Gligorics Teréz / Harmatgyöngy /



Javul a helyzet

Nem tudom mi segített rajtam többet, Latrens féltő gondozása, a pihenés, vagy talán a gyógytea, de mindenesetre harmadnapra már valahogy lábra tudtam állni. Vigyázni kellett nagyon, a vágás kiszakadhat vissza, mondta a doktor, de már azt sem bántam. Összeszorítottam a fogaimat hogy ne ordítsak fel fájdalmamban, és valahogy odavonszoltam magam a kis ajándék-babaágy mellé. Ott feküdt a legszebb pici szőke angyalka melyet valaha is láttam. Rózsaszínű arcocskáján ott virult az élet minden öröme, az enyém is, Latrensé is. Majdnem ijesztő amilyen rettenetesen szereti Szellőcském ezt a csöppséget. Fél éjszaka dúdolgatott, szavalgatott neki, csakhogy engem ne zavarjon fel álmomból. Őt az Isten apának teremtette. Máris nagy tervei vannak a kis hercegnőnk számára… Mert az ő, eredete után, jogosan hercegnő, de attól sokkal több, mert egy büszke, bátor törzs vére is folyik ereiben és, reméltem, Latrens művészi hajlamaiból is örökölt… Öntudatlanul én is hallhattam Latrens verseit az éjjel, mert reggel egy szép kis altatóval ébredtem fel, nem ment ki a fejemből…

Gyermekem, ó aludjál,
nyugszik a sok kismadár,
pihen erdő és a rét,
erdőben az őzikék,
holdfény csillog odakint,
kisszobádba betekint,
s rád ragyog a holdsugár,
gyermekem, ó aludjál…

Tudtommal sohasem hallottam ezt sehol. Lehet akkor Latrensról rám is ragadt egy kis ihlet…

Másnap reggel férjem egy meglepetéssel jött elő. Éppen reggeliztünk, amikor kopogtak az ajtón. Latrens somolyogva ment ki az előszobába. Egy ideig susmogást hallottam csak, majd egy erélyes, számomra nagyon is ismerős nevetést.
Szellőcském vigyorogva, öntudatosan lépett be vissza a hálószobába.
-Gyöngyi, - mondta-, fogadtam fel dajkát. Valakit aki segít a gyereket gondozni, meg persze téged is, amíg helyre állsz egy kicsit.
S erre belépett a "dajka. Valahogy nem is lepődtem meg nagyon. Maris volt…