47. fejezet
Kisimulnak a felhők....,
keresztelői előkészületek..,

…, végre elmúlt a lázálom és észre tért az asszony. Egy ügyes helyi asszonyt fogadtam fel dadának. Kedves és készséges és ami a lényeg nagyon szereti a kis szemem-fényét. Donna Maria Mamlosz így hívják, de mi csak röviden Marisnak.
      Nagyon furcsa volt viselkedése csak Gyöngyim.., csodálkozó felkiáltása..., tudatosította bennem, hogy ez a mi Marisunk. Ezt a véletlent vagy a sors keze ?..., no mondom, - most rajtad sor mesélj!!!! …, Marisom szemlesütve ami nem jellemző rá...,belekezdett a rövid történetbe a maga módján...,hát tuggya a kigyelmes úr, amiko a grófnő meg az bilis herceg elcsalt a Bécsi palotába...,akkó vótam sültbolond, hogy hittem ezt az urizálást.
  Korán ráébredtünk Józsimmal, hogy rászedtek...,me valami zálogru meg árverésrü vot szó..., osztán mán uccán is találtuk magunkat. Egy jóember segítségive jutottunk e Portugáliába, mint szogáló..., s eméséve nagy bánatunk, hogy régi gazdáink merre hajóznak..., hát ő segített idáig jutni …, úgy vótunk Jóskámma, hogy megkeressük a további út árát..., megyünk tovább..., nagyon elérzékenyültünk ezen a ragaszkodáson..., összenéztem Gyöngyimmel s láttam ők velünk maradtak. …,
   mondom- hát Marisom már nem félsz a bőröstül hajvágástól se?..., á kigyelmes úr mindig jobb, mint dilisekkel bilit üríteni. Nevet Jóska után kapták , mert olyan mamlasz s így lettek Don Jose Mamlosz és Maria Mamlosz. A tengerparton laknak egy kis fehér házikóban. Nagyon kacsalgok a gondolattal, hogy ha van a közelben egy bérelhető ne vegyük-e ki, míg tovább tudunk utazni.
  No ha visszajöttem a hegyekből , ráérünk megbeszélni. Most had örüljenek a viszontlátásnak, a gyerekéről is majd a két asszony beszél. Most a mi kis pufókunkkal kell törődni. A kis pufók eszik rendesen, de a pelusba is belereccsen jókora adagokat...., mondtam is Súhanónak,- hallod van annyi, hogy kijavíthatnánk vele az istállón a vakolatot. A rottyantó keveréknek jó hatása van nem fáj a hasija. Úgy vettem észre, mintha kicsit köhögne Gyöngyim..., mondom neki elmegyek gyógyfüvet szedni, mert úgy tudom a Lándzsás Útifű erre nagyon jó..., csak vigyázz erre ő, hogy nehogy összekeverd a Lándzsás Útonállóval , mert az nem gyógyít hanem herél:)))) látom gyógyult vagy kedvesem...,
       Lefelé a lépcsőn összetalálkoztam Súhanóval aki unatkozón ténfergett...,mondom neki gyere velem hátha a gyógy-úton még gyógy-bór is kapható..., ez megtette a hatást. Meg vannak híreim..., pletyka mondja ő..., nem és elmesélem kibe botlottam. Kerekre nyílt neki is a szeme s igazat adott abban erre meg arra inni kell.
    Tehát nem kellett egyedül mennem, habár ő nem ért a füvekhez , de egy nagyon jó társ...., te Súhanó , hogy van ez a nyúl egész nap füvezik mégse narkós ?..., ez csak úgy eszembe jutott, pedig nem vagyok lázas vagy mégis..., olyan bizonytalan vagyok, vagy mégse?..., inni kell egy portóit attól rendbe jövök.
 Be is tértünk az első ívóba „ A Hatcsöcsű Hörpintőbe „ ez a hely a személyzetről kapta nevét. Három olyan bögyös amazon szolgált ki , hogy az ember szeme belefáradt a nézésbe, mintha stájer alpokat bámulná csak nincs rajtuk hósipka hanem olyan bimbó, hogy korsót lehetne rá akasztani. Eszembe is jutott a sörfeszt..., régi szép idő..., a kontinensen. No bekaptuk a borunkat és távozóban még visszaszóltam erre lesz vissza is az utunk.
   Egy egész szüttyő füvet sikerült szedni s ráadásul a szélhajtó európai megfelelőét a Fingusz Tompusz nagy-levelű fajtáját amelyet , mint a dohánylevelet ki kell szárítani felfűzve. Amit Gyöngyim köhögésre kért az itt Dardosz Szurkalosz-nak hívják s a hegy északi oldalán van. Oda majd legközelebb megyünk, legfeljebb Jóskát is magunkkal visszük, mert az ért is hozzá. Jókedvűen ballagtunk vissza és a féltucat csöcsű hörpintőbe betérve nyugodtan dobhattunk a gyomorba egy pár portóit.
   Visszaérve a szállóba levélke várt. Mondja a tulaj, hogy a helyi plébánia szolgája Futkároz Intézosz volt itt..., ő hozta Füstölosz plébánostól. Úgy érzem ez a keresztelőre való buzdítás lesz. Egyenlőre ami kelengyét kaptunk abban lesz a keresztelő, mert a keresztanya , mint kiderült nem egy cérna virtuóz és sehogy sem áll a ruhával a kezét is oda varrta a selyemhez.
    Van időnk hathetes koráig csak tudatta velünk az előjegyzést. Már ettől jobb kedvem lett. Ráérünk..., az asszonyokat nagy beszélgetésben találtuk..., volt idejük kibeszélni magukat..., mondta is Gyöngyim estére sokat mesél..., én ugyan mást várok már nem mesét, de eljön annak is az ideje...,:)))))


folyt. köv.