Gligorics Teréz / Liliom /



Kezdenek a képek összeilleni...





Most már nem írtam néhány napja, de anni minden történt, annyi minden volt, van folyamatban, hogy teljesen megfeledkeztem naplómról. Nem is tudom hol kezdjem…
Szóval Valeyrac herceg visszamaradt a kis kinai lánnyal valahol, legalább is azt a látszatot keltette, hogy megy Kinába. Habár Zarver Grófnő megtalálta a naplóját, és az szerint a herceg kitalálta az egészet. Akkor ki ez a kinai lány? Maris szerint a Herceg élete forog kockán. Sok mindent lehetne mondani Marisra, de azt nem hogy hazudik. Szinesiteni néha igen, de hazudni nem szokott soha. Csak remélni tudom hogy Zarver Grófnő komolyan vette az értesitést és még időben cselekedett. Itt csak valami drasztikus segithet már… Közben a Herceg egészségén is aggódunk, elég rosszul nézett ki amikor utóljára láttam, habár jókedvűnek tette magát azon az utolsó reggelen.
Leginkább azért Marissal vagyunk elfoglalva. Előjött egy ötlettel, amit bár eleve eldobtam mert teljesen őrült ötlet, végül hosszabb megfontolás után csak beláttam, hogy nem is olyan rossz ötlet! Bármi lesz az eredménye, a Hercegnek csak javára szolgál.
Ugyanis Maris azt találta ki, hogy a Herceg úgyis megbeszélte Latrens Márkival, hogy a márki megtanitja irni-olvasni Marist. A többi viszont sajnos az én hibám, mert amikor ezt hallottam azt találtam mondani Marisnka, hogy nicsak, még majd naccsága lesz belőled Maris… Ez a szó megakadt Maris fülében, mint mindig, amikor hasznára lehet valami. Most igy állnak a dolgok:
A márki tanitja Marist nemcsak irni-olvasni, de egy kis irodalmat, művészetet, történelmet is belekever, vagy legalább is igyekezik beletömni a Marisba. Zarver grófnő és jómagam viszont jómodort, viselkedést, finomságot vasalunk bele, valahogy. Ami egyáltalán nem megy könnyen! Nem csak nekünk nehéz, Marisnak is, mert bármennyire is törekszik, előbb-utóbb ismát Maris lesz s elkezdi hogy " no, de azt a paraszt keresztanyádat…" stb, valaha Józsi nem tesz valamit kedvére. Persze, Józsi: ez a másik baj… Neki egyáltalán nem tetszik hogy Marik "urasodik", mert úgy érzi, akkor ő már nem kell neki… Lehet hogy nem is érzi rosszul…
Mindenesetre, Zarver Grófnővel szétnéztünk mind a kettőnk ruhatárában, és amit nélkülözni tudtunk, odaajándékoztuk Marisnak. Elvégre nem lehet valaki hercegnő cselédruhában.
Ha visszatér a herceg, (HA, visszatér) bemutatjuk neki a "kiurasodott" Marist, mint arisztokratát. Azt már tudjuk hogy nagyonis a herceg tipusa. Előbb-utóbb a herceg úgyis rájön hogy nem az… Akkor azonban két eset állhat csak fenn: Vagy annyira megszégyenli magát, hogy abbahagyja a szoknyavadászatot, vagy pedig legyint egyet, hogy üsse kő, s én a tied, te az enyém, Marisom… Mi már azt sem bánjuk, de ennek az örökös szoknyavadászatnak, veszéljnek meg kell egyszer s mindenkorra szünnie… A Hercegnek muszáj lesz örököst szereznie, másképp kihal a családi ág…
Józsi, meg szegény… Hát majd csinálunk vele valamit, vannak lányok a gyarmatokon is…
Jaj, édes naplóm, mennem kell… Megigértem hitvesemnek hogy csak a napallom a tiéd… Sötét perceimre ő tart igényt…


folyt. köv.