36. fejezet Marseille Joliette kikötő dokk...,
2005.10.15. 11:09
36. fejezet. Marseille Joliette kikötő dokk....,
Reggel Suhanó barátommal elindultunk a megjelölt kikötői dokk felé. A kanyargós utcákon még jó, hogy a lányok nincsenek velünk annyi kétes alakkal találkoztunk, hogy az eddigi utazásunk alatt összesen nem. A dokk bejáratánál egy magas ódon épület adott helyet a prefektusi irodáknak. Az egyik ajtajára volt kiírva a mi hajózási társaságunk neve. Ide tértünk be, hogy megtudjuk hajónk várható érkezését. Az alkalmazott közölte velünk, hogy a földközi tengeren van értesülései szerint a keletről érkező Qeen Lady Sellő és az időjárási viszonyok sem gátolja, hogy időben kikössön Marseille Joliette dokkjában. Most már ráértünk egy kicsit bámészkodóbban vissza indulni a szálláshelyünkre és szemügyre venni az utcákat és épületeit. Nos ez a város a világ minden nációjának helyet ad. Akad itt sárga, néger , kínai, arab s felsorolásomnak nem lenne vége. A szűk kis sikátorokban a kocsmákból kitántorgó részeg matrózokat és kikötői munkásokat kellett kerülgetnünk. Úgy döntöttünk, hogy a lányokat csak ha a beszállás lesz akkor és csak ha muszáj akkor hozzuk erre. Horog Bele Jim úrral ami egy kicsit túlzás, de legyen így szólítva..., megbeszéljük, hogy kulturáltan hogyan töltsük el az időnket. Visszaérve a fogadóba már nagyon idegesen vártak a lányok bennünket. Jaj, hogy Gyöngyim mily aggódva ugrott a nyakamba..., - nos Szellőcském mit végeztetek? kérdi...., elmondtam, hogy Súhanó barátommal mit láttunk és mit intéztünk a hajózási irodán, boldogok voltak. Megbeszéltük, hogy megtervezzük a szabadidőnk eltöltését , minél változatosabb legyen, mert azért látnivaló akad s ha lehet a kikötő kemény magját kerüljük. Elhatároztuk, hogy Gyöngyim állapotára való tekintettel csak kisebb kiruccanásokat teszünk. A kikötő bejáratának északi oldalán van a Fort St. Jean vele szemben a Fort Nicolas azután a citadella és néhány ágyúüteg. Úgyhogy van mit nézni. Azután ott lesz a sétahelyek közül a legkiválóbb a hosszú Prado , amely a Place Castellaneotól a tengerhez vezet és a parton a Chemin de la Corniche. A kikötőből jól látni szemben fekszik néhány kis sziget ; Pomegue, Ratonneau és a híres If, a Chateau dálffel amely börtönül szolgál. A kulturális látnivalók élén az Académie des sciences lettres et arts ,amelyet 1726 ban alapítottak 28 docenssel. Lesz mit beosztanunk mert ezt mind gyalog kell bejárni sajnos. Itt nem divat még a kocsizás egyébként meg a megbízhatóság sem áll a magaslaton a már ismert dolog miatt. A világ minden részéről összesereglett emberek , egy aranytallérért úgy eltüntetnek, hogy soha nem találnak ránk. Emiatt is van, hogy templomai még elég szegényesek, mert ezek az emberek a kocsmai bibliát forgatják , de azt lelkiismeretesen. Így teltek csendesen napjaink várva a hajónk megérkezését. Horog Bele Jim megígérte, hogy ahogy beér a hajónk azonnal tudomásunk lesz róla és a kapitánya régi cimborája. Egyik nap sétánk során lejutottunk a kikötőbe a Joilette dokk részén. Amit ott láttunk , szemünk szánk tátva. Annyi árú felhalmozva ki-be rakodásra , raktárba szállításra várva, ez szédítő mennyiség. Az emberek a vékony pallókon, mint a kötéltáncos a hátukon a nagy terhekkel csak úgy cikáztak. Amelyik lazsált annak odacsördített a munkavezető. A durva szavak szitkok csak úgy röpködtek , jónak láttam tovább állni. Ma este egyébként is időszerű volt beszámolót küldenem még az elutazás előtt a Winer Cejtung társasági rovatába, mert eléggé lemaradtam. S ki tudja mikor tudok hajóval átküldeni híreket. Mai napom zárom, mert párom pihenni szeretne s a fiataloknak is programjuk van. Holnap találkozunk.
folyt. köv. A Qeen Lady Sellő megérkezése....,
|