43. fejezet
    Kirándulás a szigeten....,
    
    A kikötőben megtudtam, hogy megy egy fregatt az óhazába vagyis portugáliába Lisszabonba.
    valamiért hazarendelték ez katonai dolog, de Santos Hosszantosz a szálló tulaja megsúgta, hogy ilyenkor szoktak postát is vinni.No mondom soha vissza nem térő alkalom, hogy küldjek élménybeszámolót a Winer Cejtung olvasóinak. Így aztán a délelőttöm írással töltöttem, hogy a kifutó hajó délután el tudja vinni, kellő baksisért. Elkészülve az anyaggal lementem még ebéd előtt a kikötőbe és a „ Madonna Lucita „ fregatt kapitányának átadtam ; Don Paolos del Gomes megígérte a célba érését a levélküldeményemnek.
    Megnyugodva tértem vissza szállóba ahol már az ebéd várt. A konyhafőnök ajánlatát nem lehetett visszautasítani, mert a sziget legspeciálisabb ételét készítette el tiszteletünkre, mert még mindenki hercegnőknek és grófoknak tudnak bennünket.
    A különlegesség neve ; zarzuella, ; ami egy gazdag tál; - halszeletekből, homárból, garnélarákból, kagylóból áll, ez sós mandulával, - fehérborral ízesített étel.
    A fülünk is kétfelé állt úgy belaktunk.
    A kiadós étkezés levezetésére elhatároztuk, hogy a közeli tea és ananász ültetvényeket megnézzük.
    Erre a célra rendelkezésünkre bocsátotta a szálloda a kocsiját amelyen bejárhatjuk a szigetet.
    A macskaköves utcákon a fehér csinos kis házak között haladtunk az ültetvények felé, amely már az utolsó házaktól láthatóvá vált.
    A hegyi útra felérve csodálatos látványban van részünk. A fennsíkra érve elénk tárul a Sete Citades smaragdzöld és zafírkék krátertavainak látványa.
    Sokáig elmerengve bámultuk ezt a természeti csodát. Tovább haladva délnyugati irányba megcsodálhattuk a Vista do Rei kilátót ahonnan belátni az óceánt és a közeli szigeteket a Faial-t és a Pico-t.
    Mindhárom sziget vulkanikus eredetű teli kialudt tűzhányókkal.
    Ide úgy terveztük, holnap egy egész napos hajókirándulást teszünk. A kilátótól a hegyi úton lefelé haladva megint jellegzetes ananász ültetvények mellett visz az utunk.
    Mielőtt a fővárosba visszaérnénk a kanyargós út a homokos partú „ Lagoda do Fogo tó ( „ Tűz- Tó ) mellett halad el.
    Természeti szépségekben gazdag vidék. A kocsisunk próbál, mint idegenvezető lenni, kissé muris, de igyekezete megérdemel a dicséreten túl némi csengő elismerést is, amiért egy pár pohár portóit leguríthat a torkán.
    Másnapra az egyik rokonának a hajóját ajánlotta s ígérte, hogy még este elintézi. Kérdezte ha nem vesszük tolakodásnak elkísér bennünket, hogy ott is kocsit intéz és bejárjuk a szigetet.
    Úgy néztem a fiatalok még kocsikáztak volna, így megkértem a kocsist minket vigyen Gyöngyimmel vissza a szállóba.
    Visszatérve kiültünk a teraszra és beszélgettünk élményeinkről a sziget adta benyomásainkról.
    Majd a vacsoránál találkozunk a fiatalokkal. Jó két-három óra múlva értek vissza és lelkendezve mesélték, hogy a kocsist az egyik helyi kocsmában hagyták és ők kettesben kocsikáztak.
    Vacsora után még a szálló kertjében sétáltunk egyet és nyugovóra tértünk.
    Holnap megint nagy utat teszünk meg és még lesz benne hajókázás, ami nem olyan, mint a nyílt vízi de fárasztó lesz.
    Jó éjt kívánva elbúcsúztunk egymástól.

folyt. köv.