsorban meg Marissal és a gyerekkel ingyen utaznak, sőt egy kis készpénzt is kap hozzá. Jól jön majd nekik ha végre odaérünk. Igy nekünk is megkönnyebbedett a kiadások gondja egy kicsit. Hosszútávban nézve elég jól állunk anyagilag, de jelenleg nem elérhető a vagyonunk. Sajnos.

A legrosszabb talán az unalom. Dolgunk nem sok van, kint nem igen lehet tartózkodni mert nagyon hideg van mostanában, és több olvasatlan könyvünk nincs. Venni viszont nem akarunk, így is túl sok lesz a poggyász. Próbálunk beszélgetni, eldiskurálgatni egymással egyes dolgokon, csakhogy múljon az idő. De a témából is lassan kifogyunk. Majdnem minden nap azzal végződik, hogy őrült korán elmegyünk lefeküdni. Persze nem vagyok álmos...,Sajnos Szellő sem, s annak általában következményei vannak...,Épp ezektől a következményektől félek. Ha megint megjelenik a gólya a láthatáron, sosem jutunk haza. Remélem Marisnak is van annyi esze...,Szellő ugyan felajánlotta hogy elmegy a Hatcsecsűben, ott biztos tudnak tanácsot adni a probléma megakadályozására, de én az asztalra csaptam az miatt. Ő csak maradjon attól a helytől minél távolabb. Ami biztos azt biztos...


folyt. köv.