28. fejezet.


Lugano



Bármennyire is nem tetszik a hölgyeknek, de erőltetett menetben nem lehet utazni. Punk és tum.
Mint már jeleztem el kell menniük vásárolni, mert először is saját számukra is és Victóriának is.
A helyi útmutatóban olvashattuk , hogy az üzleti negyed Via Combinetta és a Via Bugyinéze utcákban van. Az előkelő társaság ott vásárol. Hívattam kocsit és reggeli után a hölgyek eltávoztak.

A férfi társaimat felkértem, hogy jöjjenek velem egy nagy város sétára s talán egy két jó mediterrán borocskát is megiszunk. Mondanom sem kellett ez hatott. A Via Sacramenton bármerre tekintettünk csinos jól öltözött hölgyek és urak sétáltak kart karba öltve. Mi láttuk még a hölgyeink kocsiját elrobogni az üzleti negyed felé s mi egy kis varga betűvel letértünk a főútról és egy csendes kis utcácska hangulatos kocsmáit céloztuk meg.
Választék volt bőven a Kiengedem a Beled vagy a másik kis kocsma között amely szintén oly kedves csalogató volt nevével Bicskám Tekintsen Beléd, de legjobban a La Illata de Múzika ragadta meg figyelmem s el is döntöttem ide egyedül vissza térek. A társak a Kiengedem a Beled mellett döntöttek így itt fogyasztottunk el egy két pint tájjellegű bort. A közönség nem kimondottan a felsőbb körökből származott, de láttunk egy két magunkhoz hasonló nem kimondottan egyenes úton járó vendéget. Tehát nem keltettünk túlzott feltűnést és ez volt a lényeg. Békésen iszogatott ott helybéli s turista. Időnként akit úgy ítéltek meg, hogy már nem „szalonképes” azt egy erre specializálódott kidobó legény útjára bocsájtotta, s a földetérés nem valami kellemes lehetett az utca kövén. A tüzes bor elfogyasztása után kívántam a szabad levegőt és indítványoztam a sétát, mely ellen , mint kiderült senki sem emelt szót.
Békésen sétálgattunk a hangulatos utcákon, tekintetünket pihentetve sok csinos sétáló hölgyön.
Eszembe jutottak a mi hölgy társaink, hogy milyen élményekkel gazdagodnak, a pénztárcám meg vékonyodik ezáltal. Remélem eszükbe jut babaholmit is venni nehogy útközben kelljen, mert akkor lehetőségünk nem lesz vásárolni, hacsak Marseillben nem.
Azt hiszem ma ki kell hagyni a lovagló gyakorlatot mivel a ruha próbákkal lesznek úgy is elfoglalva.
Majd holnap a helyi lovardában lesz a gyakorlás, mert igazán Zarver grófnőnek kell , mert Gyöngyim tud , Victória most esett át rajta , Maris meg pláne. Tehát Evanak kell megülni a lovat ahogy Shadows barátom mondta „ szőrén szőrt „ ami nem más , mint a bugyogó nélküli lovaglás, így törik be az indián lányokat, már mint a lovaglásra. Ha véletlen foglalt lesz a lovarda akkor ott van a tó körüli csodás vidék amit erre Sotto Cenere néven emlegetnek. Ez legelők , terményföldek és egyéb gazdasági területek. Itt szabadon száguldhat s nem zavar senkit ha vinnyog.

Délután kettőre volt az ebéd rendelve s igyekeznünk kellett, hogy ne várassuk meg a hölgy társaságot, de lehetséges mi várunk. Kellemesen csalódtam mindannyian megérkeztek és a boldogságtól repestek, mint általában ilyen vásárlások után. Mutogatta Gyöngyim ezt nézd milyen szép ez milyen aranyos. Öröm volt nézni azt a boldogságot. Nem csalódtam egy gyakorlatias asszony ő. A babaholmik milyen édesek voltak kis rózsaszín ruhácskák, cipellők. Mármint azért , mert kislánynak ilyen színű kell mondta Gyöngyim. Ezt már az első vizsgálatnál megállapította a szülész nőgyógyász Dr. Lukon Bekukucs speciális haloptikás szemével. Ha nekem egyszer benézne biztos behomályosodna az optikája s hurrikánnak nevezné a jövevényt.
Élményekkel telve készültünk a délutáni sziesztára ami itt szokás. Ilyenkor kihal a város. Van aki otthon sziesztázik s van aki a barátnőjénél. Nos , hogy mi mit csináltunk nem tartozik rátok kis kíváncsiak. Mindig mást pletyizünk ki ez törvényszerű.

folyt. köv . Holnap