63.fejezet
Angra do Heroismo Terceira központja...,


…, a hajónk jó széllel szelte a hullámokat. Annak ellenére, hogy egy kicsit hűvösebb volt a kelleténél, jól éreztük magunkat. Az este a kapitány meghívott bennünket a társalkodóba egy-két pari kártyára gondolom annak reményében, hogy egy pár csengőarannyal gazdagítja bugyellárisát.
    Csakhogy nem számolt a csavaros eszű szakácsával és az én életem párjával akinek a kisujjában volt a kártya tudomány. Mikor indultunk a társalgó felé a szobában mondja Gyöngyim,- Szellőkém ! - aztán figyelni, mert ha bukunk...,
  -nézett rám jelentőségteljesen nyomatékot adni szavainak...,
   - ha bukunk ismételte nemcsak a babtól lesz kegyelmed eltiltva egy darabig...,hanem
 - jaj kedvesem ne is folytassa, mert az még a bab tilalomnál is rosszabb...,
   A folyosón Jóskának odasúgtam a fenyegetést, hogy mitől leszek eltiltva ha nem figyelek...,hú az a nagy darab ember ahogy felszisszent..., Így értünk a társalgóba ahol már Tengeri Medve kezét dörzsölve várt bennünket. Én csak mellékhegedűs vagyok az ilyen tudományokban, de az arcmimikából tudom mit kell dobni, és alájátszok a partnernek így a koppassztó vizet hiába melegítette a kapitány. 
       Sajnálom , de cselre csel a válasz. Reggel mikor szokásos egészségügyi sétám tettem a fedélzeten elég morózusan üdvözölt a kapitány , mert nemhogy szaporodott a csengőarany hanem a koppasztólé ráömlött..., elég mérgesen pöfékel a pipájával...,csak nehogy otthon Füstben Mindent Látó félre értse és valami üzenetnek vélje. - foga közül csak ennyi ,- napot ! semmi jó vagy ilyesféle jelző.
    Délelőtt kellemesre fordult az idő és az asszonyok a gyerekekkel feljöttek a fedélzetre..., így lehetett Aranyfelhő és Csillagszövő ismereteit gyarapítani. Mutattam nekik a távolban a horizonton feltűnő Angra szigetet és közben elmeséltem nekik, hogy a szigeteket miért azori azaz Azures = kékek szigetének. Most teljes szépségében mutatta magát a tájból gyönyörű kékségével rajzolódott ki. A kikötőjét Cartagenának hívják és komoly erődrendszere van.
   Az utolsó sziget ahol megállunk Craciosa do Santa Cruz . Innen az észak-amerikai part háromezer hétszáz km. A legenda szerint az azori szigetcsoport kilenc szigete a titokzatos Atlantisz maradványa. …,a gyerekek nagyon élvezték a hajóutat, aminek igazán csak örülni lehetett, mert nem kellett a tengeri betegségükkel kínlódni. ,
    - pláne kis rögtönzött strófámnak..., ami Szellős de Nagynnénak nem igen tetszett....,
        „ nyikorog az árboc ott fenn a magasban,
           beleimben igen nagy vihar van
           recseg ropog az ereszték,
           feszül a kötél csattog
           a szélben az összes vitorla,
           s csak a hangot nyeli el a sivító szél,
           szag orrot szaggat kit útjában ér, 
           ki nem ügyes szemét csípi „
    
        Az én kis angyalkám Aranyfelhő egész nap dudorászta anyja legnagyobb bánatára..., magamban jót derültem..., …, ha kikötünk kimegyek a partra valami kis apróságért, mert házassági évfordulónk lesz és szeretném meglepni kedvesem vele.
      A morózus kapitány segít majd megfelelően eligazodni, mert ő ismerős erre. Azért jó lelkű ember..,- és úgy van vele hosszú még az út és visszanyeri tallérjait.


folyt. köv.