Gligorics Teréz / Liliom- Harmatgyöngy /


Aranyfelhő

Hát igen, nagy nap volt ez ma. Olyan jókedvűek voltunk, mintha vesztünket éreztük volna, Suhanó még vicceket is mesélt, ami teljesen karakteren kívül volt. Egyre nagyon jól emlékszem, talán azért, mert valahogy úgy éreztem, Latrensnak szólt leginkább.
Valahogy így szólt a vicc:
Egy cigány asszony gyerekszülésben (től) átkozódik egy kórházban. Az ápolónő igyekezik kényelmesebbé tenni neki a szenvedést, de a cigány asszony csak mondja a magáét, már talán a bérma körösztannyát is már elátkozta, okolta a jelenlegi állapotáért. Végül is az ápolónő, hogy elterelje figyelmét kínjairól egy kissé, megkérdezte:
-Mondja asszonyom, ki lenne az apja a gyermekének?
Mire a cigány asszony, felbosszulva ezen a hülye kérdésen, visszakérdezett:
-Na, és mondja, kisasszony, maga tudja melyik babtól fingott?
Ilyen szót hallani Suhanó szájából végképp elvette még azt a cseppnyi józan észt is ami volt. Utána már nem tudtunk komolyak maradni egy percre sem. Amint mondtam már, vesztünket éreztük, legalább is én.
Vacsora közben nagyon furcsán éreztem magam. Nem mondhatom hogy fájt valami, csak minden zavart, idegesített, még a ruha is. Mintha nem fértem volna el a saját testemben többé. Amint elindultunk lakosztályunk felé, egyszerre megvilágosodott az ok. Előbb azt hittem, hogy a sok víz, limonádé, stb. volt az oka a vizes szoknyának. Mint Zarver Grófnő, gondoltam és elmosolyodtam. Nem tudom hol lehet most a hölgy, nem hallottunk róluk semmit már régen. Mintha nem is ebbe a világba tartoznának többé, olyan nagyon messzinek tűntek azok a napok amikor együtt utaztunk, pedig csak pár rövidke hónap múlt el azóta.
Szóval a vizes szoknya… S akkor döbbentem rá: Aranyfelhő… Az én aranyhajú kislányom megunta a várakozást, nagyon úgy néz ki, hogy bejelentetlenül nyit ránk ajtót. Erre megijedtem, hisz még két teljes hónap lenne odáig. Jaj, Istenem, rimánkodtam, csak rendbe legyen minden! Latrens beleőrülne, ha valami baja történnék ennek a pici, ártatlan babácskának… S valahogy ösztönszerűen éreztem, minden rendben lesz. Egy anya tudja ha gyermeke veszélyben van… S hirtelen teljes erővel visszajött a jókedvem. Végre megláthatom aranyhajú magzatomat, és, főleg, végre megláthatom a cipőmet anélkül hogy levethessem. Erre a gondolatra olyan nagyon elkezdtem nevetni, hogy még egyszer vizes lett a szoknyám.
-Te mit nevetsz? - kérdezte Szellőcském.
-Latrens, te tudod melyik babtól szoktál szellenteni? - kérdeztem vissza ravaszul. - Különben remélem ma nem babot ettél. Nem egészséges a hatása az újszülöttekre, - tettem hozzá.
Szellőcském rám nézett, majd megint rám nézett…
-Jaj, de rosszul vagyok! - mondta, s ájultan hullott bele az első székbe.
Na, gondoltam, itt sok segítség várható. Tipikus férj. T-I-P-I-K-U-S- férj!
Nagy nehezen odavonszoltam magam Viktória szobája elé.
_Viki! - kiáltottam, ami különben, tudom, nagy illetlenség, de most muszáj volt.
Viki ijedten dugta ki a fejét.
-Mi van, Liliom? - kérdezte ijedten, gondolva, hogy talán Latrens megint vízbe ugrott vagy valami ilyesmit.
-Azt hiszem keresztmami leszel még ma- feleltem mosolyogva, mire Viki nagyot fellélegzett.
-Csak ez a baj? - kérdezte, - hol van Latrens?
-Készül a szülésre, - néztem rá huncutul, - elájult.
Most Vikin volt a sor nevetni.
-Ha rajtuk múlna…, - legyintett Viki, s karonfogva elindultunk lakosztályom felé…