Gligorics Teréz / Liliom /


.
Sör, virsli, levegő..t !




Mindig is nagyon szerettem a tengert, most sem volt másképp. Amint megpillantottam azúrkék vizét, olyan rettentő honvágy fogott el, hogy kicsordultak könnyeim. Latrens ijedten nézett rám, azt hitte valami baj van. Siettem megnyugtatni ezt a jó embert, ne aggódjon hiába, habár tudja ő is, a honvágy nagy úr… Azután arra gondoltam, hogy tulajdonképpen már útban vagyunk hazafelé, rövidke pár hónap és otthon leszünk a prérin, testvérekkel, rokonokkal, jóbarátokkal. Sőt, hozunk is jóbarátokat magunkkal. Viktória kitünő útitársnak bizonyult, nevetős, csevegős természetével sokszor felvidított már bennünket. Suhanó inkább hallgatag természetű, az ember néha azt gondolná, mogorva is, de egyáltalán nem az, csak szereti megfontolni amit mond. Ő többnyire a lovat válassza a kocsi kényelme helyett, de gondolom már annyira megszokta, hogy csak ott érzi jól magát. Egy alkalommal amikor elég közel lovagolt a kocsi mellett, hallottam dúdolászni egy régi, kedves dalt. Még az arcvonása is egész más volt amig dalolgatott, valami földöntúli nyugalom ült rajta… Furcsa ember, gondoltam. Erős akaratú, büszke, kemény arcvonásai nem éppen gyöngédségre vallanak, s lám, ha néha látszik a szíve is, egészen más valamit látok benne… Egy valamit nem értek azért: miért érezte magát olyan kellemetlenűl Zarver Grófnő társaságában. Először azt hittem valami gyerekes szégyenlőség, de utána rájöttem, fél tőle. Rendesen fél Zarvertól…
Már késő délután volt amikor megérkeztünk a szállodába, ha lehet ezt a helyet annak hivni, inkább csak egy kocsma, egy-két kiadó szobával. Szerencsénk volt hogy ezt is találtuk, hisz annyi látogató volt a környéken hogy alig lehetett megmozdulni. Hja, kérem, az októberfeszt is nagy úr. Egész évben készülődnek rá a földművesek, amikor megünnepelhetik két kezük munkáját.
Szellőcskémnek igen felvillantak a szemei amikor meglátta a sátorokat, muzsikusokat, persze a lányokat. Bármennyire is tagadja, tudom, mulatós, nótás kedvű ember. Ezt az örömet nem vonhatom meg tőle, hisz ki tudja mikor lesz alkalmunk megint mulatni, jól érezni magunkat. Őszintén megmondva, nekem a pihenés jobban kellene, nagyon fárasztó volt ez az út. Amint a baba nő, egyre nehezebb mozogni, de úgy gondolom, ha nem viszem túlzásba, nem lesz semmi baj.
Kicsit problémában voltunk a szobákkal kapcsolatban, csak két szobával tudtak szolgálatunkra állani, így sokáig tanakodtunk hogy oldjuk meg a kérdést. Az lett volna illő, hogy én megosztom a szobát Viktóriával, Latrens meg a Suhanóval, de erre a csendes, nyugodt Suhanó olyan lármát csapott, hogy muszáj volt letenni erről a megoldásról. Ugyanis Suhanó nagyon is jól ismeri Szellőcském ˝betegségét˝, és jól gondolta, ha Latrens egyszer beleszabadul a sörökbe, kolbászokba, nagyon ködös lesz körülötte a levegő. Igy inkább felajánlotta hogy alszik a karosszékben inkább, Viktória majd az ágyon. Habár ismerve Viktóriát…
Nagyon hiányzik Maris, Józsi… Zarver Grófnő elcsalta őket, kastélyt ígérgetett nekik, pénzt… Nem haragszom Marisra hogy a jobbat választotta, csak fáj… Hisz kislány korától velünk volt. Szegény családból származott, muszáj volt neki dolgozni. Mindig sajnálta, igyekeztem menteni, őrizni amitől csak lehetett, majdnem úgy tekintettem rá mintha kishúgom lenne. Jópár évvel fiatalabb volt mint én. S most elment. Látom-e még valaha, ki tudja. Azon csodálkozok csak, hogy amennyi kétely, zűrzavar követte a herceget, mégis hisznek neki. Dehát a a pénz az mindig pénz marad, még ha véres akkor is…
Végre ágyba jutottunk, bevallom, jól esik feküdni… Aludni nem nagyon lehet, elsősorban még mindig nagy a lárma kintről, másodsorban meg minduntalan fel kell kelni, friss levegőt venni az ablaknál. Szellőcském szelel de erősen… Nagyon az a gyanum, hogy nem csak kolbászt meg sört talált, hanem babot is, méghozzá bőven. Azt hiszem jó lesz megint egy kis csalánteát kotyvasztani neki. Holnap valami ürüggyel kimegyek az erdőbe csalánt keresni…, Drága Márkim, hogy tudod TE elviselni ezt a görény illatot?…

folyt. köv.