Gligorics Teréz / Liliom- Gyöngyi /

Indulunk, haza





Vége lett a bálnak, hála istennek… Már alig állok a lábamon, hiába, sok ez egy várandós hölgynek. Mellette még a fűzőm is kettéreszelt vagy két bordámat, a paróka szorít és a cipőm kicsi, annyira bedagadt a lábam a sok ácsorgásban. De nem akartam panaszkodni, Latrens olyan nagyon jól érezte magát hogy egyszerűen nem volt lelkem elvenni a kedvét.
A kastély mesebeli volt, épp ilyennek képzeltem el édesanyám elbeszéléseiből. Bár sohasem gondoltam volna hogy valaha is vendége leszek ennek a kacsalábonforgó kastélynak, mégpedig mint szeretett rokon… Nagyon szívélyesen fogadtak bennünket. Beszélgetésünkből kivéve, a kastélyban is ismerték a történetünket, sőt, még egy-két festményt is mutattak édesanyámról. Elnéztem azt a fiatal lányt, ómódi viseletében, mennyire más volt mint az anyám, mégis mennyire ő… gyönyörű kék szemei ragyogtak bele a messzeségbe, mintha ott látott volna valamit, valakit, amitől megdobogott a szive. Latrens szerint nagyon hasonlítok rá.
A vacsora fényes pompával, nagy eleganciával lett felszolgálva. Minden vendég mögött egy apród állott készenlétben, egy-egy úrnak még a bajszukat is letörölték ha éppen szükség volt rá. Arra meg ugyancsak sűrűn volt szükség, a finomabbnál finomabb ételek kerültek az asztalra. Volt ott ribizlivel töltött vadkacsa megy mártással, tűzdelt fácánhús kapormártással, óriási sült malacok, egész sárgadinnyével a szájukban… Szinte nem is emlékszem már mindenre. Férjem a Vénusz-bimbót szerette legjobban, ami tulajdonképpen egész füge fehér csokoládéval megöntve.
Hazafelé a kocsiban Latrens elszunnyadt, nekem meg elkezdtek a gondolatok zavarócskázni fejemben.
Mennyi minden történt, mennyi változáson mentünk keresztül rövid két hónap alatt… Én hozzámentem Latrenshez, most útban vagyok az újvilág felé, terhesen… Maris ˝Zsófia Hercegnő˝ lett, most itt áll ő is terhesen, magára hagyva. A herceg meglógott a kötelessége elől… Apropó a herceg: kiderült hogy nem is herceg, habár ő azt állitja hogy több a hercegnél, királyság lett neki felajálva… Zarver grófnő szerint egy volt szolgájuk fia… Most aztán szépen állunk… Van egy cselédünk, aki nem cseléd, van egy kocsisunk aki nem kocsis, van egy hercegünk aki nem herceg… Mi derül még ki? Ennek a tetejében Zarver Grófnő kiszemelte magának Tóvizi bárót, (Illetve Józsit, a kocsist), de már Alfonsót is szemezi, habár az azt jelentené, hogy akkor velünk jönne az újvilágba.
Ma este beszélni fogok Latrenssal, ez igy nem mehet tovább. Múlik az idő, ezek itt minden nap mást gondolnak ki, mást terveznek, rájuk nem számithatunk. Nekem egyre nehezebb lesz utazni, közben ideér a hurrikán szezon is, lehetetlen lesz átkelni az óceánon. Inulni kell. Most…
Ma este a vacsoránál döntse el mindenki hova akar menni. Holnapután indulunk. Aki nem jön velünk, marad… Többé nem kérdezünk, többé nem várunk, senkire…


folyt. köv.