Gligorics Teréz / Liliom – Gyöngyi /


Zarver Grófnő szerelme...




Nekem nagyon úgy tűnik, hogy bármit tervez itt az ember, valami láthatatlan erő felkapja és feldobja a levegőbe, aztán ami épp leesik… Néha szépen, sorjában, de legtöbbször a vége puffan elsőnek vagy fordítva.
Boldogan kezdtem el csomagolni, még Maris is felgyűrkőzve jött be segíteni éppúgy mint régen, pedig most már nem kötelessége.
-Azért vannak barátok, - himbálta kecses hátsóját-, hogy segitsenek egymásnak szükség esetén.
No nézcsak, gondoltam magamban, még majd barátnőm akad, s erre elmosolyodtam, mert nagyon sokszor az évek során Marisnak több mindent elmondtam mint édesanyámnak… Mindig is sokkal többet láttam benne mint cselédlányt. Különben meg a gyarmatokon nincs meg ez a szigorú osztály-különítés mint itt a kontinensen, teljesen megfogható hogy egy gazdag lánynak napszámoslány a legjobb barátnője és ezen nem rökönyödik meg senki. Még Zarver Grófnőnek is tetszik ez az ötlet, pedig őbenne olyan vastag a kék vér mint az aludtej, s talán éppoly savanyú is…
Amint nagyban csomagoltunk, bejött a cselédlány, névjeggyel egy tálcán. Vajon kicsoda lehet?, töprengettem a névjegyet felvéve. Majd hanyatt estem amint láttam, Alfonso De La Ficsur! Valamikor paróka-készitő volt a gyarmatokon. Aztán egyszer őrűlt szerencséjére az udvarra hívatták, a királynénak egy kis haj-ritkulása volt, (ritkulás a dédanyám térde, kopasz volt mint a sas!)és egy vagyont igértek neki ha olyan parókát készit a hölgynek amelyről még ő maga sem mondja meg: paróka. Hát Alfonsó olyan mesterművet fésülgetett össze, hogy még maga a hölgy sem mondta volna meg hogy műhaj, nehogy az udvarbeliek. Hálából valami kisebb rangot dobott Alfonsónak egy kisebb összeg pénzel együtt. Alfonsónak volt esze: a pénzt reklámra költötte, jobban mondva paróka reklámokra, természetesen pont arra a névre hivatkozva, melyre még gondolnia sem lett volna szabad… Mire a neves hercegnő megtudta hogy az egész világ a parókájáról beszél, addigra Alfonsó olyan gazdag lett hivatásából, hogy grófi rangot vásárolt magának, s azzal együtt biztonságot, becsületet, tiszteletet.
Én véletlenül jöttem össze vele a hajón. Közös ismerősök bemutattak bennünket egymásnak, és gyorsan barátság keletkezett közöttünk. Alfonsó derűs arcú, kékszemű, nótás ajkú fickó, ördögök ugrálnak a szemeiben, de galamb lakozik szivében…
-Alfonsó! Látom sürgönyöm utol ért, hála istennek! Igy legalább együtt tudunk átkelni a tengeren. De nem ezért hívattalak… Gyere,bemutatlak valakinek…
S karonfogva bevezettem Zarver Grófnő lakosztályába…