37. fejezet.


Queen Lady Sellő befutott a dokkba....,


Végre eljött a várva várt nap. A fogadós futárja hozta a hírt a hajónk szerencsésen megérkezett és kikötött, minden baj nélkül megúszta az utat, ami azért nagyon jó, mert a szükséges átalakítás után útnak indulhatunk. Mert , mint már említettem ez egy áruszállító hajó lévén nincs személyszállításra berendezkedve, de átalakítható. Keleti fűszereket és selymet, no meg amit csak keletről érdemes kis befektetéssel , de annál nagyobb haszonnal eladni itt az úrhatnám polgároknak. A szegény csak adóban fizeti meg a luxust , de nem élvezi.
Délutánra terveztük, hogy mindannyian séta gyanánt megnézzük a következő heteink szállását és egyben az újvilágba átsegítő hajónk küllemét s ha nem lesz fáradt a kapitány és mogorva beszélünk is vele.
Az ebédnél mindenki fel volt dobva az asztalnál, csak erről folyt a társalgás, ami nem is oly meglepő az adott helyzetben. El is határoztuk, hogy mint tegnap tettük a Pradon végigsétálva lemegyünk a Jolietta kikötő-részbe.
Azért, hogy zavartalan ne legyen a napunk a szomszédos kocsmában a „ Térj be vagy térj ki „ úri közönsége , mint az ablakból láttuk épp egymás anatómiai vizsgálatát végezte sajátságos módon ; sterilizálását kétségbe vonható bicskával. A vegyes nyelvezetű hangzavarból ítélve egy bizonyos szolgáltatásból élő nőszemély „becsülete” s némi rum mennyiségének hovatartozása volt a kést beléd testgyakorlat kiváltó oka. Remélem a hölgy nem kerül elő addig míg mi el nem megyünk sétálni, hogy ne kelljen erről a nemről alkotott szép képemet dugásba dönteni..., hol jár az eszem dugába dönteni.
Nos nagy ívben kikerültük a társaságot ahol a muslincák is oly részegek voltak, hogy disznó nótákat zümmögtek felettük.
Mentünk a Prado sétálón le a kikötőbe. Útközben volt egy két kávézó amelyet zárt bicskával meg lehetett látogatni s kis utcai terasz is tartozott az egyikhez a „Lé Döpö dé Püpü „ itt leültünk s egy kis cingár felszolgáló jött a rendelést felvenni. Kértünk tőle valamiféle menü-lapot, mert Gyöngyim kívánós lévén szeretett volna süteményt is enni , erre rámutatott a köténykéjére , mert azon tényleg rajta volt a teljes repertoár. Mindenesetre a kávéjuk és a süteményük minőségére és ízletességére nem lehetett panasz. A lókötő felszolgáló a lányoknak a „ matróz-büszkeséget” ajánlotta, mint süteményt, mi Suhanó barátommal csak kévét kértünk. Nos a lányok igazán belepirultak mikor kihozta ez a disznó a sütit; nos gondolhatjátok mire hasonlított. Először köpni nyelni nem tudtunk, de aztán feloldódott a társaság és jót nevettünk a tréfán.
A két lány haladt előttünk karonfogva egymást s mi hátul Suhanóval , láttuk, hogy élénken tárgyalják a dolgot, de úgy tettünk, mint aki mit sem vesz észre.
Leérve a dokkhoz, kissé északi irányban nem messze megláttuk hajónkat. Első látásra egy kis törékeny hajó benyomását keltette. Közelebb érve derült ki, hogy ez a Caravella tipusú hajó amit többnyire a part-menti kereskedelemre használnak, ez annak egy fejlesztett változata amely már mélyebb merülésű úgynevezett nao caracco tipusú. Ezen már a fővitorlák mellett alkalmazták a kereszt-vitorlákat amely megbízhatóbbá és manőverezhetőbbé tette a hajót.
A hajó-hídon láttuk a kapitányt aki elég érdes és kemény olykor trágár szavakkal irányította a legénységet a kirakodásban. A rakparton megállva jeleztünk neki s utasította az embereit, hogy adjanak utat nekünk a fedélzetre jutásra. Kölcsönös bemutatkozásunkkor tudtuk meg leendő kapitányunk nevét aki Kopogós Ventöse névre hallgatott. El is mosolyogtam magam, mert a Kopogós az egyértelmű volt a falába miatt, de a Ventöse az szelest is jelenthet. Úgyhogy félig-meddig névrokon, de ezt nem kell neki tudni. A mord külső azért egy udvarias de kemény embert takart. Gondolom lesz időnk megismerni az úton , mert az nem egy-két hetes lesz.
Lekísért bennünket a fedélközbe ahol a legénységnek van a szálláshelye s megmutatta, hogyan lesz átalakítva és rendbe rakva, hogy emberi kinézete legyen. A legénységet az árú helyére helyezi át a jelenlegi funkció miatt.

Mert , mint már említettem ezek a hajók személy szállításra nincsenek berendezve. Kell neki egy normális hajószakácsot is felvenni, mert mint mondta a Jó Isten mentette meg az egyik ételkülönlegessége tálalása után , hogy nem vetették a tengerbe.
Biztosított bennünket afelől, hogy a menetrendi indulást tudja tartani s az előkészületek minimális időt talán még egy hetet sem vesznek igénybe, mert neki is érdeke, hogy a zord idő előtt elinduljunk s viharoktól mentes időben hajózzunk.
Az indulást 1776. frimaire 21-22. napjára tervezte. ( nov. 21-22 ) ez ha jól emlékszem Vendredi ( péntekre) esik.
Megnyugodva sétáltunk vissza s mindannyian szövögethettük terveinket s álmainkat a jövőre vonatkozólag.


folyt. köv. Behajózás..., búcsú az Ó világtól...,