30. fejezet.


Alma a fájától....,


Úgy látom a rokoni vonások nagyon is hasonlók a kedves Zarver grófnő és unokaöccse közt aki nem bír kigyógyulni az „ Úrixmusz Viszketegusz” betegségéből. Nos ahogy egyszerű körökben mondják, „ nem esik messze az alma a fájától „ , vagy másként vak a botjától. Remélem nem haragszik a grófnő, hogy megtanult lovagolni, mert lehet, hogy még szüksége lesz rá ha futni kell a Lengyel udvarból. Azt meg ajánlom, hogy Alfons de Ficsurt vigye magával mert az orra állásából következtetni lehet az időre.
Ha kemény szárazság, fél lankadt borult idő, ha pedig lóg akkor vihar. Könnyebb szellőnél csak leng.
Homályos dolog mikor már valakinek a származását úgy kell bizonyítani. Gyanús egy kicsit nekem ez a hirtelen férj halál is meg a megmaradt vagyon. Előzőleg még elherdálta aztán meg megvan, a Bécsi palota amit csak úgy Marisnak ad, nehogy csak egy kis alagsori szuterén legyen jó dohosan és a gyerek megbetegedjen. No majd Maris dönt végül is talpra esett menyecske.

Én legalább nem tagadom a bab a kedvenc ételem és időnként hódolok a szenvedélyemnek s ez kisebb kellemetlenségekkel jár. De inkább a nadrágszár füttyentő jöjjön ki , mint Dr. Skalp Neki8.
Mindannyian búcsút vettünk a grófnőtől és nagyon sok jót kívánva útjára engedtük. Bár egy kissé megkönnyeztem ezt a jobb sorsra érdemes hölgyet. Kocsija északnak vette az irányt és a város szélétől már csak egyre távolodó porfelhő emlékeztette a hintóra. Mindenki a saját gondolatával elfoglalva ült a kocsiban és tértünk vissza a szállodába ahol vártam a sürgönyt a kikötőből.
Remélem, hogy jegyet nem kell visszamondanom a hajóra , mert a végén bennünket se visz sehova.
Pedig az újvilágban várnak bennünket már nagyon.
Este későre járt már az idő mikor kopogtak az ajtónkon. Kedvesem a baba holmijait rendezgette én ha jól emlékszem az ablakon kémleltem a sötétségbe burkolódzott tavat. A szálloda alkalmazottja volt s kezében egy sürgönyt szorongatott. A dátumozása 1786. Vendémaire 23. lundi (hétfő ) Teljesen felvillanyozott úgyhogy meglepődött mikor a markába nyomtam a szokottnál nagyobb borravalót. Még azt rebegte, hogy a galamb mely hozta majd kiköpte a begyét annyira elfáradt. Na majd reggel megnézem ezt a kedves kis jószágot.
A sürgöny Marseille-ből jött a hajózási társaságtól, Brumaire havának 15.-én érkezik be a hajónk és egy két nap várakozás után indul útnak. Tehát csak a legszükségesebb javítások és természetes készletek feltöltése idejére áll meg. A Horgonyt Fel hajózási vállalat nagyon megbízható cég. Mint kiderült a hajó mellyel tovább utazunk az a Qeen Lady Sellő, az Indiai gyarmatokról jön keleti selymekkel és fűszerekkel rakottan, amelyet itt Marsellieben rakodnak ki . A hajózási cég raktáraiban a dokkban és innen viszik tovább a szárazföld belseje felé a „ Ha Figyelsz is Megloplak” üzletlánchoz.
Csak ahhoz még van előttünk minimum négy-ötszáz mérföld amit meg kell tenni. Tehát a kétlovas hintókat négylovasra kell cserélni s a pihenőket jó előre értesíteni , hogy az út zavartalan és zökkenőmentes legyen. Tehát szűk két hónapunk áll rendelkezésre, hogy időben elfoglaljuk a hajón a helyünket, amelyet a kedvünkért no meg a sok sok aranyért mit fizetünk át kell egy kissé rendezni. Mivel kereskedelmi és árú szállító hajó révén személy szállításra nincs berendezkedve.
A következő napom az út megszervezésével kell, hogy elteljen a kedvesem pedig felügyel a csomagolásra, hogy minden rendben megtörténjen és az útra elegendő étel s ital rendelkezésre álljon. Ha minden simán megy következő megállónk Monacó lesz.


folyt. köv. A Monacoi úton