Gligorics Teréz / Maris /

Ma...,akarom mondani Zsófia titka...




Mán nagyon régen írtam ide, igaz, de mikó annyi minden történik itt minduntalan! Nem is tom hun kezdjem… Ja, igaz, mosmán tunnék urasabban is irni, de amikó magam vagyok, akkó nekem igy a könnyeb, me igy szoktam meg. Akinek nem teccik, tanujjon meg óvasni, na.
Hát mosmán asse tudom hanyadán állok, kive, mive, mikó, hogy… Amiúta Latrens Úr megtanitott óvasni, a Grófnők meg kiurasitottak itt, nem tudom kibogozni hogy tulajdonképpen hova is tartozok. Túl finomak a kezeim bilihordáshó mos mán, oszt pénzem meg nincs uraskodni. Akkó mi vagyok? Semmi, csak ojjan tedd-ide-vidd-oda, mint a Józsi. Jaj, hát ő meg a lelkem úgy néz ki mint egy báró, még asszem Zarver Grófnő is csapatná magának a szelet ha nem lenne ojjan csurdujj-csöppenj állapotba mindig. Oszt a Józsi szentű meg van győződve hogy a modoráva egy jó pártit csinál oszt többet nem kő neki dógozni. Hát meglehet hogy igaza lesz, me mindig van péze, csak tunnám hunnan szerzi! Túl sokat gondol magárú, még a márkit is utánozná a firkászatba, me tanátam nála egy versfélét, oszt az vót ráirva hogy "a modorom ojjan finom, én magam is alig birom" meg ijjesmi… Na mondhatom, ez is a saját szekerit tójja, csak le ne gurujjon!
Egy időbe aszittem hogy majd a Józsi meg én bemátkásodunk, de amiúta felvette a sujtásos kabátját rám se néz, vagy legalább is nem úgy… Csapja ő a szelet mindenfele, de a simogató szellőjit a Grófnőnek tartogatja…
Nem tuttam hinni a szemeimnek amikó bemutattak a Hercegnek mint Zsófia Hercegnőt… Hát Őfelsége még lélegezni is efelejtett, annyira bámút… Én meg őt, me nem felejtettem ám el azokat az éjszakákat melyeket az ágyába melegitettem el… Azelőtt se, meg azúta se senkivel, soha… Várom is hogy megverjen az Isten érte, me akárhogy nézzük is, bűn, nagy bűn…

Egy héttel később…

Ma reggel nagyon nem jól érzem magam. Erőltettek a Grófnők hogy legalább egy kis reggelit egyek, de nem tudok ránézni sem semmire. A szalonna émelyitő szagától kutyafuttába rohantam a bili főlé… Nem tom mi lehet velem…

Másnap reggel ugyanaz történt… s harmadnap ugyanaz… Láttam amint a grófnők összenéztek a fejem felett. liliom grófnő megcsóválta a fejét, Zarver grófnő elsáppatt…

Aznap délután Liliom grófnő felkeresett a szobámba.
Te Maris, szólat meg Liliom, neked befűtöttek, ugye?…




folyt. köv.