Gligorics Teréz / Liliom /

Gyanús körülmények

Nagyon meglepett Viktória és Shadow viselkedése. Igaza van Latrensnak, én is hallottam...,Még mindig van egy kis esély hogy tévedtünk, hogy túl sokat olvasunk bele viselkedésükbe, de nem hiszem...,Suhanó még talán csendesebb volt mint valaha, de nem próbálta elvonni karját amikor Viktória belekapaszkodott. Az aggaszt csak, hogy Suhanó nem olyan ember aki egy ilyen kapcsolatot könnyelműen vesz, viszont Viktória férjes asszony, sőt, egynéhány házasságon-kívüli kapcsolatáról tudunk, a herceget is beleérteve, természetesen...,De majd kiderül mi történt, vagy mi nem fog történni...

Eléggé elfáradtam hosszú sétánk után, igy amikor megláttam a Fületlen Csésze kávézót, majdnem ösztönösen arra tartottam az irányt. A férfiak viszont valami erősebbet szerettek volna. Kétfelé vállt a társaság: Latrens és Shadow az Old Stein felé vették az irányt ahol kitünő sörök voltak hirdetve, Viktória és én viszont egy nagy sóhajjal léptünk be a kávézóba, ahol viszont nem csak kávék, de házilag készitett finomabbnál finomabb sütemények voltak üvegbúra alá rakva. Mind a ketten az alakunkra gondoltunk, habár nekem már nem sok maradt belőle, de Viktória itt gyorsan-frissen kihízná azt a gyönyörű fekete-fehér kockás ruháját amelyet utazásunk előtt vett. Sajnos a gyönyörű sütemények győztek, én rendeltem egy nagyon ízesnek néző Napóleont, Viktória viszont a Swarz Wald tortára vetette szemeit és le sem vette róla amíg egy morzsa volt a tányérján.

Ily módon új erőt gyűjtve elindultunk megkeresni a férfiakat, ideje lesz indulni vissza a szállóba, nemsokára vacsoraidő lesz.

A kávézó egy nagy térre nyílt, mely ebben az órában elég népesen ékesedett a halványuló napsütésben. Kisé távolabb tőlünk nagy tolongás volt valaki körül, persze innen nem sokat láttunk. Viktória gyengéden lökött rajtam egyet, hogy menjünk, nézzük meg mi az? Olyan nagy volt a tömeg, hogy alig tudtunk áttörni rajta. Persze senki sem tudott értelmes választ adni, mert itt beszélnek mindent csak magyarul meg németül nem, mi meg egy kukkot sem értettünk franciául. Igy egyre törtük az utat, mert minket meg a kíváncsiság tört most már, de nagyon, különösen hogy a tömeg közepéről óriási hahoták szálltak fel a szabad égre. Végül is nagy nehezen csak beljebb jutottunk, ahol szerencsére megláttuk Latrenset és Suhanót. Úgy látszik ők ügyesebbek voltak mint mi. S a tömeg kellős közepén egy ember feküdt. Előbb azt hittük beteg, vagy ne adj isten halott. Közelebbre érve már megéreztük az alkohol szakot rajta. Jesszusom, egy részeg! Akartam mondani, de jobb hogy nem szóltam, teljesen hülyének néztek volna. Ugyanis a földön fekvő férfin valami furcsa gúnya volt, amit akkor nem tudtam mire vélni, de most már tudom, skót viselet, kilt-nek hivják, és olyan mint egy szép, kockás lerakott szoknya. Körülbelül térdig ér. Azon alul van egy szintén térdig érő harisnya, és valami bocskor féle a lábukon. A szoknya alatt viszont semmi...,Amint később megtudtam, ezt történt: beivott a skót a barátaival, de annyira hogy képtelen volt a lábán megállni. Barátai szépen lefektették egy fa alá a téren, hogy majd kialussza a baját aztán elmegy szépen haza. Amint javában aludt a skót, két lány ment arra s meglátták. Az egyik lány elkezdett okoskodni, hogy ő azt hallotta, a skót férfiak nem viselnek alsóneműt, ő bizony megnézi igaz-e. Egy kis nyosztatás után a másik lány is beleegyezett, jól van, nézzék meg. Hát amint felemelték a részeg skót szoknyáját, bizony nem volt ott semmi csak az, amivel a jóisten születésénél megajándékozta. Hűha! A két lány irult-pirult, végül is az egyik csak legyőzte pirongását, mert szépen kioldotta gyönyörű szép masniját a hajából és a skót, hm...,hogy is mondjam...,nemes részére kötötte, emlékül...

Hát ezt bámulta meg nevette a nép ott a téren. Mi is. Valahogy Latrens meg Suhanó közben oda tolakodtak hozzánk, így védőink is akadtak már a tömeg ellen. Én véletlenül ránéztem Suhanó arcára. Bár arcizmai mozdulatlanok volta, szemeiben négy kisördög csillogott-villogott amint vidáman mondta Latrensnek, a tradicionális kék szalagra mutatva:

- Nézd , Márki barátom, ez első dijjat kapott.

Minő szavakra elvesztettük az utolsó csepp ép eszünket is és aznap már senki nem bírt velünk, a jókedvünkkel...,Még akkor sem szűnt meg mosolyom, amikor nemcsak Latrens, the Suhanó is spanyol-féle rizses babot rendelt vacsorára....

folyt. köv.