39. fejezet.

Hajóút kezdete...,

Most, hogy vége a rohanásnak a biztonság és a kényelem a fontos, már amit ebben a helyzetben meg lehet adni. Ezek a hajók , mint tudjuk áruszállítók voltak elsősorban. Most a legénységnek sem kell annyit dolgozni csak kifejezetten a hajó biztonságos működtetésében kell kivenni részüket.
Árú szállításra majd visszaúton kerül sor.
Nem állom meg, hogy a legénységről, már amennyit látunk belőlük, ne írjak. A kis ördög ki is lyukasztotta volna az oldalam. Az összetételből csak úgy ránézésre kétszáz év gályarabság s akkor enyhe voltam. Most értettem meg igazán miért volt az a lelkes integetés a kikötőben, ha szerencséjük van és visszatérnek Marseille valamelyik becsületvesztőjébe és nem ismernek rájuk megússzák a bicskázást.
Amint látom a kapitány nagy gondot helyez az egyéni higéniájukra, mert ahogy tudom nem sokat szoktak magukkal törődni.
A másik nagy dolog, hogy kalózoktól nem kell tartani, mert valamikor a kapitány is művelte ezt a pályát nem kis eredménnyel s tiszteletet vívott ki magának. Most, hogy még nem vagyunk a nyílt óceánon több idő kínálkozik a közös étkezésen kívül is a beszélgetésre a kapitánnyal aki külön élvezi, hogy tátott szájjal hallgatjuk kalandos történeteit. Látszik, hogy imponál neki ahogy csüggünk rajta. Elmesélte a hajó nem mindig viselte a Qeen Lady Sellő nevet ez már az átkeresztelés utáni, mert a hajót eléggé ismerte a spanyol flotta és ideje volt váltani ha nem akart valamelyik inkvizítor kezére vagy tengerfenékre jutni. A világért sem árulta el a régi nevét a hajónak , még ez is nagy szó volt amit elmondott. A legénysége is elég sűrűn cserélődött, egyedül a fedélzetmester Lapátkezű Egon a régi. A tengeri ütközetekben sokan meghaltak, vagy olyan sérülést szenvedtek, hogy valamelyik kikötőben nyugdíjba vonultak. Ő is az egyik lábát térdtől elveszíttette az egyik nagy tengeri csatában, mikor két spanyol hajót is kifosztottak és a hajót tengerfenékre küldték. Azóta hívják Kopogósnak a másik nevét meg a kedvenc ételének a hatásáról kapta, mert a Ventöse szelest jelent. Valósággal repült így az idő, s észre sem vettük , hogy már európa kapujában a „ Giblaltár utcában „vagyunk. Ahogy áthaladtunk szabad szemmel lehetett látni a játékos majmokat ahogy a sziklákon ugráltak, játszottak.
A kapitányra semmi panaszunk nem lehetett ,mert figyelembe vette minden kérésünk, már amit teljesíteni lehetett. Úgy határozott, hogy az utolsó állomásunk Cadíz legyen mielőtt elhagyjuk a szárazföld közelségét, és itt egy kis városnézést beiktatva és a kontinensből egy szippantásnyit.
A kikötő fölött egy hatalmas erődítmény húzódik , amelynek lövegtornyából ha hajó érkezik leadnak egy jelző lövést, hogy a helyőrség felkészülhessen ha esetleg támadás veszélye állna fenn.
A szigorúság így nem tette lehetővé a kikötő megtekintését, csak a legszükségesebbeket vette fel a hajó és a kikötői járőr ellenőrzése után folytatni kellett az utat. Ami nem is volt baj , mint a kapitány mondta, mert kedvező légáramlatot kaptunk el , amely ebben az évszakban igen ritka. Most már ki kell találnunk valami időtöltést , mert csak a nagy vizet fogjuk látni magunk körül. Ez a szélfajta a „solano”, amely elvileg déli meleg szél, de örömünk igen rövid volt, mert ahogy a part nyújtotta védelmet elhagytuk, az uralkodó széljárás vette át a helyét „ gallego „ északi hideg. Úgyhogy ha egészségügyi sétára a fedélzetre merészkedtünk vastagon kellett öltözni , ráadásul minden kis rést megtalált. Ha csak nem volt muszáj a kabint nagyon hosszú időre nem hagytuk el. Vagy a mi kabinunkban vagy a fiatalok kabinjában jöttünk össze és beszélgetéssel és Gyöngyim javaslatára szellemi játékot kezdtünk el játszani. Nagyon élvezetes volt, mert jócskán megmozgatta az agyat és az idő is jobban telt s beadott zálogok ; amit a rossz válaszért kellett beadni, majd a játék végén valami szellemes dologgal lehet kiváltani. Ezt majd közösen találjuk ki.
Jó szelet kaptunk el ,mert hajónk egy kissé megdőlve dagadó vitorlákkal hasította a nem valami barátságos tengert. Reméljük csak a szokványos hullámzás lesz ettől a széltől nem pedig vihar.
Így is kellett egy kis gyógy-főzetet innom , mert egy pár csinos rókabőrt dobtam a halaknak nehogy megfázzanak. Láttam , hogy a többiek is küszködnek eme alattomos tengeri betegséggel. Gyöngyimet az Ő állapotában nagyon féltettem nehogy a kicsinek baja essék.
Utazásunk második napján már nem bírtam a társasággal, már itt a fiatalokat gondolom.

Mivel voltam olyan könnyelmű és megígértem az eredeti nevüket és származásukat elmesélem.
Nos történt, hogy oly zord idő volt kinn ha akartunk volna se sétálhattunk volna, - mondja nekem Viki, te Szellő azt ígérted elmeséled a titkunkat, hát itt az alkalom. Megzsaroltak , mert a játéknál elég sok tárgyam volt zálogban így ha ki akartam váltani akkor beszélnem kellett.
Akkor mondom,- csüccs mindenki és kezdem ;
először is a hölgyek előnyben , Viki aki azt gondolja magáról, Scarborough grófnő nem más, mint indián ősök leszármazottja aki szintén európában tanult. Nagyapja Ravasz Róka nagy harcos , nagyanyja Fürge Szarvas és innen az anyja neve Fürge Csiga ( Csillagszem ) Fürge Csigát feleségül vette a delevár törzsfőnök fia és így született tőlük..., Viki azaz rendes nevén Csábos Csápos ,- nos lett is ámulás.
Most már Shadows gróf is kíváncsi lett.
Ő is indián ősökkel rendelkezik, nagyapja a navajó nemzetségből való nagy harcos Üvöltő Bölénybőr, nagy anyja Rövid Szivárvány akiktől született apja Villám Fény aki oly gyors volt , mint a neve , az ellenség csak egy rövidke pillanatra látta s lecsapott. Édesanyja a szépséges Letépett Virág akik házasságából született. Az apja gyorsaságára utalva nevezték el Suhanó Árnyéknak.
Mindenki egymás szavába vágva, - kérdezte honnan tudom mindezt.
Mondom...,- nem hiába jártam a prérit s gyűjtöttem az adatokat.
S legnagyobb boldogságomra sikerült megakadályozni, hogy egy szélhámos karjaiban kössön ki Viki. Aki azóta lehet valamelyik tömlöcben találgatja, hogy most király vagy herceg. Elég baj az őneki. Inkább maradt volna a cigányoknál s nem lenne baja.
Nos a sok információval mindenki nyugovóra térhet s majd holnap találkozunk a reggelinél.




folyt. köv. A háborgó óceánon...,