25. fejezet Tovább a kikötő felé...,
2005.09.25. 17:44
25. fejezet
Tovább a kikötő felé....,
Éreztem már a bál előtt is, hogy valami nincs rendben- mondtam is magamnak ( általában mindent megbeszélünk ) Gyöngyimen nemcsak a várandóság jelei mutatkoznak , hanem a honvágy is. Már a fogadáson minden ételre érzékeny volt kifogások meg egyebek. Tehát summa summárum , -hogy milyen jókat mondok, eltökéltem ezt megbeszéljük csak pihenje ki magát. Reggel kelve ami elég nehézkes volt ,- mert hajnalban mintha az összes herélt jódlizó kitolásból híreket jalalalázott kevés osztrák tudásommal arra gondoltam, hogy az estély „ Őszbúcsúztató „ pletykáit küldték volna a világba. A madarak sem akartak lemaradni,- így teljes volt a káosz. A szemem a kialvatlanságtól olyan volt , mint íjászversenyen a céltábla. Ahogy kedvesem felébredt megerősítette sejtésem és nagyon kérte minél előbb induljunk az újvilágba, mert gyermekünk már a törzs gyermekáldás kezelő windwamjában szeretné világra hozni Az Aki Felsír indián bábánál. Megnyugtattam, hogy ez csak természetes és nekiláttam a dolgomnak. Sok sürgönyt kellett írnom, hogy a további utunk zavartalan legyen. Legelőször is a magazinnak a beszámolót elküldeni, mert hát valamiből élni is kell. Postfacht galambom hóna alá csapta a levelet és repült is Bécsbe a Winer Cejtung irányába. Egy levelet Monacóba a következő nagyobb pihenőnk helyére kellett küldeni a Grimaldiak birtokára. Közben lesznek kisebb fogadók ahol megszállunk, de jelentőségét tekintve csak úgy nem eshetünk be Monacó-Villebe. Pár hetes útnak nézünk elébe s ehhez megfelelően kell a társzekereket is feltölteni s kényelmes úti hintókat bérelni. A reggelinél örömmel közölte kedvesem, hogy Zarver grófnő sürgönyözött a Váltott Ló Postával, hogy csak úgy döntött velünk tart és visszafordult az Erdélyi útjáról. Férje elzüllött s egész vagyonukat elkártyázta s valami olcsó lotyóval összeadta magát. Természetes, hogy velünk tarthat. No meg jelenlegi társa Alfonso de la Ficsur akinek akkora orra van „ hogy a vak Párizsig eltapogat rajta „ . Mondták is róla, olyan csúnya volt újszülöttnek is, hogy az orvos előbb sírt fel , mint ő. Egy másik jó hír, hogy kedves barátunk s közös ismerősünk a Suhanó nemzetség főnökének európában tanuló fia Suhanó Árny is csatlakozik hozzánk akit eddig, mint Shadows of de Moonlight grófként tisztelhettünk. Nos csak annyi dolgunk volt már csak, hogy bevárjuk útitársainkat és induljunk. Kedvesemmel és ha lehet a hosszú neveket titulusokat mellőzni Suhanó úrral megbeszéltük, hogy az út folyamán Marseilleig amikor csak alkalom akad mindenkinek edződni kell a lovagláshoz. Tehát a hajóra szállás előtt gyakorolni kell , mert odaát nem lesz mód hintózni. Megérkezett Zarver grófnő kocsija így elindult a kocsisor a Waldhausi úton Monacó felé. Útközben volt időm megírni a sajnálatos hírt Vox grófnőnek, hogy kedves Nantesi meghívásának nem tudunk eleget tenni a fent említett döntések miatt. A sürgönyt Buruck la Postage galambom vitte, mert csak ő perfekt francia turbék fajta. Következő megállónk Luganóban lesz ahol a helyi déli vendégszeretetre számíthatunk. Ahol a Líra a Pizzához fogadóban szállunk meg és már itt lehet a helyi lovardában órákat venni lovaglásból az elpuhult ülőgumójú társainknak. Már igazán osztom a társaim véleményét, hogy a síkság jobban fekszik nekünk, mert bármily szép is a táj, - teli gyönyörű növényzettel ritka madarakkal, hófedte csúcsokkal, de ezek a hegyi utak kikészítik az utazót. Féltem a két várandós asszonykát, de oly hősiesen viselik az állapotuk, hogy le a kalappal előttük érte. Következő tudósításom ha megérkezünk Luganóba akkor küldöm, mert mindenki a tájjal és a saját gondolataival van elfoglalva ami természetes is.
folyt. köv. Luganó...Líra a Pizzához fogadó
|