44. fejezet.
    
    Kirándulás... Pico és Faial szigetére
    
    
    A reggel könnyű reggelivel várt bennünket s utána a megbeszéltek szerint lesétáltunk a kikötőbe a kirándulás reményében. A parton kikötve egy tipikus caravell várt amely csak a part menti hajózásra volt alkalmas.
    Ahogy szálltunk be a hajóba Gyöngyim megszédült, de akkor nagyobb jelentőséget nem tulajdonítottam neki.
    Pico szigetének északi partján kötöttünk ki ahol a Cachoro vulkanikus dombos része van. Az állandó erózió hatásnak kitett láva folyam lenyűgöző és egyben különleges boltíveket hozott létre.
    Kocsit bérelve haladtunk a dombos tájakon mindenütt a vulkanikus kitörések nyomai voltak felfedezhetők. Az utakat vastagon borította a fekete láva hamu. Így értünk el Sao Roque-ba.
    Ebéd idő révén betértünk a Vila Franca fogadóba. Egy szép fehérre meszelt tornácos épület volt.

Ahol szintén , mint idegeneknek a helyi specialitást ajánlották a ; Cozido das Caldeiras-t amely szintén különféle halból és köretekből állt.
….., nagyon megrémültem ahogy Gyöngyimre néztem...,halott sápadt
Te jó ég …,- kérdezem tőle mi a baj ? - válaszol Szellőcském azt hiszem elindult !!!
még mindig nem értem mi indult el ? - félrebeszél.., Ó akkor jövök rá hát a szülés....!!!!!
Nos gondolhatjátok azonnal le a kikötőbe . A lovak úgy vágtattak a kis kordéval, hogy még a hátukon is láb volt oly gyorsak voltak.
Viki egyből pártfogásba vette Gyöngyit mi meg Suhanóval a hajó irányításában segédkeztünk.
Ha lehetett volna még én is fújtam volna a vitorlát. Most kellet volna egy tál bab....)))
Sok időnk nem volt ahogy partot érjünk, azonnal a szállóba hajtottunk.
A helyi doktorfélét a tulaj Santos Hosszantosz azonnal hívatta. A szolgálók sürögtek forogtak mindenkinek megvolt a maga dolga. A doki Don Kukuts Lukus Babus nagyon értette dolgát.
Kiparancsolt minden férfinépet a szobából, amit könnyen teljesítettem, de a másik szobában végig kellett nekem is csinálni a vajúdást, mert nem is említettem az indiánoknál ez a szokás.
Ott a másik wingwamban, itt annak hiányával maradt a szoba. Csak nehogy feltűnjön valakinek.
Nagyon sajnáltam Gyöngyimet, mert nagyon hangosan vajúdott , de hős volt a szememben. Ez volt az első gyermeke és mondják ez a legnehezebb szülés.
…., csináltam én is, jújj jajj meg ilyeneket próbáltam utánozni , de ez nem volt az igazi.
Bele izzadtam...,- egyszerre csak nagy csend lett,- ekkor jött rám a frász , vajon mi lehet,
…., legnagyobb örömömre felsírt a kicsi..., potyogott a könnyem az örömtől...,
áthívtak a másik szobába. Gyöngyim ott pihegett karján egy szépséggel. Kislány..., gyönyörű , mint az anyja.
Ahogy megegyeztünk a neve ; Goldenraincould „ Aranyfelhő” mohikánul.
Sápadt volt Gyöngyim , de a verítékben úszó arca határtalan boldogságot sugárzott.
Nem is tudom Don Kukutsnak mennyi aranyat adtam, de az úgy hajlongott mikor kiment, mintha orkán fújna.
A szolgálók segítettek rendbe rakni a szobát no meg Gyöngyimet aki a legfontosabb, addig mi lementünk a többiekkel az ívóba egy pohárka portóira a baba egészségére inni.
Ezek után majd csak egy későbbi hajóval tudunk tovább menni.
Holnap az lesz az első, hogy beszélek a kapitánnyal, hogy nyugodtan menjen tovább a kontinens felé és üzleti ügyeit intézze ne érje veszteség. Mi maradunk a szigeten és míg a baba és az anyja kissé megerősödik, s csak utána folytatjuk utunkat. Még csoda , hogy eddig is bírta az utazást ilyen állapotban.
Úgy láttam barátaink sem bánják, mert igazán kellemes környezet és az időjárás is jobb , mint most kinn az óceánon.

Folyt. köv. A kis aranyhajú lény köztünk...,