26. fejezet.

Bellinzona Tutti Frutti Makaróni fogadó

A sors fintora mindig közbeszól. A monoton kocsizörgéstől és himbálódzástól magam se tudom meddig szunyókálhattam, mert mintha parancs szóra kedvesemmel egyszerre riadtunk.
Már Bellinzona kis piros háztetői , a hófehérre meszelt templom tornyocskája látszott a látóhatár szélén mikor hangos lódobogás nyomta el a megszokott zajokat. Először nem tudtam mire véljem a dolgokat és kardom után nyúltam, hogy ha kell életem árán is megvédem nőmet s leendő gyermekem. Mire gondolhat az ember ezekben a zavaros időkben, - haramiákra vagy útonállókra.

A nagy pórfelhőből egy bő köpenyes lovas alakja rajzolódott ki majd őt követve a távolból még egy lovas sziluettje. Olybá tűnt, mintha egymást üldözték volna, ami később kiderült nem fedte a valóságot. Az első lovas ahogy közeledett mind jobban felismerhetővé vált, hogy egy jól öltözött hölgy üli meg a kancát . Ló és lovasa messziről jöhetett mert a fáradság végső jelei mutatkoztak rajtuk. Csak mikor egész közel értek ismertük fel a hölgyben Victoria Scarborough grófnőt. Kocsisunk nagy kiáltására lovaink megálltak de észlelték az előttünk haladók is , és mindenki leállt.
A végsőkig kimerült grófnőt besegítettük a hintónkba , ahol frissítővel kínáltuk s kedvesem nyugtatni próbálta a még elég zaklatott lelkű hölgyet. Kezdte volna a mesélni történetét, de mondtam ráérünk a fogadóban ha kipihente magát.
A falu határában ért utol a másik lovas bennünket aki nem volt kimerülve s nem hajszolta a lovát úgy, mert utas embernek látszott. Mikor közelebb ért akkor látom, hogy Shadows of de Moonlight gróf teljes egészében, hála Istennek csak meggondolta magát s velünk tart haza az újvilágba. Csak megszólalt benne is az ősi vadon szava.
Így kocogtunk be Bellinzona egyetlen kis alpesi fogadójába a Tutti Frutti Makaróni fehérre meszelt
falai közé. Jó régen nem járhatott erre utas, mert mint aki a túlvilágról jött úgy bámultak percekig ránk. A bevétel reménye gyorsan észre térítette a személyzetet aki a fogadósból a feleségéből és egy kissé habókos fiukból állt.
Mindannyiunknak tiszta rendes szobát tudtak adni és a tisztálkodás is megoldottá vált, amire mindannyian rászolgáltunk.
Végre a lenyugvó nap békét hozott a lelkembe. Láttam az én Gyöngyimen milyen boldog, hogy akiket szeretünk mindketten ott vannak körülöttünk és biztonságban tudhatjuk őket.
Azt hiszem a tyúkudvar hangos népe volt egyedül aki nem igen díjazta jöttünknek, mert mintha vész költözött volna közéjük úgy rikácsoltak szegények. Sok éhes szájat kellett betömni, tudta ezt a fogadós is és felesége őnagysága is. Nem volt egy halk szavú asszonyka sem magas, de könnyebb volt átugrani , mint megkerülni, mert a fara mint két jól sikerült tam-tam dob akkora volt s gondolom ha az megszólalt akkor a nyolcvan mérföldre levő Luganóban riadót fújtak. Mindegy csak jól főzzön. Nem nekem kell megpakolni ezt a kuffert hanem a fogadósnak az meg úgy nézem győzi, mert nem szitál a járása.
Gyöngyim a ruhatárából kisegítette Victóriát, hogy az út pora amit megevett ruhát lecserélhesse.
Már így jelent meg a vacsoránál, mint akit kicseréltek volna. Lassan összegyűltek útitársaink mindenki kipucolkodva, a vacsorához.
Hölgyeké az elsőbbség így Victória mesélt elrablásáról valami Róbert D' Artois grófnak nevezett egyén rabolta el a forradalom nevében ( én is ezt hazudtam volna a helyében, nálunk ezt másként hívják ). No mindegy a lényeg, hogy egy óvatlan pillanatban sikerült megszöknie Trevisoban , ott pattant lóra s csak az maradt neki ami rajta volt , de az élete és becsülete többet ért mindennél.
A finom tüzes borok meghozták amúgy is jó étvágyunk s mindenki mesélte élményeit. Shadows gróf is belefolyt a beszélgetésbe és legnagyobb örömünkre elmondta, hogy jön velünk az újvilágba.
Nem tudom a fogadós honnan szedett fácánt meg nyulat, mert azt nem láttam az udvarban, de az asztalra az is felkerült és minden nagyon ízletes és finom volt.
A vacsora előre haladtával oldottabb lett a hangulat. Szemem sarkából figyeltem a társaságot és feltűnt, hogy Shadows gróf igencsak szemezget Zarver grófnővel. Gyöngyimmel egymásra néztünk s pillantásában benne volt, hogy tisztában van vele mire gondolok. Alfonso de hosszú orrnak megvannak számlálva napjai. Amint lehet a grófnő pattintja a Ficsur hajszobrászt. A legalább egy tízessel fiatalabb Moonlight-ért. Szemrevaló egy egyéniség és a jó szemű grófnő lecsapott rá.
Nos majd meglátjuk az út során Victoria vagy Eva lesz a befutó.
Mindenki tett egy egészségügyi sétát vacsora után s érzékeny búcsút vettünk egymástól.
Fenn a szobában a lefekvéshez készülődve, - mondom Gyöngyimnek..., remélem elég fáradtak, hogy nem lesz éjszaka ablakmászás, vagy rejtjeles kakukkolás. Bár semmi sem lehetetlen.
Elcsendesült a kis falusi fogadó. A baromfi udvar lakói is imára kulcsolták szárnyaikat, már akik megúszták a hadjáratot. A délceg kakas többszörösen özvegy lett, de még így is marad háreme.
A kimerítő nap gyors álomba küldött s így nem tudhatom, hogy volt-e valami az éjszaka folyamán.


folyt. köv. Következik Lugano