Gligorics Teréz / Liliom- Gyöngyi /


A Hölgyek bevásárolnak...




Parancsot kaptunk ma reggel a férfinéptől, hogy irány az üzletek! Általában inkább fogat húzatnának semmit egy garastól megváljanak női szeszélyek érdekében, de most felérték ésszel, két várható babával, egy majdnem pucér nővel, s két alaposan megvastagodott nőszeméllyel nem igen lehet megfelelő ruházat nélkül ekkora útra indulni.
Reggeli után Józsi felrendelte a női hintót, amely abból állt, hogy nemcsak kocsis volt a bakon, hanem egy segédfiú is, aki szükség esetén elkapja az ájuló nőszemélyt, de leginkább csak a csomagokkal segítkezik. Habár megesik olyan is, hogy tolakodó férfiszemeket kell neki kibökni.
A hintó aranysárgára volt festve fehér kerekekkel fehér díszítéssel az ajtó körül. Belülről zöld bársonnyal bélelt, jól kitömött ülések biztosították a kényelmet a kifinomodott női anatómiának.
Igy kényelembe helyezve, bekocsikáztunk a városba, ami elég hosszadalmas út volt, mivelhogy a két terhes hölgy versenyt pisilt minden létező és nem létező megállónál. Maris már fenyegetőzni kezdett, hogy lehagyja a bugyit, aztán lesz ami lesz, ő többé nem megy! De a józan ész s az én fenyegető tekintetem csak győzött elhatározása fölött.
Végre megérkeztünk a Giuzeppe Stratta hintó pihentetőjére, amely valami okból körös-körül volt mindenféle lebujokkal építve. Kocsiból kiszállva mi megindultunk egyenesen az üzletek felé, de félszemmel láttam, a kocsis meg a segédfiú a Budli Ki kocsma felé vették az irányt. Utánuk szóltam hogy nem úgy van az, nekünk segítségre lesz szükségünk a csomagokkal, mire a segéd kölök megígérte hogy negyedóra múlva utánunk jön, épp csak beköszönön egy ismerősének. Gondoltam magamban, persze, a kocsmárosnak, de nem szóltam semmit, ezeknél már igy szokás.
Egy ideig nézegettük a szebbnél szebb kirakatokat, végül is Viktória törte meg a csendet.
-Liliom, - mondta- nem szeretnélek sürgetni, de csak rövidke pár óránk van, és hacsak nem a te ruhaneműdet akarod elosztogatni, jó lenne elkezdeni a vásárlást.
Erre én is észbekaptam, hogy tulajdonképpen nem nézelődni jöttünk ide. Épp De La Rékli előtt álltunk, erre eldöntöttük, ha már itt vagyunk, vegyük meg a babaholmit gyorsan, ennyivel kevesebbet kell keresgélni. Marisnak természetesen nem volt pénze, de Latrens rámparancsolt, hogy ami Marisnak meg a babának kell, csak fizessem ki nyugodtan. Természetesen Zarver Éva nem hagyta ennyibe, habár kiderült hogy a herceg nem az öccse, mégis felelősséget érzett Maris iránt, így felajánlotta hogy felét majd ő födözi. Szegény, még nem érte fel teljesen ésszel hogy férje majdnem minde vagyonát elkártyázta… Vagy nem, ki tudja. Éva sokkal okosabb mint az ember gondolná, sőt, remek üzletasszony, talán sikerült neki a férje elől eldugni vagyonának egy részét. Majd kiderül.
Egy bájos hölgy fogadott bennünket az üzletben. Elmondva mi járatban vagyunk, úgy sürgött-forgott a dobozok között, pultok mögött, hogy szinte percek alatt egy babaholmi hegy vett bennünket körül. Maris is életre kelt egyből, olyan örömmel válogatott a réklik, kisingek, pelenkák között mintha legalább is a menyasszonyi ruháját választotta volna ki. Látva örömét, megértettem végre milyen nagyon akarja ezt a kisbabát, mindennek ellenére is. Megfogadtam magamban, bármit is hoz a sors, mindig azon leszek hogy Maris és a picike ne szenvedjen hiányt semmiben sem. Szegény Maris… Talán az én hibám is hogy ilyen sorsra jutott, nem vigyáztam rá eléggé.
Mivel az Ébren Alvó Szellem Latrensnek már elárulta hogy kislányunk lesz, mindenből rózsaszínt vettem, még szalagot is, pedig tudom, sok idő eltelik mire olyan hosszú lesz a pici kis aranyszőke haja. De elragadott az anyaság engem is. Még Viktória és Éva is válogattak, vásárolgattak mind a két pici babának azzal a szándékkal, hogy majd a keresztelőre adják ajándéknak. Persze, igazuk van, ki tudja az újvilágban kapható lesz-e ilyen kelengye… Úgy hallottam, valami durva fonott vászonba csavarják a kisbabákat és száraz tengerifüvet használnak pelenkának… Jaj, Istenem hogy lehet olyat!
Végül is Éva szólalt meg:
Hagyjátok, már majdnem dél van, ideje lesz itt bevégezni, bármennyire is élvezem, ennyi év után babaholmi között nézelődni.
A kiszolgálónő intett két fiatal segédlánynak, s kiabálgatott rájuk hogy ˝pronto, pronto˝, amit én úgy értelmeztem, hogy siessenek. Egy kettőre be lett a rengeteg holmi csomagolva szép, ízléses dobozokba, kifizettük a számlát. Közben Maris eltűnt, de pár per múlva már vissza is jött a segédkocsissal.
-Jó hogy elmentem, érte,- mondta-, mán az egyik szeme így is köröszbe néz.
Megköszöntem Marinak fürge lábait és gondolatait és indultunk tovább.
Nem messze a De La Réklitől találtunk egy női fehérnemű üzletet, Selyem De Bugyogó néven. Viktória egy kicsit elpirult, de tudta, nincs mentség, mert habár lovagolni lehet pucéran, társaságban megjelenni nem, különösen szeles időben, és a hajók hiresek az erős huzatokról…
Nem sok időt töltöttünk itt, habár mindannyian vásárolgattunk, mert a következő pár hónapban nekem is meg Marisnak fokozatosan nagyobb méretű alsóneműre lesz szükségünk. Remélhetőleg, csak az eleje fog terjedni… Fűzőkkel nem vesztegettünk időt, a hajón megleszünk anélkül és a Dr Bekukuccs mondta, hogy sokkal egészségesebb a gyerekre nézve ha az anya nincs szorosan elfűzve. Viktória viszont vásárolt egy-két gyönyörűen hímzett fűzőt is Suhanóra és Alfonsóra való tekintettel… Az mellet féltucat csipkés, majdnem átlátszó alsónadrágot, mellfűzőt, alsószoknyákat… Kicsit irigyeltem, mert nekem most egy ideig nem lesz olyan alakom hogy hatásosan tudjam az ilyen csábitó felszerelést viselni…
Innen a Se Eleje Se Újja szalonba mentünk, ahol már kész ruhákat lehetett venni. Általában egy nő varrónővel sok próbával készitett ruhát, kabátot, de most ezt a luxust nem engedhetünk meg magunknak az idő miatt.
Viktória kiválasztott egynéhány szép ruhát, volt közöttük egy gyönyörű fekete-fehér kockás ami nekem rettenetesen tetszett, persze az én alakommal… Mindenesetre rábeszéltem Viktóriát hogy legalább próbálja fel. Úgy nézett ki benne mint az álom! Eldöntöttük, ma este ezt veszi fel a vacsorához. Mindenki elámul ha meglátja…
Még vásároltunk egynéhány meleg pongyolát, hálóingeket, több ruhaneműt mint amire szükségünk lenne, de nem tudtuk hol milyen időjárás, hőmérséklet szabja majd meg öltözékünket…
Már kezdett szürkülni kint amikor végre felpakoltunk mindent a hintóra és elindultunk vissza a hotel felé.
Mint aki jól végezte dolgát, a segédgyerek öt perc múlva aludt a bakkon. Én csak azon imádkoztam, hogy a kocsi ne kövesse példáját, mert akkor vörösre pofozom. Jobban mondva, vörösebbre mint a bor, mert abból aztán volt benne bőven.
De nem esett semmi kárunk, a kocsis ébren maradt, és szerencsére hazaértünk. A férfiak sehol. Házigazdánk által üzentek, majd jönnek. Persze, gondoltam, majd jó részegen, valamikor hajnalban! De nem szóltam semmit. Eszembe jutott a Bicska Ki vendéglő, és reméltem, nem ilyen helyen isszák ki magukból a józan észt…

folyt. köv.