21. fejezet
Kirándulás a Rajnán

Csak reggel tudtam meg, hogy az én drágám sem aludt rendesen az éjjel, milyen figyelmes.
Azt terveztem, hogy idegenvezetőnkkel elmegyünk a Rajna partjára ma és egy kis hajókirándulást rögtönözünk. Csak a sors és Gyöngyim akiről végig azt hittem.....,hogy, pedig nagyon is dehogy. Megkért, hogy reggeli után sétáljunk ki a közeli kis erdőbe. Oly sejtelemes és romantikus volt, hogy ellenállni nem tudtam, no meg a velem született kíváncsiság se kutya.
Egy kidőlt fatörzsre telepedtünk és ott felfedte nagy titkát amely szorongatta, amint elkezdtünk közeledni Lichtenstein felé. Elmesélte, hogy anyai ágon Ő Lichtenstein hercegségi leszármazott.
Gondolhatjátok ha húsz fejem lett volna azt is vakartam volna. Na most mi lesz, elbizonytalanodtam. Biztosított afelől, hogy köztünk a kapcsolat változatlan és talán még bensőségesebb , mert titkát megosztotta velem. visszatérve a szállodába egyenlőre
úgy gondoltam a hír közlése ráér. Ez úgy ítéltem meg vele egyetemben csak kizárólag ránk tartozik.
Felkerestem irodájában Kupeczky úrat az igazgatót, hogy mint helybéli arisztokrata legyen segítségemre a Lichtensteini herceg őméltóságánál audenciát kieszközölni. Jelenleg Johann Adam Andreas von Lichtenstein leszármazottja II. Fülöp Adam von Lichtenstein kormányozta a hercegséget.
Az igazgató megígérte, hogy közben jár ügyünkben és csak nyugodtan menjünk el kirándulni a Rhein partjára. Egy kényelmes dereglye fog várni ránk a volt Schellenberg birtok határán. Elfelejtettem szólni az igazgatónak egy nagyon fontos dologról, nevezetesen ha az audencia létrejön a hölgyeknek megfelelő ruha kell. Megnyugtatott, hogy a legjobb szabó műhely fog rendelkezésünkre állni. Ahogy jövök boldogan le a halon keresztül, majdnem átgázoltam Narbot grófnén, pontosabban Adele Narbot grófnén.
Pedig egy kellemes harmincas éveiben járó gesztenyebarna hajú hölgy akit a férfiszem nem tud elkerülni. Most majd el tapostam a nagy igyekezetben. Lehet egy kicsit ügyetlenül kértem bocsánatot és kis huncutkás mosoly jelent meg a szája sarkában.
Jóvátegyem bakimat megkértem legyen útitársunk a kiránduláson a hölgyek biztosan örülni fognak neki, meglepődtem, mert nem utasította vissza vakmerőségem s így csatlakozott hozzánk.
Kikocsiztunk hát az idegenvezetőnkkel s ne unatkozzon Victória Scarborough márkiné, őt is magunkkal csaltuk így a lehetőségét is kizártuk a további skandalumnak.
Zsófi hűségesen őrizte párját, ki is kaparja bármelyik szamu raj puceraj szemét csak közelítse meg a herceget.
Michel gróffal csak úgy feszítettünk, mint két krumpli egy zsákban a sok gyönyörű nő társaságában.
A dereglyén minden kényelem megtalálható volt ami a kiránduláshoz szükségeltetett. Az előző naphoz hűen az idegenvezető hölgy nem hazudtolta meg magát. A szája járt mint , mint a kereplő s jöttek az információk a környékről a Rajnáról s mindenről ami erről erről a tájról érdekesnek számított az idegenek számára.
A Rajna arról híres, hogy egymást követik a lovagvárak a partján. Egyik szebb , mint a másik. Csak van egy veszélyes, amelyről a dereglye kapitányának is libabőrös lett a háta.
Szerencsére ez messzire van tőlünk így nincs veszélye annak ami hírlik róla.
Nevezetesen Bacharacban élt egy szőke boszorka aki egy sziklán ülve énekelt s a néphit szerint még mindig ezt teszi s a hajósokat megzavarja énekével és zátonyra futnak hajójukkal.
Stahlek várában lakik, Loreley , mert így hívták a szirént aki becsalja a lovagokat szépségével és onnan még élő ember nem távozott.
Már csak ez hiányzott az utóbbi napok megpróbáltatások után. A táj szépsége kárpótolt mindenért bennünket s még horgászhattunk is a vízben , amolyan műkedvelő módra. A dereglye kapitánya rendelkezésünkre bocsátott felszereléssel egy kicsit ügyetlenkedtünk, de szórakozásnak és élménynek nagyon jó volt. Teli élménnyel tértünk vissza a kikötőbe, megköszönve a kapitány figyelmességét és szolgálatkészségét.
Kocsiba szállt a társaság és egymás szavába vágva mesélt mindenki az élményről.
egyáltalán nem látszott meg az arisztokrata visszafogottság, mindenki boldogan és felszabadultan viselkedett.
Csodálatos napunk volt, nagyon boldog voltam, hogy mindenkinek sikerült kikapcsolódni. kellemesen elfáradva értünk vissza a szállóba, ahol már várt az igazgató az új hírekkel.
Lichtenstein hercege II. Fülöp Adams a következő hét végére a szombati úgynevezett „Őszbúcsúztató” báljára tette a meghívást. gondolhatjátok a hír hallatára a hölgyek mily lázba jöttek. No persze természetesen a „mit vegyek fel”? nincs egy rongyom se. Ismerős szöveg.
Másnap reggel kilenc órára voltunk bejelentve a „ Gyűszű és Férc „ barokk divatszalonba. Természetesen az összes hölgy új báli ruhát készíttetett magának s a helyszínen lehetett az anyagot kiválasztani.
Balage de Valeyrac herceg választás előtt áll , vagy elfogadja a társaság nyújtotta segítséget,,,vagy és ez a rosszabb eset,,, menekül Velence felé, de ez Hara Kyry úr a nyomában lesz és egy nyugodt perce nem lesz. Üres zsebbel meg örülhet ha a fogatlan cigány javasasszony pipahordója lehet.
Zarver grófnő Zsófia de Pavari hercegnőt biztosította, hogy a születendő gyermekről gondoskodik.


folyt. köv. Előkészületek az „ Őszbúcsúztató” bálra.