Gligorics Teréz / Liliom- Gyöngyi /


Készülőben




Ma reggel rózsaszínű hajnalra ébredtem fel. A nap épp csak egy halvány korong volt valahol a messzeségben, egy vékonyka felhősáv törte ketté, mint fájdalom a szívet… Harmatos virágok köszöntötték a még jórészben alvó világot, a madarak karmestere készenlétre intette a természet kórusát.
Imádom az ilyen csendes, nyugodt reggeleket. Sokszor felkelek már négy órakor reggel, s úgy kiszökök a mezőre mint hogy abban hiba nincs! Latrens megijedt első pár alkalommal, amikor nem talált maga mellett az ágyban, de végül is belenyugodott, hogy ilyen kiszökős élettársa vagyon. Én viszont, így kezdve a napot, lenyugodva, vidáman düllőzök el az élet terheivel… Legalább is aznap.
Ma végképp nagy szükségem lesz erre a nyugalomra. Tegnap este a vacsoránál el lett döntve, indulunk. Latrens üzenetet kapott egy otthoni jóbarátjától, hogy minél előbb jöjjön haza, baj van a törzsek között. Latrens, mint riporter, igencsak bevajazta a törzsfőnököket, majdnem mondhatni a zsebében hordja őket, de viszont éppoly nagyra tiszteli mind… Rendes, keményen dolgozó emberek, még a főnökük sem lazsál amíg a többiek dolgoznak. Az mellett, annak ellenére hogy nem iskolázott emberek, rettentő inteligenciával rendelkeznek, megbecsülik az ősi szokásokat és tisztelik a véneket. Sőt, egymást is megbecsülik, rangot nem tekintve. Mondtam is Latrensnek, sokat tanulhatnánk tőlük.
Nem emlékszem pontosan milyen nevet mondott Latrens, nekem még mindig elég szokatlanok a neveik. Azt tudom csak valami Suhanó Törzsfőnök és már gyerekkorukban is jóbarátok voltak. A Törzsfőnök megígérte hogy elébünk jön a kikötőig, habár eléggé merész vállalkozás, mert rettentően üldözik az indiánokat mostanában, szorítanák őket be az istenhátamögé. Gondolom a gyarmatolóknak nagyon tetszik a föld melyet birtokolnak… Pedig nagyon kevéssel beérik, annyi földecske amin megterem veteményük és annyi vadászterület amely ellátja őket hússal. Mégis el akarják venni tőlük még azt a keveset is a sápadtarcúak… Gondolom valami ilyesmi lehet a baj most is, nem hiszem hogy Suhanó (?) valami apróságért rendelte volna haza a márkit…
Tehát igy állunk. Zarver grófnő végül is úgy döntött, hogy velünk tart. Nem tudom minek a behatása volt ez, de szeretném azt hinni, hogy NEM Alfonsó… Habár nem venném zokon, Alfonsó nagyon kedves ember, ragaszkodik Zarverhoz, sőt, meg is nevetteti, ami magában véve csoda… A Grófnő férje… nem tudom, pletykáznak az emberek, de amig nem hallom ezt a grófnőtől, nem mondhatok véleményt. Mindenesetre a Grófnő jön, Alfonsó jön. Sőt, a Maris-Zsófia meg Jóska-Tóvizű is jön. Furcsa helyzet, a grófnő meg a Jóska… Viszont abba kell mind a kettőjüknek hagyni, mert amint lehet, Maris mg Jóska megesküdnek. Ugyanis a mi Józsink úgy döntött, elveszi a Marist feleségül, annak ellenére hogy a herceg ˝jótékonyságától˝ vastagodik annak a dereka… Szerintem talán épp azért veszi el… Buta Jóska, hisz nem tudja hogy az nem herceg? Micsoda botrány volt az, kiderül róla hogy kém! Szegény Zarver grófnő egészen odavan…
Zarver grófnő olyan, mintha kicserélték volna… Egészen megszépült Alfonsó tekintete alatt, még a fogai sem látszanak olyan hosszúnak… Valamelyik nap bementünk a KadBeNo cukrászdába, a kisegítő onas úgy meresztgette Zarverünkre a szemeit hogy azt hittem Latrens fogja majd neki vissza benyomni… Apropó Latrens… Erről sem tudok mit vélni. Eszembe jutott hogy valamikor, nem is olyan régen, jónéhányszor megtámasztotta Zarver Grófnő ablakát létrájával, állítólag versolvasás miatt. Reggel négy órakor?…
S ha már itt tartunk, Jóskánk meg engem kezdett szemezni mostanában… Megvallom, elég csinos fickó, igazi magyar parasztpofa, de jó… Nem tudom… Majd előbb kitudakolom mi is volt ott a Grófnő meg Latrens között. Ja, a létra, azt tudom, de azon kívül… Aztán majd eldöntöm hogy megbosszuljam-e…
Latrens elutazott jegyvásárlás ügyben, mi meg nagyban csomagolunk. Most már véglegesen. Ha Latrens hazaér még ma este, holnap hajnalban indulunk, az újvilágba.
S az Indián Törzsfőnökök birodalmába…



folyt. köv.