27. fejezet.

Luganó a Luganó-tó partján


Bellinzona kedves kis fogadóját reggel magunk mögött hagytuk és folytattuk utunkat Graubünden kanton lebilincselő tájain. Utunk alpesi tavak között vezetett s látvánnyal betelni nem tudott a szem.
Csak mutogattuk egymásnak idenézz odanézz kapkodtuk a fejünket. A gyönyörű mediterrán növényzet alpesi legelők, tipikus olaszos táj. Kocsinkban velünk utazott Victória Scarborough grófnő akinek még a hosszú vágtától eléggé sajgott a hátsója s kissé feszengett , de jól tűrte.
Gyöngyimmel eléggé bizalmas viszonyt alakítottak ki és sok olyan dolgot mesélt el neki amitől az
én harcedzett fülem is két felé állt.
Kezdve az ál herceg histórián keresztül az elrablásán a szökéséig bezárólag. Sok mindenen keresztül ment. Biztosítottuk afelől, hogy Luganóba érkezvén pótoljuk a ruhatárát s minden szükséges holmit, mert biz ezt a nők jobban tudják.
Lovát a kocsink után kötöttük és vittük magunkkal, mert kár lett volna el kótya-vetyélni miután terveim vannak vele. Luganóban ugyanis akartam bérelni lovat a gyakorláshoz s így csak a kimegyünk a rétre és lovagol a társaság, no persze ott van még Shadows grófé is. Ő Zarverék hintójába ült Eva megittasulva vette tudomásul kinyílt ,mint a rózsa a tűző napon. ficsúr de nagy orr
nem nagy lelkesedéssel fogadta a hírt. Habár ha mosolygott az úr és felszalad a szája mintha elfogyott volna a bőr lekonyult az orra, csak alaphelyzetben állt előre a nagy dudája. Amikor elment egy cukrászda előtt félelmükben a cukrászok zárták az ajtókat sorra be. Ciranó pisze volt hozzá képest.
Végre civilizáltabb utakon haladtunk és nem zötykölődtünk úgy. Közeledve a Szent Gotthard hágó felé mind jobban izgatott a Luganó-tó látványa, mert sokat hallottam róla. csak felsorolni tudom a sok hófedte csúcsot , büszke bércet melyeket egymás szavába vágva soroltunk : San Salvatore, Monte Bré, Monte Tamaró, Monte Lena, Monte Genaroso, Serpiano. Mind mind gyönyörű ahogy a nap megcsillan rajtuk és az alpesi vidékre jellemző harsány zöld szín . A hágón átjutva kezdett kirajzolódni a tó gyönyörű s egyben lenyűgöző látképe.
Leereszkedtünk a tó partján méltóságteljes szépségében tündöklő városhoz. legelső ami szembeötlő volt az utcák rendezettsége. A szélességéről ítélve a fő utca lehetett amelyen beértünk a városba. A feliraton olvastuk a nevét Via Bluviagra amelyből nyíltak a mellék utcák nem sokkal keskenyebbek.
Kevés olasz tudásunk összeszedve a helyiektől megtudtuk, hogy jó irányba haladunk a fogadónk felé aminek rosszul tudtam a nevét pontosabban No Lírázz a Pizzához a neve . Valamire utalhatnak vele ( sejtésem szerint a reklamálónak rug segg szét) finoman tudtára adva a vendégnek.
Itt minden Via Sacccramento, vagy Via Bolonyéze, Via Puncicca (ez vigalmi utca) ez meg kell szokni.
A fogadó beillett egy jó szállodának is , mert stílusában vetekedett egy kisebb kastéllyal. Külön kocsifelhajtó , libériás inasok , akik lesték a vendégek minden óhaját. A csomagokat oly sebesen pakolták mint egy olajozott gépezet. Itt látszott, hogy rend van. A recepción az alkalmazott csengetett, mire előjött egy úr, mint kiderült a bemutatkozásnál Nyájas Májasssino úr a tulaj.
Tőle tudtuk meg, hogy Lichtenstein herceg sürgönyzött neki a Tiroli and Alpes hírügynökségen keresztül érkezésünkről s tóra néző legszebb lakosztályokat foglaltatta le számunkra. Csak örök hálával tudok visszagondolni erre a talpig úri emberre. A pulton megtaláltunk mindenféle útmutatót a városról így a szobáinkat elfoglalva mindenki tudott saját programot szervezni magának.
Mindenesetre Victóriának másnap a legelső dolga az lesz, hogy Gyöngyimmel egyetemben elmegyünk vele bevásárolni a ruhakereskedőtől a fehérneműsig bezárólag mindenhova, de lehet inkább a négy nőre marad ez a feladat mi meg a fiukkal felderítjük a környéket. Már most érzem egy pár kellemes napot itt eltöltünk s csak utána megyünk tovább. Hiába van utószezon még mindig sok a vendég a klímája miatt. Csak nehezen értettem meg miért mondják mindig si si , ki akar itt síelni? - még úszni se tudok.- aztán jöttem rá ez az igen , mint Bécsben a ja ja.
Sikeres elhelyezkedés után nyugovóra tértünk. Úgy érzem egy gyönyörű pihenőnek nézünk elébe. S nem túlzok ha azt mondom a hajóra szállás előtt ez lesz az utolsó gondtalan pihenőnk. Mintha mindezt a többiek is így érezték volna , hallgatólagosan úgy rendezkedtek be.

folyt. köv. Luganó és környéke