fejezet.


Indulás tovább Sospelből


A vasárnapot egy két összehúzott szemöldökkel és némi rosszallással megúsztam, mármint az éjszakai durrogás miatt. Kicsi feleségem nagyon aggódik a gyerek miatt mondta , hogy totyogós-rotyogós táncért haragudott a kicsi odabenn. Edződik legalább, mert a prérin nem lesz agyon kényeztetve a kényelemmel. No meg itt áll előttünk a nagy hajóút is. A fogadó falai nem valami hangszigeteltek, mert az éjszaka egyszer kétszer furcsa neszezésre ébredtem. Mint az reggel kiderült Kedvesem is hallotta csak úgy tett , mint aki alszik. Az egyik oldali szomszédtól ismerős durrogás a másik felől meg amolyan ágytájéki zörejek, nyiszorgás, ami nem a rossz alvással tévesztendő össze , mert ezt kísérték kéjes sóhajok is és ha emlékezetem nem csal, már pedig azt kétlem ez valamiféle finom tevékenység hangja. Csak abban nem voltam biztos, hogy melyik hang merről jött.
Egészségére bármerről is jött.
A szombat esti kimaradást ma kipihenjük és az a jó, hogy most már egymást érik a kisebb nagyobb
Provance városok és az élelem meg a szükséges holmik elérhetőek. Hétfő reggel nem túl korán megreggelizünk és útra kelünk Monacón keresztül majd Marseille felé.
Elég megviselt állapotban keltünk vasárnap, úgyhogy csak szédelgéssel és a provance-i táj szépségét szemléltük az Estérel hegység tengerbe nyúló vörös szikláit és majd utunk egy részét kísérő Verdon folyó kanyonját amely európa legnagyobb ilyen természeti csodája.
Monacót elhagyva Antibes sajátságos festői szépségében gyönyörködhetünk amelyet a görögök alapítottak.
Az utunk egy darabig elkanyarodik a tengertől , mert Fréjus irányába haladunk amely egy kétezer éves római kori kisváros a Maures és az Estérel hegyek előterében. A római kori leletek az V. századból itt találhatók. Marseille előtt a legközelebbi megállónk majd csak Cuers-ben lesz ami nyolvan mérföldnél nincs messzebb szárazföldi úticélunktól.
Sétálgatva Sospelben elmeséltem kedvesemnek és barátainknak Victóriának és Shadow barátomnak akik kart karba öltve jöttek mellettünk. Akkor lehet nem messze vagyok a következtetésemmel az igazsághoz, hogy a durrogás nem felőlük jött.
Végre eljött a hétfő reggel és a könnyű reggeli után útra kelünk s nem kell attól rettegni, hogy nem érünk időben oda a hajó indulására. Szerintem még marad idő Marseille-ben is körülnézni. Jó három és fél hetünk van a hajó várható megérkezéséig s elképzelhető, hogy a tervezettnél egy kis csuszás is bejöhet. A tenger az nem a szárazföld s jobban ki van téve a természet viszontagságának az utazó.
Érkezésünket Cuers-ba késő éjjelre teszem , de semmi baj, mert a helyfoglalás már az itteni fogadós részéről előre volt jelezve mivel a néhai férjének a családja üzemelteti ott a fogadót amelyben megszállunk. A nevét az ottani nevezetességről a Foux szakadékról kapta, „ Ess be a Fouxba „ címzett fogadó. A humorérzékükre vall.
Nyugodtan haladhattunk a négylovas utazó kocsinkkal, mert ügyelnünk kellett itt már , mint mondtam az egyszerűségre, mert elég zavaros időket élünk. Hálát adok a sorsnak, hogy eddig kisebb atrocitások nélkül is megúsztuk a hosszú utunk. Cuers már csak huszonegy mérföldre van Toulontól. Közbe esik Solliés-Pont és La Farléde. Ahol szintén csak egy kis városnézés után továbbhaladunk Toulonba ahol egy kicsivel több időt tudunk tölteni. Itt megint csodálhatjuk a tengert, utunk a part mentén kanyarog.



folyt. köv. Toulon