57. fejezet
Beléptünk az új évbe....,

…, az Úr 1778. évét kezdtük meg a legnagyobb reményekkel. Nagyon meglepett, de egyben örültem is Jóska kezdeményezésének...,mármint a hajóutat illetően. Nem árultam el , de a királyi futárhajón egy jelentős summa jött a kiadómtól s így anyagi gondjaink egyáltalán nem lennének, de erre a csengő aranyakra az új világban is szükségünk lesz, mert ott sincs ingyen semmi.
     Én nem vagyok annyira optimista a három hétben, de majd látjuk. Sajnos meg kell értenem Gyöngyim aggódását is, mert ezzel a dilis Bili Királlyal lebukunk nekünk annyi. S nem igen válogathatunk a hajók közt. Itt nem kérdezősködnek a papírok felől, csak csengess...,
  Azért utána néztem ennek a hajónak, hogy miféle, mert a Mindenhol Megsimogatlak és Féltucat Csöcsűben mindent tudnak. Mert jó az óvatosság ahogy a közmondás járja errefelé „ nem szól szám nincs kés a hátamban” … , nos igazság az, hogy Rumgőzös Bel megdézsmálta a kedvenc italának készletét s ettől bepipult a szakács, mert ő meg a kapitány felé számol el vele...,ezen összeszólalkoztak mielőtt kikötöttek volna és a nagy hirigben Szalmonellás Bob hátába vágta kését az pedig összeakaszkodva vele a vízbe esett..., a cápák pedig a vér ízét megérezve lakomát rendeztek belőlük..., amin Rumgőzös Bel volt az aperitív...,a kövér szakács meg a főfogás.
   Lenn a dokkban megnéztem magamnak a leendő hajónkat...,hát nem a királyi luxus járat ….,csak nehogy félútról a hátunkon kelljen vinni, vagy tolni. Ez tipikus csempész hajó...,már a neve is elárulja „ Nem Érsz Utol, Csendben Úszok „ kb. ez lehet a fordítás értelme a nyakatekert portugál szavaknak. No végre volt téma a mindennapi fásultságból kicsit kilendül a társaság. Lázas készülődés az esélyek latolgatása, hogy hol tudunk kikötni és sok egyéb fontos kérdés. A legfontosabb, hogy februárban tengerre szállni az is egy bátor lépés.
    Füstjeleket csak indulás előtti napon adunk le, mert ha valami közbejön akkor nem bolondítjuk őket ki a partra. Mert nagy út a szárazföld belsejéből időre odaérni, s a hajóról már jelzést nemigen adunk le. Hacsak nem az árbockosárból Jóska a nagy pipájával...,
 - Gyöngyim meg mit aggódik ezzel a gólya madárral...,örökké ezt emlegeti...,nem tudom miért ! Ebben az évszakban nem is járnak erre..., A kapitánnyal még csak Jóska beszélt, de azt hiszem a lányoknál van annyi protekciónk már a Hatos Ringó Kebelcsodákra gondolok, hogy Tengeri Medvét megpuhítják s irányunkban jóindulatúvá teszik. Eddig nem is mondtam, hogy így hívják, mert olyan dörmögős de ellágyul ha aranyat lát.
    No most már ezt a három legfeljebb négy hetet kell kibírni itt a szigeten, ahol az az igazság én már megszoktam s kellemesen berendezkedtem. Itt nem a saját kényelmem a döntő hanem a többség akarata és ezt tiszteletben kell tartanom. Mire jelzéseket le kell adni...,megírom a füstjel kódot nehogy megint félre értsék vagy dadogva menjen át...,ez most fontos a továbbiakra..., a kapitánnyal tisztáznom kell a kikötő nevét is , mert a franc tudja melyikbe mer behajózni...,az se mindegy..., a csempészek óvatosak és akkor is bejöhet baki..., …., „ reményt ne add fel, mert hülyét kap akinek megérkezik „

folyt. köv.