29. fejezet.


Lovaglás és egyebek ( vétkezés )

Ma a közös reggelinél megvolt a nagy kupaktanács. Bármennyire is szeretnék én is haladni az újvilág felé be kell látnom és a többieknek, hogy vannak bizonyos dolgok, mint pl. távolság , a hajóindulás csak kettő a sok közül amit figyelembe kell venni. Tehát,- a kupaktanácsnál tartottam, a mai napra mint jeleztem a lovagló lecke van beiktatva s ezen változtatni nem lehet, ugyan a lovarda valami felkapaszkodott újgazdagnak volt lefoglalva , de nekünk nagyon is megteszi a rét. Ott a Sotto Cenerén nem hallik a súrlódásból eredő visongás, mert ugyanis a csipkebugyogót le kell adni a társaság egy kijelölt hölgytagjának akit kisorsolunk a helyszínen.
Előre potyog a könnyem nem a sajnálattól hanem a röhögéstől, hogy milyen nyüsz-nyüsz lesz a szörin-szörös lovaglásból. lehet , hogy végére sima kagyló lesz ?
Már csak az volt hátra mit eszeljek ki, hogy egy kicsit megléphessek valami ürüggyel, hogy végre hódolhassak kedvenc ételemnek legalább egy tál erejéig. Nos kapóra jött egy sürgöny a Winer Cejtungtól, hogy régen írtam tudósítást. Hoppá,- mondom magamnak , itt az alkalom, hogy egy kicsit igazoltan távol legyek. Bementem hát a szálloda írószobájába ahol rendelkezésre álltak az ehhez szükséges eszközök. Kalamáris, frissen vágott lúdtoll tinta levélpapír, kuperta.
Töviről hegyire leírtam az előző jelentkezésem óta történteket s , hogy két új utassal szaporodtunk meg egyebeket. A tudósításom elkészültével szóltam kedvesemnek, hogy a helyi
sürgönyfeladó állomásra megyek s várjanak meg sietek vissza és kimegyünk lovagoltatni.
Ki ki foglalja el magát valamivel nem kell örökké egymás nyakán lógni.
No ezzel az apropóval bevettem magam a városkába a Via Galambinó utcába ahol a Cuperta la Suvasztó sürgönyiroda üzemelt. Innen a tegnap már felfedezett La Illata de Muzika étterembe igyekeztem vétkezni. Az, hogy étterem enyhe túlzás, de az illatok magukért beszéltek. Bent egy a külsejét meghazudtoló kis boltíves helységbe léptem ahol kis oszlopokkal szeparékra osztott helységek várták az éhes utast. Szép tiszta kockás terítő az asztalon s ételkínáló lap. Jött is egy kötényes tagbaszakadt egyén s pergó nyelvén érdeklődött, hogy mit fogyasztok. Kértem egy pohár portóit és elkezdtem böngészni az ételek között.

A szemem felragyogott a felsoroláson , volt itt a következő :

- Alpok gyögye-bab la piannó
- Dallamos Tarka Bolonyéze
- Illatos Toccata de Fugazó
- Sunyin Surranó Bomba
- Lószemű Gatyaszaggató
- Egy Szippantás a Halál ( kemény drog )

A választásom a Lószemű Gatyaszaggatóra esett, mert úgy okoskodtam mire hatni kezd a lovaglás kellős közepében leszünk és ráfogom a lóra. Így is tettem nagyon belaktam.
Visszatérve a szállodába ebéd idő lévén mennem kellett volna nekem is de rossz közérzetre panaszkodva kimentettem magam s kértem, hogy ha megebédeltek szóljanak . Addig kiülök a kertbe és majd velük tartok.
Minden a terveim szerint alakult, nem is sejtettek semmit. Ebéd után a hölgyek és az urak szabadidő ruhát vettek és kimentünk az egyik lovunkkal a város melletti rétre. Ott sorsot húztunk s Victóriára esett a választás , neki kellett a bugyogót őrizni míg Eva lovagol. A böndömben szörnyű vihar tombolt már. A veríték kivert már azt hittem elszállok s úgy intéztem, hogy a ló kantárját fogjam s kicsit megugráltassam s akkor felszabadult az első moraj. A ló is nagyot ugrott
úgy megijedt s csitítanom kellett. Remélem nem gyanakodtak, mert akkor nekem annyi. Először rövid kantáron vezetgettem a pacit, hogy ami még távozni akar had menjen , mer igencsak szűknek éreztem a bőröm. Még jó, hogy az isten adta azt a nyílást mer én már szétszálltam volna.
Méltó volt a nevéhez az étel.
Megkönnyebbülésem örömére elengedtem a lovat s az heves vágtába kezdett. Azt a visítás júj, de rossz volt hallgatni. Gondolom a ló háta fényesre csiszolta az részt:))))
Egy órai lovaglás után visszatértünk a szállóba és Evának engedélyezve volt a fürdés után a pihenés, mert igencsak megviselte.
Szerintem ha útra kelünk a kocsi mellett időnként nem árt mindannyiunknak felváltva lovagolni.
Elég fárasztó napunk után nyugovóra tértünk s azt hiszem tervezhetjük az útra kelést , csak a válaszsürgönyt még megvárom Marseilleből, hogy a hajó mikor indul.


folyt . köv. Hírek várása