Gligorics Teréz ( Mari- Liliom )


Marisból (végre) tisztességes csajt...

Hát, megvallom, ebőgtem magam amikó megláttam micsoda gyönyörű esküvőt rendezett nekünk Latrens meg Gyöngyi...,Igaz, jórészt a körösztölő miatt volt ez a nagy pompa, dinom-dánom, de mégis jóesett hogy hajlandók vótak megosztani velünk.

Jaj, a Jóska úgy nézett ki mint egy hercegprímás, sötétkék selyem dolmányán még a nap is félt elidőzni, me belevakút vóna...S lám, mégis nekem lesz a párom ez a derék, nyúlánk fiatalember, mindennek ellenére. Pedig egy időbe hogy kerűgette Zarver grófnőt, csak úgy csapta neki a szelet. Hát, majd igyekezek is boldoggá tenni valahogy, habár most nem igen van rá lehetőség, mert hogy hát a saját cipőmet sem láttam már nagyon régen, kecses menyecske egy ideig nem lesz belőlem az biztos. Nem baj, majd megszületik a kis Józsika, (me abba biztos vagyok hogy fiú lesz!!) akkó majd kipótolom férjem-uramnak amit most eveszit...

Aranyfelhőt látva, egészen ellágyútam...,Olyan szép kis csöppség, akár egy kisangyalt vittünk vóna a templomba, de hát oda azt is illik vinni...,S rágondótam, hogy nemsokára én is a karomba vehetem kisfiamat, jaj, olyan szépen fogok neki altatókat danolni hogy még a madarak is meghallgatják azt! Egyenlőre viszont beérem azzal, ha Gyöngyi néha megsajnál és engedi hogy jól megszeretgessem azt a gyereket...,Mert különben igen fösvény ám vele, amióta az egészsége helyre jött, nem lehet lefejteni sem arról a babáról. Láttam egy-néhányszor, Latrens nagyon vágyakozva nézi őket, gondolom, már ő is szeretne Gyöngyi karjaiban elnyújtózni néha...

A templomba érve, előbb a keresztelésen kellett átesni, csak később tudtam meg miért: minden vendég egy flaskóval érkezett, amelyet elég sűrűn nyakaltan nem csak a templomba menet, hanem a templomban is...,A pap nem akarta ittas nyájjal befogadtatni legújabb frissen-keresztelt angyalkáját. Gondolta, minél előbb, annál jobb, mielőtt a flaskók kiürülnek. Jól is gondolta, mert mire az esküvőre került a sor, igen akadozott a nyelve a násznagyoknak, koszorús lányoknak, de még a plébános úr is gyanúsan rágott meg egy pár mássalhangzót. Így aztán az énekek is el lettek korcsítva, de piszkosul. A gyönyörű templomi énekekből kocsmai disznóságokat csináltak. Valaki elkezdte:

Plébános úr sege-

Plébános úr sege-

Plébános úr segedelme nélkül

Nem menyünk a mennybe...

Erre aztán mindenki bebolondult, hát én ennyi strófát éltembe nem hallottam, s mind odapászol a Plebános úr sege-hez...

Az esküvő után Suhanó meg Viki nagyon eltűntek, nem is kerültek vissza csak amikor már meg volt terítve.

Ilyen vacsoráknál az a szokás, hogy a fő vendégek egyenként áldást isznak az ünnepeltek egészségére, persze előbb jócskán felköszöntve, felmagasztalva őket. Ha sok a vendég, kihűl ám a vacsora mire kanalat lehet fogni! Én felét sem értettem ugyan, mert elég sokan beszéltek ott spanyolul, de gondolom azok is disznólkodtak, mert igen nagy volt sokszor a nevetés, Jóska néha bele is pirult. Gondolom mi minden lett ott mondva, különösen hogy elég szépen látszik, nem vártuk meg a nászéjszakát...

Amikor Suhanóra került a sor, érdeklődéssel vártam, gondoltam, ezt legalább megértem. Elég szépen felköszöntötte előbb a kisbabát, majd minket is. Végül is komolyra derült az arca.

Tisztelt társaság – mondta talán mindenkinek, talán senkinek, - szeretnék valamit tudatni veletek. Ma délután, amíg a vacsora, vígság készült itt, Viki és én szép csendben megesküdtünk a városházán...

Síri csend lett, de csak egy pillanatra...,Egy vékony lányhang sikoltott fel a terem mélyéről:

-De hisz ez lehetetlen...,Shadow Gróf az én férjem...

Most majd a folytatás következik. Hogy mi történik, majd Latrens Gróf fantáziája eldönti))


folyt. köv.