Gligorics Teréz / Maris /



Maris megtöri a csendet...







Felszógátam a reggelit, most itt ülök a lépcsőházba, sírok.
Sirok, mer Julis néni, a nagyszájú főszakácsné, már megint főpofozott.
...,-Vagy mán harmadszó.
Azt mondja, kerestek az éjjel, nem tanátak, hát mán megin csak a Herceg ágyát melegítem! Én-e?
Mondom neki. Azt mondja, te hát! Jaj, ha édesanyád ezt tunná, megfordúna a sírjába! Kerestek hát, mer be kellett vóna engedni a Márki urat, s te nem vótál sehol!
Szegény embernek létrán kellett bemászni!
Szégyen gyalázat, még valaki meg találja látni s még nyelvükre kapják Verzár grófnőt! Persze nem mertem neki mondani, hogy biz a maga nyelvén peregne legtovább…
Hát így csak ülök, sírok. Bizony, ha édesanyám tudná… Talán nem is igen szóna meg érte, mer hát nem csinátam én semmi rosszat! Valeyrac Herceg igazi úriember, csak hát olyan nagyon magányos… Pedig azt mondják nagyon kerűgeti mindig a szoknyákat s lám mégis egyedül van. Éjjel meg különösen. Tudom, tudom, bár pénzen alú, de rangon felű van tőlem, de amikó elfújja a lámpást, egyformák vagyunk. S olyan szép ember, még a sötétben is, pedig akkó csak belűről látom. De belűről sem szeret egyedül lenni. Szereti ha mesélek neki..., Bármiről. Azt mondja megnevettetem a fura beszédemmel. Nem tom neki miért fura, nekem nem.
Ők inkább furák. Nyápicok..., mind.
Nem is csuda, ki látott mán pirítóst enni reggelire meg semmi mást mellé? Na, azon én ugyan nem dógoznák egész nap! Montam mán neki, egy jó nagy darab szalonna meg hajma, s utána dudáhat a szél, de ők mán csak így szokták meg.
-Azt mondja.
Megígérte hogy megtaníttat irni-olvasni. Idejár ez a Márki valaki, ez ojjan firkász fajta. Őfelsége megígérte, ráveszi hogy egy kis időt etőttsön velem néha. Majd ojjan ajánlatot tesz neki aminek nem mondhat ellen, bár nem tudom ez mit jelent.
Na, eleget lefecseltem itt, megyek, kiürítem a bi-, az éjjeliedényt, így a helyes, mert már a szomszédba is érzik. S még majd megint fel leszek pofozva Julis néni húsos kezei által.

folyt. köv.