35. fejezet.


Marseille...,


Toulont a nyugati külvároson keresztül hagyjuk el amelyet du Las-nak neveznek. A prefektus emberei papírjainkat távozáskor is ellenőrizték , mert itt a tudta nélkül nem történhet semmi. Bár a rablóktól, hamiskártyásoktól s a csőcseléktől úgysem tudja a várost megvédeni, mert azok mindenütt ott vannak. Magunk mögött hagyva a du Las-i kaput a Le Beausset felé vezető úton haladtunk. Suhanó Shadows barátom inkább a lovaglást választja inkább és Vikivel sűrűn a kocsi mellett lovagolnak vagy egy kicsit előre vágtatnak. Fiatalok , nagyon jó nézni őket, sokszor elálmodozom azon kapom magam, hogy a jövőjükről gondolkodom.
…,amint így merengek, még egy utolsó pillantást vetettünk a Pipady-csúcsban végződő félszigetre ahol a régi város egyre halványuló körvonalai látszanak. Látom Gyöngyimen is , hogy gondolatai az újvilágban járnak ,- a wingwam előtt szaladgáló „kis Szellőcskékre” ahogy ő nevezi. :)))))
Az álmodozásból a hangja ránt vissza a jelenbe,- mond kedvesem látod azt amit én ?
…..,- kérdem mi lenne az ?
Nos a két fiatal közt kialakuló harmóniát....,- igen azt látom , nem kerülte el a figyelmem s nagyon örülnék neki, mert oly összeillő pár.
Az utunk egyenesen, már a kanyarokat kivéve megszakítás nélkül tesszük meg , mert Marseille összesen huszonnyolc mérföldnyire van Toulontól.
Most hagytuk magunk mögött Roquefort-la-Bédoule takaros házacskáit ez is, mint a többi jellegzetes mediterrán helység a maga déli bájával.
A lankákon szőlő teraszok s úgy nézem a szüret vége felé járnak már erre is.
A következő falu Carnoux. A falu határában a lankákon a szőlőkben látunk embereket itt még tart a szüret. Szorgos emberek szedik puttonyokba a termést s hordják a szekerekre helyezett nagy edényekbe. Nagyon kedvesek integetésünkre vissza integetnek. A távolból halkan hallatszik a szüretelés közben szokásos dal.
„ tőkék édes kincse
puttonyba gyűjtve
présházban sajtolva
leve hordóban tartva
édes mustból borrá válik
ember örömét szolgálni...,”

A látóhatáron feltűntek amúgy teljesen sík vidékből a két kiemelkedő hegyecske a Carpaiagne és a Gardiole. A város régi feniciai telep volt a görög fokiszbeliek gyarmatot alapítottak és a gyarmatukat Massalietainak nevezték el. Innen alakult ki az idők folyamán a Marseille név.
Most a Bouches-du Rhone francia département fővárosa, Franciaország legnagyobb kikötője. Az ország forgalma a földközi tenger , ázsiai kikötőkkel és a francia gyarmatokkal Marseillen megy keresztül.
A városba kelet felől érkezünk a Rue Cannebiere utcán amely ellentétben a sok hasonló utcával egyenes részben fákkal beültetve. Inkább jellemző a kanyargós szűk utca a városra. A kikötő mellett haladunk el itt már kóstolót kapunk a zsongó élettől ami itt ránk vár az indulásig. Port Vieux kb. másfél mérföld hosszú kikötő, amely teli hajóval.
A Messageries Maritimes és a Fraissinet társaság hajói számára amelyeknek egyik kisvállalkozása volt a mi „ Horgonyt Fel „ társaság. Reggel a hajózási prefektúrán megtudakoljuk, hogy a hajónk a Qeen Lady Sellő beérkezett-e és ha igen mikor és melyik kikötő részbe, mert van itt bőven.
Az egyik érkezik másik indul a harmadikat rakodják. Úgyhogy egy számunkra eddig ismeretlen világba csöppentünk. A Toulonihoz képest ez egy hajóváros. A főútról a Boulevard des Dams felé fordulva az eddig látott fogadókhoz képest valamelyest barátságosabb látvány tárult elénk.
Kocsinkat egy görögös stílusú fogadó előtt álltunk meg La Massalietta ami a régi időkre emlékeztetett.
Belépve a helységbe elég vegyes közönséget találtunk, de legalább tiszta volt. Egy ódon falépcső vezetett fel a galériára amely egyben az irodai rész is volt. Innen lehet majd a szobákat megközelíteni. Az irodában találtuk a tulajt aki Horog Bele Jim néven mutatkozott be és biztosított bennünket a maximális kiszolgálásról, ahogy megtudta pláne melyik hajózási társasággal utazunk tovább. A kinézete híven tükrözte a nevét, mert kiszolgált kalóz lehetett.
A szoba kulcsait felvéve mindenki elfoglalta a helyét a poggyász felhordására meg volt bőven vállalkozó az ívóból.
Abban maradtunk, hogy holnap mi ketten fiuk megyünk el a kikötőbe megérdeklődni, hogy befutott-e a hajónk. Van még idő , hogy megjöjjön , mert még csak Brumaire 12 van.




folyt. köv. Marseille...., kikötő és elindulás