61. fejezet
Behajózás...,indulás...,


…, minden papír készen kitöltve a hajón volt az elöljáróságról, Rondán Firkálosz megdolgozott az aranyáért. Indulási dátumnak 1778. február 22. napját jelölték meg, mert a csillagok állása egybeesett a hold sarlójának jobb csücske forgáspontjával ami hajós nyelven annyit jelent, hogy a legénység a kimenőjéről akkorra józanodik ki és a Mindenütt Tapintosz de Élvezoszt is letudják, mert az egészségvédelmileg a hosszú útra kell.
    Én is megkértem mindenkit, mármint asszonyomat akit időnként elővesz a hátfájás, lehet, hogy szülésbe kapta..., ezért megnézettem Dr. Reumatulosz Tapperusszal és ha ott jártunk az én derekam is megvizsgáltattam. A hegyen szedett gyógynövényeket úgynevezett a néphit szerinti „keresetlen weisz-dog kanicmergával összekeverve jó a reumára, de ezt nem árulom el a dokinak, mert szabadalmaztatja és kap „ Lipót-díjat”.
    Marisoméknak sem ártott a vizsgálat, mert kemény utunk lesz. Rondán Firkáloszt megbíztam postám a Winer Cejtung szerkesztőségébe feladni a legközelebbi hajóval az öreg kontinensre, és a következő hajóval az új címem is megküldöm neki , tehát az arany kellett ehhez, mert a Nagy Monitu koporsóját se őrzik ingyen. No most nagyon precíz lyukkártyát készítettünk Jóskával és jó vastag füstre való anyagot gyűjtöttünk, mert a dátum nehogy elmosódjon. Minden eresztékem visszatartva nehogy belepukkantsak egy vesszőt vagy egy pontot, mert a jelentése megváltozik és Füstben Mindent Látót veszik elő érte.
        Reggel csak már kis kézipoggyászunk volt nálunk és azzal sétáltunk le a kikötőbe, ahol indulásra kész volt a kalandos utunk hajója „ Nem Érsz Utol, Csendben Úszok” és a kapitányi hídon Tengeri Medve teljes díszben csak le ne lőjék ezért az állandó mosdásért az emberei, mert nem ismerik fel. Nagyon kedvesek voltak a szomszédok is kijöttek elköszönni, no meg természetesen Viki új párjával aki ha jól láttam nem zsebkendővel integetett hanem valami női fehérnemű volt a kezében. Ez azért is volt nagyon feltűnő , mert nem volt vonalkód rajta.
        Sok ismerős búcsúztatott bennünket a városból, akikkel kapcsolatba kerültünk, nehéz lenne mind felsorolni és nehéz is volt a szívünk itt hagyni ezt a kedves helyet. Tengeri Medve kiadta a parancsot „horgonyt fel” s nyikorogva a vastag láncon az ormótlan nagy vasmacska feljött a helyére. A hajó egyet rándult s kezdett kifordulni a kikötő kijárata felé. Könnyes szemmel intettünk búcsút az itt hagyott ismerősöknek s a gyönyörű Santa Barbara hegy kecses lankáinak amelyek egyre távolodtak s csak a körvonalai látszottak.
       Igazán nagyon kedvező szelet fogtunk a vitorlába, mert a könnyű járású caravella csak úgy repült. Csak egyedül a gyerekek élvezték a hajókázást a felnőttek szeme teli volt könnyel....,- kérdezte is Aranyfelhő anyuci miért sirsz...,- az én Gyöngyim csak annyit mondott örülök, hogy végre hazamegyünk, de én azt hiszem ez teljesen nem fedte a valóságot, mint ahogy az én érzelmeim is kötődtek a szigethez. Tehát irány Angra az első megálló, de az a jövő zenéje, mert ha nem szükséges akkor csak Pico Cabaco lesz a megálló és a készletek utántöltése s onnan már csak a Nagy Szellem segítségével az új világ.

folyt. köv. a hajóút...,