54. fejezet.

Amit nem az isten adott....,de segített !

….,a hátamon a nem létező szőr is felállt a vándorszínészek nyekergésétől. A helyi nagyérdemű verte a tenyerét, de hogy miért azt csak a Jó Isten tudja, mert egyátalán nem hasonlított a „Felvidított Özvegyre” a darab de még a „Nebáncsd a Virágom” mer a gyökeredbe rúgok c. darabra se. No mindegy remélem a vacsora kárpótol és egy üveg Bikavérosz Kiengedosz . A Harapni Való vendéglőben már várt ránk a külön asztal és sűrű hajlongások között fogadott bennünket Dugáosz Markosz a főnök , akinél az volt az érzésem vagy szűk a nadrágja és a férc ropog vagy a segge a gatyáján levő vonalkódról játssza a dallamot.
A menü már gyanús volt nekem, mert ilyen finomságokat rég ettünk,- mondtam is Gyöngyimnek Te drágám készülsz valamire..., „ portóiban párolt kaviáros beszédhibás-kacsa” fickósító levélben sütve. A főnök oly jelentőségteljesen pislogott, mintha önként jelentkezne gyertya tartására estére.
Vacsora közben beszélgettünk az elmúlt időszak törtnéseiről Gyöngyimmel, mert igencsak zajlott az élet s mióta a baba megvan nagyon nem is mozdult ki a keresztelőt kivéve.
…,-mondom is neki, - hallod nagyon gyanús volt nekem ez a gyors házassági bejelentés Suhanó és Viki részéről...,szegény majdnem megfulladt a nevetéstől..., Te kis naiv így Ő...,- hát nem vetted észre Vikin a gömbölyödést ?? …,hű a szentségit...,- most ,hogy mondod …,igencsak kerekded a pocija...,tán csak nem ??? Pedig sok jele van ..,mondta ..,-tudod mikor bementünk a Térj be Nyalni cukiba , csak úgy rakta magába a sütiket...,és ő mondja , hogy nem is tudja miért olyan kívánós.
Úgy nézi, hogy kora tavaszra várják a babát..., s remélem nem a Tavaszi Szellő nevet kapja, mert azt sutyorogják, hogy míg mi a dombon a füveket gyűjtöttük ez a kujon Dugáosz Markosz megkörnyékezte Vikit és rendesen dugáosz nem markoszba. De ez csak pletyi, szerintem. Majd meglátjuk ha előbújik.
Gyöngyim említette a túloldalon levő műintézményt ami cukrászda mintájára kizárólag ínyenceknek tart nyitva „ Térj Be Ha Nyalni Kell „ ez csak a hatóságok megtévesztése , mert igazából ezt „ Farkincosz Fickándosznak „ hívják és a főnökasszonya egy akkora seggű matróna, hogy a bugyijában egy egész cserkészcsapat el tudna sátorozni és a vonalkódjairól a házi-áldást olvashatná.
A lányai már harapni való menyecskék akik értik a dolguk...,bár én személyesen nem tudom csak hallottam...,mondtam..., mert már lendült kis kacsója nejemnek és éreztem, hogy nem kedves simogatás lesz...,jobb a bajt megelőzni.
A bőséges vacsora után jól esett az éjszakai séta hazafelé, mert elég nehéz volt az étel.
Karonfogva sétáltunk és oly jól esett a közelsége...,néztük a csillagokat és éreztem, hogy ő is el ábrándozik...,nem zavarom meg a gondolatait...,azt hiszem valahol találkoztak már a gondolatok, mert Aranyfelhőre egész éjjel ügyel Maris úgyhogy szép éjszakának nézünk elébe.
Hazaérve csendesen mentünk fel lakosztályunkba , hogy senkit se verjünk fel .
Gyöngyim a hálóba érve kitárta az ablakot és a beszűrődő holdfényben ruháitól megszabadulva még csábítóbb volt, mint lány korában. A gyönyörű érett asszonyi test , mint a mágnes vonzott magához és merültünk el a rég óhajtott vágy tengerében...,
Gyönyörű éjszaka volt..., reggel mint akit kicseréltek volna úgy ébredtünk mindketten...,egy lágy csók...,halk suttogás...,köszönöm édesem...,
De ebből az idillből hamarosan Maris dübörgő léptei térítettek magamhoz....,tessenek gyünni má...,nem birok a jánnyal..., követöli a zannyát !!!
No kiugrottunk az ágyból és ki kiabáltam Marisnak , hogy azonnal csak mosdunk és megyünk a gyerekért...,

Vissza zökkentünk a hétköznapokba …,egy éjszaka ünnep volt legalább...,azt senki nem veheti el...,
Lassan karácsony is lesz, de ez nekem talán a legszebb ajándék volt....,köszönöm Gyöngyim...,


folyt. köv.
Az első Karácsony együtt....,