Gligorics Teréz / Liliom /


Latrens kínszenvedése...




Tényleg nagyon gyanús volt az álruhás Latrens, nem tudtam elképzelni miért lopakodik ki ilyen módon a fogadóból. Szerencsére vendégeink nem látták, így nem kellett magyarázkodni. Behívattam Józsit, mert úgy gondoltam, ha valaki tud valamit, hát ő igen. Nagyon összemelegedett Latrens vele az utóbbi időben, vagy legalább is amióta Józsi is "úr" lett. Azt hiszem a márkinak csakugyan ruha teszi az embert, legalább is ebben az esetben, mert úgy viselkedik Józsival szembe mintha legalább is puszi-pajtások lennének. Józsi hímelt-hámolt egy ideig, de végül is elővettem az Úrnő hangomat, remélve hogy a szolga-érzelem még nem egészen hagyta el beképzelt kobakját. Hát szerencsére még nem, így hát hamarosan dalolt mint a madár.
Ugyanis összebeszélt a Józsi meg Latrens, hogy "kutyamódra" bántunk el a Herceggel, és ha törik-ha szakad, kimentik a cigány táborból azt a szerencsétlen embert. Hát ilyet elképzelni! Nem gondolnak arra, hogy a Hercegnek fertőző betegsége van, és ha nem gyógyítják ki, belehalhat? Nem beszélve arról, hogy minden "bilihordozóját" megfertőz a tetejében! Nagyon dühbe gurultam, ha jól emlékszem, még vagy két pofont is lekavartam a szerencsétlen szolgából-lett-főúrnak, utasítva hogy az egyiket majd alkalom aztán adja oda férjemnek.
Az volt a terv, hogy Latrens majd úgy adja ki magát a táborban mint vándordiák, eleséget, menedéket kérve. Ha eljön az este, előszedi lantját, verseit a tábortűz mellett. Amíg oda gyülemlik a nép, remélhetőleg a beteget magára hagyva, addig Józsi belopakodik és kihozza onnan a Herceget. Persze a terv fuccsba ment, mert habár Latrensnak sikerült bejutni a táborba, sőt, a Herceghez is, sajnos a legrosszabb pillanatban előtört a "betegsége"… Épp a herceg fekhelyénél… A Herceg, jól ismerve a márkit, felismerte, nevén szólította… Latrens hiába igyekezett tagadni, "betegsége" újra és újra elárulta. Végül is amikor a Herceg lázasan kezdett könyörögni hogy tegyék ki a görényt mert ő megfullad, Latrens jobbnak látta elhagyni a tábort. Különben is belátta, ha most ilyen csúf módon elárulta magát, az est leszálltával sem lesz több szerencséje…
Ez az eset így letisztázva helyet adott a következő problémának… Latrens "betegsége"… Ez már több mint bosszantó, már több, mint kellemetlenség. Elvégre Latrens elsősorban riporter, így a munkáját sem végezheti…
Hiába törtem a fejem, nem jutott semmi okos az eszembe. Végül is kimentem a kertbe, gondoltam egy kis friss levegő, egy kis séta talán kitisztítja az agyam.
Gyönyörű, napos délután volt. Itt-ott már kezdtek a levelek hullani. Néha egy-egy pajkosabb szellő aranyesőt szórt lábaim elé. Nézegettem a leveleket, tétováztam, rájuk merjek-e lépni, vagy hagyjam őket épségben menni a másvilágra… Leveleket… leveleket… Valami rémlett, messziről, nagyon messziről, mintha a másvilágról jönne egy hang, egy illat, egy emlék…
Nagyanyám… Nagyanyám főz valamit, vagdossa a leveleket, s főzi, s issza. Én, pici lányka, kérdezgettem miért iszod, Illatos Ár, miért iszod ha olyan nagyon rossz izű? S nagyanyám válasza: mert ma este felhőtáncba megyünk… Vagy, ma este vendégek lesznek… Akkor nem értettem, most egyszerre, ennyi év után, tudtam a választ: nagyanyámnak is volt "betegsége"… Csak tudnám mi az amit főzött ellene? Mi volt az? Zöld levelek, mindig ott voltak a zöld levelek, én féltem megfogni őket, mert fájt, égetett… Megvan! CSALÁN! Csalánteát ivott nagyanyám a betegsége ellen…
Latrensom, több szerencséd van, mint eszed… Nem kell már a cigánytáborba menned, egyenlőre…


folyt . köv.